Izraelben a négy nappal ezelőtt kirobbant egyiptomi népfölkelés első szakaszában még igyekeztek nem állást foglalni, várva arra, hogy, amiképpen a múltban már többször, Huszni Mubárak elnök ezúttal is képes lesz leveretni az emberek elégedetlenségét. Ám ezúttal egyre inkább úgy néz ki, hogy a népi ellenállást nem lehet letörni a rendőrséggel, vagy a laktanyákból a nagyvárosok utcáira vezényelt katonai alakulatokkal. Az utóbbival főleg nem lehet, mert a katona a nép gyermeke, míg a rendőr meg rendőr...
Pénteken húsz fölé emelkedett a halálos áldozatok száma a forradalmárok soraiban, miközben több helyütt fölgyújtották, vagy megkísérelték fölgyújtani a kormányzó Nemzeti Demokratikus Párt székházát, tegnap is közel ezer embert tartóztattak le, több százan megsebesültek. Minőségi változás is bekövetkezett a forradalom menetében: Kairóba, a szülővárosába érkezett Bécsből Muhámmád Musztáfá Baráda'í, a nemzetközi és hazai tekintélynek örvendő Nobel-békedíjas politikus, aki kijelentette, hogy a Mubárak-rezsimet leváltani szándékozó csoportok élére áll.
Ánvár esz-Szádát néhai egyiptomi elnök 1979-es híres izraeli útjának, majd a hosszas tárgyalások után megkötött egyiptomi-izraeli különbékének köszönhetően Izraelnek ezidáig nem sok gondja volt a déli katonai körzet stratégiai biztonságával, már csak azért sem, mert a különalku értelmében az 1967-ben megszállt, majd „visszaadott” Sínai-félszigetet gyakorlatilag demilitarizált övezetté változtatták. Egyiptomban, mint az arab világ kulturális, politikai és katonai szempontból vezető államában az elkövetkezendő órákban, napokban könnyen olyan erők kerülhetnek hatalomra, amelyek Mubárak elnökkel ellentétben nem lesznek hajlandók szemet hunyni például Izrael zsidótelepítési politikája, Kelet-Jeruzsálem végleges bekebelezésére, valamint lakossága vallási és etnikai összetételének megváltoztatására irányuló cionista tevékenység fölött, továbbá nem lesznek hajlandók asszisztálni az Izrael és Egyiptom közé ékelődő Gázai övezet másfél milliós palesztin lakosságának további blokád alatt tartásához.
A pénteki fejlemények óta eltelt órákban egyre inkább megszólalnak az egyelőre csak név nélkül nyilatkozó izraeli stratégiai és biztonságpolitikai szakértők. A véleményekből kiderül, hogy Izraelt leginkább az aggasztja, hogy Kairó továbbra is hajlandó lesz-e megakadályozni a Sínai-félszigeten keresztül a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom kormányozta Gázai övezetbe irányuló fegyverszállítmányokat. Miközben az izraeli kormány prominensei taktikai meggondolásokból egyelőre igyekeznek nem beszélni az Egyiptomban zajló forradalmi eseményekről, az említett szakértők tegnap óta egyre többször emlegetik az államcsíny vagy katonai puccs lehetőségét a szomszédos arab országban. Pénteken este láthattuk, hogy a tüntető tömeg miként integet az utcákra vezényelt páncélozott járműveken tartózkodó katonáknak, üdvözölve őket. A nagy kérdés tehát az, hogy miként lép most a Közel-Kelet egyik legütőképesebb hadserege, az egyiptomi katonaság.
Ha ez az amerikaiak által majdnem a legkorszerűbb fegyverekkel fölszerelt hadsereg a Mubárak-rezsim, vagy annak valamilyen mutációja ellen fordul, akkor Izraelben lesz ok az aggodalomra, jelentősen át kell rajzolni a stratégiai térképet. A déli, a Negev sivatagi fegyvernemeket meg kell erősíteni, illetve onnan nem lehet elvezényelni őket, mondjuk az országhatártól északra és keletre levő hadműveleti területekre (Libanon, Szíria, Ciszjordánia).
Az izraeli biztonságpolitikai szakértők attól is tartanak, hogy a Tunéziából kiindult forradalmi hullám Egyiptomból könnyen átcsaphat a Jordánia Hásemita Királyság és a Palesztin Nemzeti Hatóság területére is. Mint ismert, a Jordániának nevezett, s az első világháborúban győztes britek által összeeszkábált műállam Ábdulláh emírtől (később Transzjordánia királya) kezdve, Huszejn királyon át egészen a jelenlegi uralkodó, II. Ábdulláh királyig, az udvar hatalmának megtartása érdekében, illetve a palesztinok ellenében szíves-örömest együttműködött/együttműködik a mindenkori izraeli kormánnyal, titkosszolgálatokkal és a hadsereggel. Jordánia lakosságának mintegy hetven százaléka palesztin, a szülőföldjükről egykor elűzött menekültek leszármazottjai, akik helyzetüknél fogva igen fogékonyak a forradalmi gondolatokra.
Izraelben a kevés hivatalos megszólaló Mubárak (akinek neve magyarul azt jelenti, hogy áldott) hatalmon maradását most attól reméli, hogy a vén kollaboráns diktátor tegnap este tévébeszédben jelentette be kormánya menesztését, illetve a gazdasági és kormányzati reformok bevezetését. Csakhogy ez nem több annál, amit arabul úgy hívnak, hogy „kalám fádi”, azaz „tartalmatlan, üres beszéd”. Amint azt már többször is kifejtettük, az arab világ legműveltebb, ám szegénységbe taszított népe, az egyiptomi, nem dől be ennek a trükknek, végleg szeretne megszabadulni az utolsó nagy formátumú nemzeti politikus, Gamál Ábd en-Nászr utáni több évtizedes diktatúrától, a személyi kultusztól, a nyomortól és a feltétel nélküli Nyugat-, elsősorban Amerika-barátságtól.
Az „áldott” Mubárak tehát menesztette a kormányát, de ő maga maradt, s ezzel teljesen figyelmen kívül hagyta a forradalmi tömeg legfőbb követelését. Az elnöki mézesmadzag ellenére szombaton reggel ismét az utcákra vonultak az egyiptomiak, akik végül kikényszerítik majd a diktátor és pereputtya távozását. Márpedig, ha Mubárak távozásra kényszerül, véget ér egy korszak Egyiptom XX.-XXI. századi történelmében: az Amerikával és Izraellel való stratégiai együttműködés, az arab világ, s azon belül a palesztinok hátba szúrásának korszaka. Nagyon jól tudják ezt Izraelben is, s ezért egyelőre hallgatnak, kivárnak, s a színfalak mögött – elsősorban az amerikai kapcsolat révén – igyekeznek a számukra legkedvezőbb mederbe terelni a forradalom árját.
Hering József – Kuruc.info
 „Búszá” (puszi) az egyiptomi katonának |
Pénteken húsz fölé emelkedett a halálos áldozatok száma a forradalmárok soraiban, miközben több helyütt fölgyújtották, vagy megkísérelték fölgyújtani a kormányzó Nemzeti Demokratikus Párt székházát, tegnap is közel ezer embert tartóztattak le, több százan megsebesültek. Minőségi változás is bekövetkezett a forradalom menetében: Kairóba, a szülővárosába érkezett Bécsből Muhámmád Musztáfá Baráda'í, a nemzetközi és hazai tekintélynek örvendő Nobel-békedíjas politikus, aki kijelentette, hogy a Mubárak-rezsimet leváltani szándékozó csoportok élére áll.
Ánvár esz-Szádát néhai egyiptomi elnök 1979-es híres izraeli útjának, majd a hosszas tárgyalások után megkötött egyiptomi-izraeli különbékének köszönhetően Izraelnek ezidáig nem sok gondja volt a déli katonai körzet stratégiai biztonságával, már csak azért sem, mert a különalku értelmében az 1967-ben megszállt, majd „visszaadott” Sínai-félszigetet gyakorlatilag demilitarizált övezetté változtatták. Egyiptomban, mint az arab világ kulturális, politikai és katonai szempontból vezető államában az elkövetkezendő órákban, napokban könnyen olyan erők kerülhetnek hatalomra, amelyek Mubárak elnökkel ellentétben nem lesznek hajlandók szemet hunyni például Izrael zsidótelepítési politikája, Kelet-Jeruzsálem végleges bekebelezésére, valamint lakossága vallási és etnikai összetételének megváltoztatására irányuló cionista tevékenység fölött, továbbá nem lesznek hajlandók asszisztálni az Izrael és Egyiptom közé ékelődő Gázai övezet másfél milliós palesztin lakosságának további blokád alatt tartásához.
A pénteki fejlemények óta eltelt órákban egyre inkább megszólalnak az egyelőre csak név nélkül nyilatkozó izraeli stratégiai és biztonságpolitikai szakértők. A véleményekből kiderül, hogy Izraelt leginkább az aggasztja, hogy Kairó továbbra is hajlandó lesz-e megakadályozni a Sínai-félszigeten keresztül a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom kormányozta Gázai övezetbe irányuló fegyverszállítmányokat. Miközben az izraeli kormány prominensei taktikai meggondolásokból egyelőre igyekeznek nem beszélni az Egyiptomban zajló forradalmi eseményekről, az említett szakértők tegnap óta egyre többször emlegetik az államcsíny vagy katonai puccs lehetőségét a szomszédos arab országban. Pénteken este láthattuk, hogy a tüntető tömeg miként integet az utcákra vezényelt páncélozott járműveken tartózkodó katonáknak, üdvözölve őket. A nagy kérdés tehát az, hogy miként lép most a Közel-Kelet egyik legütőképesebb hadserege, az egyiptomi katonaság.
 Egyelőre barátkoznak a katonák és a tüntetők |
Ha ez az amerikaiak által majdnem a legkorszerűbb fegyverekkel fölszerelt hadsereg a Mubárak-rezsim, vagy annak valamilyen mutációja ellen fordul, akkor Izraelben lesz ok az aggodalomra, jelentősen át kell rajzolni a stratégiai térképet. A déli, a Negev sivatagi fegyvernemeket meg kell erősíteni, illetve onnan nem lehet elvezényelni őket, mondjuk az országhatártól északra és keletre levő hadműveleti területekre (Libanon, Szíria, Ciszjordánia).
Az izraeli biztonságpolitikai szakértők attól is tartanak, hogy a Tunéziából kiindult forradalmi hullám Egyiptomból könnyen átcsaphat a Jordánia Hásemita Királyság és a Palesztin Nemzeti Hatóság területére is. Mint ismert, a Jordániának nevezett, s az első világháborúban győztes britek által összeeszkábált műállam Ábdulláh emírtől (később Transzjordánia királya) kezdve, Huszejn királyon át egészen a jelenlegi uralkodó, II. Ábdulláh királyig, az udvar hatalmának megtartása érdekében, illetve a palesztinok ellenében szíves-örömest együttműködött/együttműködik a mindenkori izraeli kormánnyal, titkosszolgálatokkal és a hadsereggel. Jordánia lakosságának mintegy hetven százaléka palesztin, a szülőföldjükről egykor elűzött menekültek leszármazottjai, akik helyzetüknél fogva igen fogékonyak a forradalmi gondolatokra.
Izraelben a kevés hivatalos megszólaló Mubárak (akinek neve magyarul azt jelenti, hogy áldott) hatalmon maradását most attól reméli, hogy a vén kollaboráns diktátor tegnap este tévébeszédben jelentette be kormánya menesztését, illetve a gazdasági és kormányzati reformok bevezetését. Csakhogy ez nem több annál, amit arabul úgy hívnak, hogy „kalám fádi”, azaz „tartalmatlan, üres beszéd”. Amint azt már többször is kifejtettük, az arab világ legműveltebb, ám szegénységbe taszított népe, az egyiptomi, nem dől be ennek a trükknek, végleg szeretne megszabadulni az utolsó nagy formátumú nemzeti politikus, Gamál Ábd en-Nászr utáni több évtizedes diktatúrától, a személyi kultusztól, a nyomortól és a feltétel nélküli Nyugat-, elsősorban Amerika-barátságtól.
 A Táhrír (Szabadság) tér szombat reggel |
Az „áldott” Mubárak tehát menesztette a kormányát, de ő maga maradt, s ezzel teljesen figyelmen kívül hagyta a forradalmi tömeg legfőbb követelését. Az elnöki mézesmadzag ellenére szombaton reggel ismét az utcákra vonultak az egyiptomiak, akik végül kikényszerítik majd a diktátor és pereputtya távozását. Márpedig, ha Mubárak távozásra kényszerül, véget ér egy korszak Egyiptom XX.-XXI. századi történelmében: az Amerikával és Izraellel való stratégiai együttműködés, az arab világ, s azon belül a palesztinok hátba szúrásának korszaka. Nagyon jól tudják ezt Izraelben is, s ezért egyelőre hallgatnak, kivárnak, s a színfalak mögött – elsősorban az amerikai kapcsolat révén – igyekeznek a számukra legkedvezőbb mederbe terelni a forradalom árját.
Hering József – Kuruc.info
A korábbi fejlemények itt: Nem elég a kormány menesztése, Mubarak távozását akarják - folytatódik a tüntetéssorozat Egyiptomban
