 Egyik disznó feji a másikat... |
Az OTP Bank szerdán tette közé a hitelintézet álláspontját a honlapján. A felperesek száma a bank által 2010. június 23-án közölt rendkívüli tájékoztatásban szereplő 10 amerikai és 15 más állampolgárságú személlyel szemben immár 12 amerikai és 16 más állampolgárságú magánszemély, akik egy "ismeretlen" számú csoport nevében "2 milliárd dollár vagyoni kár, illetve az összeg 1944 óta évente felhalmozódó kamatának megtérítésére", ezenkívül további büntető jellegű kártérítésre tartanak igényt.
A javított első módosított keresetre (angolul: Corrected First Amended Complaint) válaszul az OTP Bank jogi képviselői - Laina Catherine Wilk Lopez, Thomas G. Corcoran (Berliner, Corcoran & Rowe, llp, Washington, D.C.), James R. Figliulo, Gregory L. Stelzer (Figliulo & Silverman, p.c., Chicago) Andre Friedman és Nagy Péter (Nagy & Trocsanyi, llp, New York) ügyvédekkel együttműködve - 2011. január 28-án egy 56 oldalas "Pergátló kifogást" (OTP Bank’s Motion to Dismiss) nyújtottak be. A bíróságon a következő perfelvételi tárgyalás időpontját 2011. április 19-ére tűzték ki.
A korábbi kereset ügyében 2010. augusztus 4-én perfelvételi tárgyalást tartottak. Akkor az egyéb alpereseket érintő végzések mellett a bíróság 2010. szeptember 7-éig adott a felpereseknek időt arra, hogy érdemben reagáljanak az OTP által benyújtott pergátló kifogásra; az OTP Bank szeptember 17-éig válaszolhatott a felperesek beadványára. Az OTP álláspontja továbbra is az, hogy a pergátló kifogásban a magyar hitelintézet visszautasít bárminemű felelősséget a per tárgyában. A bank szerint az OTP Bank alapításának időpontja 1991, és jogelődje, az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat jogelőd nélkül, 1949. március 1-jén jött létre, míg a keresetben állított eseményekre 1944-ben került sor. Ezen és egyéb okok miatt - így tekintettel a joghatóság hiányára is - a kereset elutasításának van helye.
Az ügy előzménye, hogy az Egyesült Államokban a telhetetlen zsidók több magyarországi bank ellen pert indítottak. A Magyar Nemzeti Bank, az Erste Group Bank, a MKB Bayerische Landesbank, az OTP Bank és a Creditanstalt Bank elleni gyűjtőkereset szerint az alperesek vagy elődeik "részt vettek a népirtásban", "bűnrészesek voltak" benne, és "felbujtottak rá azáltal, hogy kifosztották a zsidó áldozatokat, eltulajdonították a náluk őrzött vagyont". Az OTP és az UniCredit korábban azt közölte, hogy nem jogutódai a "vészkorszakban" Magyarországon működő hitelintézeteknek. A pofátlan tetűhintások, akik ugye "a banki lopás holokauszt-áldozatai", 1944-es árfolyamon számolt kétmilliárd dollár vagyoni kár és a kamatok megtérítésére tartanak igényt. Ezenkívül büntető jellegű kártérítést is követelnek, amelynek összegét később állapítanák meg.
A perirat szerint a szóban forgó bankok vagy elődeik a magyarországi holokauszt "gazdasági karjaként" szolgáltak, ezáltal mintegy felbujtva annak "politikai karját", amely ténylegesen elrendelte és fizikailag végrehajtotta a magyar zsidók tömeges deportálását Auschwitzba. A bankok "kifosztották ügyfeleiket: eltulajdonították a zsidó áldozatok bankszámláin levő vagyont, valamint a széfjeikben őrzött értékeket, köztük ékszereket, műtárgyakat és értékpapírokat". A kereset szerint a bankok 1944-ben "összeesküvésben vettek részt a nácik által megkezdett genocídium befejezésére". Gondoskodtak a "zsidó közösségek fizikai megsemmisítéséről részben vagy egészben": "lehetetlenné tették a holokauszt túlélőinek és örököseiknek, hogy valaha is visszatérjenek otthonukba vagy üzleti tevékenységükhöz az egykori Nagy-Magyarország területén". A felperesek azzal vádolják a bankokat, hogy a nemzetközi jogot megsértve "jogtalanul gyarapították vagyonukat a zsidó áldozatoktól elrabolt értékekkel". "Az ellopott vagyonból a bankok befektettek, profitáltak, és tagadják, hogy tudtak a létezéséről vagy a nagyságáról." A dokumentum szerint 1944-ben zsidó vagyont őriztek mintegy hatvan pénzintézetben, amelyek nevét felsorolják.
A javított első módosított keresetre (angolul: Corrected First Amended Complaint) válaszul az OTP Bank jogi képviselői - Laina Catherine Wilk Lopez, Thomas G. Corcoran (Berliner, Corcoran & Rowe, llp, Washington, D.C.), James R. Figliulo, Gregory L. Stelzer (Figliulo & Silverman, p.c., Chicago) Andre Friedman és Nagy Péter (Nagy & Trocsanyi, llp, New York) ügyvédekkel együttműködve - 2011. január 28-án egy 56 oldalas "Pergátló kifogást" (OTP Bank’s Motion to Dismiss) nyújtottak be. A bíróságon a következő perfelvételi tárgyalás időpontját 2011. április 19-ére tűzték ki.
A korábbi kereset ügyében 2010. augusztus 4-én perfelvételi tárgyalást tartottak. Akkor az egyéb alpereseket érintő végzések mellett a bíróság 2010. szeptember 7-éig adott a felpereseknek időt arra, hogy érdemben reagáljanak az OTP által benyújtott pergátló kifogásra; az OTP Bank szeptember 17-éig válaszolhatott a felperesek beadványára. Az OTP álláspontja továbbra is az, hogy a pergátló kifogásban a magyar hitelintézet visszautasít bárminemű felelősséget a per tárgyában. A bank szerint az OTP Bank alapításának időpontja 1991, és jogelődje, az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat jogelőd nélkül, 1949. március 1-jén jött létre, míg a keresetben állított eseményekre 1944-ben került sor. Ezen és egyéb okok miatt - így tekintettel a joghatóság hiányára is - a kereset elutasításának van helye.
Az ügy előzménye, hogy az Egyesült Államokban a telhetetlen zsidók több magyarországi bank ellen pert indítottak. A Magyar Nemzeti Bank, az Erste Group Bank, a MKB Bayerische Landesbank, az OTP Bank és a Creditanstalt Bank elleni gyűjtőkereset szerint az alperesek vagy elődeik "részt vettek a népirtásban", "bűnrészesek voltak" benne, és "felbujtottak rá azáltal, hogy kifosztották a zsidó áldozatokat, eltulajdonították a náluk őrzött vagyont". Az OTP és az UniCredit korábban azt közölte, hogy nem jogutódai a "vészkorszakban" Magyarországon működő hitelintézeteknek. A pofátlan tetűhintások, akik ugye "a banki lopás holokauszt-áldozatai", 1944-es árfolyamon számolt kétmilliárd dollár vagyoni kár és a kamatok megtérítésére tartanak igényt. Ezenkívül büntető jellegű kártérítést is követelnek, amelynek összegét később állapítanák meg.
A perirat szerint a szóban forgó bankok vagy elődeik a magyarországi holokauszt "gazdasági karjaként" szolgáltak, ezáltal mintegy felbujtva annak "politikai karját", amely ténylegesen elrendelte és fizikailag végrehajtotta a magyar zsidók tömeges deportálását Auschwitzba. A bankok "kifosztották ügyfeleiket: eltulajdonították a zsidó áldozatok bankszámláin levő vagyont, valamint a széfjeikben őrzött értékeket, köztük ékszereket, műtárgyakat és értékpapírokat". A kereset szerint a bankok 1944-ben "összeesküvésben vettek részt a nácik által megkezdett genocídium befejezésére". Gondoskodtak a "zsidó közösségek fizikai megsemmisítéséről részben vagy egészben": "lehetetlenné tették a holokauszt túlélőinek és örököseiknek, hogy valaha is visszatérjenek otthonukba vagy üzleti tevékenységükhöz az egykori Nagy-Magyarország területén". A felperesek azzal vádolják a bankokat, hogy a nemzetközi jogot megsértve "jogtalanul gyarapították vagyonukat a zsidó áldozatoktól elrabolt értékekkel". "Az ellopott vagyonból a bankok befektettek, profitáltak, és tagadják, hogy tudtak a létezéséről vagy a nagyságáról." A dokumentum szerint 1944-ben zsidó vagyont őriztek mintegy hatvan pénzintézetben, amelyek nevét felsorolják.
A keresetet eredetileg 25, többségében amerikai és izraeli állampolgár nevében nyújtották be, felsorolva, milyen értékekkel rendelkeztek annak idején.
(MTI nyomán)
