Egyiptomban szinte máról holnapra forradalmi helyzet állt elő. A több évtizedes megfélemlítés, a demokratikus szabadságjogok semmibe vétele a hatóságok részéről, a választási eredmények előzetes és utólagos manipulálása és befolyásolása, az arab ügyet eláruló Huszni Mubárak elnök diktatórikus egyeduralma, és sok ehhez hasonló jelenség már korábban is visszatetsző volt a XIX. század óta az egyik legfölvilágosultabb arab ország, Egyiptom népe számára. Mindehhez társult az a társadalmi fölismerés, hogy a Mubárak-rezsim a saját és szűk klikkje hatalmának fönntartása érdekében – Ánvár esz-Szádát néhai elnök nyomdokain járva – Egyiptomot szinte teljesen alávetette az Amerikai Egyesült Államok, s rajta keresztül az egyes arab országokat és népeket megszálló, élettérrabló Izrael stratégiai és politikai érdekeinek.

Az Arab Államok Ligája székhelyének, a pánarab gondolat szülőföldjének hazájában az egyiptomi arabok már régóta tisztában vannak azzal, hogy Kairó, pontosabban Huszni Mubárak kiszolgálója lett a közel-keleti arab térséget pórázon tartani igyekvő amerikai és izraeli törekvéseknek. Az internet és a különböző közösségi oldalak jóvoltából (még akkor is, ha a hatalom ezeket időnként blokkolja) a főleg az egyiptomi lakosság többségét képező fiatalok körében most már nem lehet továbbra is gondtalanul és következmények nélkül hazudozni, a nélkülöző népet hitegetni a jobb jövő reményével. A legjelentősebb Nílus-menti államban az emberek ma már azt is tudják, hogy a nemzeti vagyonuk, az ásványkincsük néhány, elsősorban külföldi érdekeltségű monopólium kezében összpontosul, miközben a mintegy nyolcvan milliós Egyiptom lakosságának többsége nyomorog, éhezik, munka- és szebb jövőkép nélküli.

A tunéziai események hallatán és láttán 2011. január 25-én Egyiptom népe is megszabadult a Mubárak-rezsim által rákényszerített félelemtől, s az eddig elnémított ellenzék meghirdette „Harag napján” Kairóban és a többi nagyvárosban az emberek tömegesen özönlöttek az utcákra, terekre, s kiáltották világgá, hogy „kifájá!”, azaz, „elég volt!”. Kairó, Szuez, Alexandria, Tántá, Iszmáílijjá utcáin a hatósági terror, a tömeges letartóztatások, az egyre több halálos áldozat és a sebesülések ellenére továbbra is tüntetnek az egyiptomiak. Tiltakoznak, összecsapnak a kivezényelt pribékekkel, mert tudják, hogy ezt a csatát már nem veszíthetik el.

Az ellenzéki vezetők az időnként blokkolt Facebook, Twitter és más kapcsolat útján már fölszólították a forradalmi tömeget, hogy ma, pénteken, a muszlimok heti főimájának idején, a déli órákban az emberek tartsanak minden eddiginél nagyobb tüntetéseket Mubárak és környezetének eltávolítása érdekében. A Nobel-békedíjas Muhámmád Musztáfá el-Baráda'í, a Nemzetközi Atomenergiai Hivatal volt elnöke már tegnap hazatért Bécsből a hazájába, Egyiptomba, hogy Mubáraktól átvegye az ország ügyeinek irányítását. A 68 esztendős, kairói születésű politikus igazi liberális alkat (nem a fajvédő SZDSZ receptje szerint...) nagy nemzetközi tapasztalattal bír, és a nagyvilágban tekintélynek örvend.

Muhámmád el-Baráda'í képes összefogni a különböző egyiptomi ellenzéki csoportokat Mubárak elnök hatalmának megdöntésére és az ország ügyeinek vitelére. „El-Dzsum'á”, vagy ahogyan egyiptomi nyelvjárásban mondják, „el-gom'á”, azaz, „a gyülekezés”, így nevezik a muszlimok arabul a pénteki napot, a heti főima napját. A mai pénteki nap a jelek szerint sorsfordító lesz a modern kori Egyiptom történetében.

Hering József – Kuruc.info