Gergényi Péter pribékjeinek 2006 őszén a pesti utcán véghezvitt tettére némileg emlékeztető képsorok láthatók az elmúlt napokban egyes arab és héber nyelvű hírportálokon. Gyorsan hozzátesszük: az itt látható jaffai „rendőri intézkedés” közel sem olyan brutális, mint amelyet öt esztendővel ezelőtt Budapesten átéltünk. A szentföldi és a magyarországi rémtörténet abban is eltér egymástól, hogy Jaffában zsidó rendőrök izraeli arabokkal bántak el, míg Budapesten „magyar” pribékek ütöttek-vertek magyarokat. Az izraeli rendőrök a Dávid-csillagos lobogót sem taposták meg ráadásként. Mindenesetre az alábbi videó képsorainak megtekintése után felötlött bennünk a gondolat: A 2006-os budapesti ősz pribékjei időközben talán kivándoroltak Izraelbe?

De térjünk vissza a Földközi-tengerparti Jaffába, amelyet 1948-ban a többi palesztin településsel együtt elfoglaltak a zsidók, s a hetvenezer palesztinból mindössze 3600 maradt a városban, míg a többségük elmenekült Libanonba és a Gázai övezetbe. A szinte teljesen arabtalanított és némettelenített (A mintegy 1500 német templomost is kiebrudalták – H. J.) Jaffát néhány esztendővel később közigazgatásilag hozzácsatolták a tőle északra épült Tel-Avivhoz.

Egy Számir Kászim nevű jaffai palesztin őslakos komolyan vette a zsidók által meghirdetett társadalmi, elsősorban a jobb lakhatásért vívott küzdelmet, s azt hitte, hogy amit szabad a kiválasztottaknak, az neki is megengedett. Nejével és négy kisgyermekével együtt a zsidó osztályharcos társaihoz hasonlóan ő is fölverte sátrát Jaffa főutcáján, s várta a sorsa jobbra fordulását. Kászim és családja azonban csak addig vívhatta az osztályharcot, amíg az egyik éjjel rájuk nem gyújtották a sátrat a természetesen nem zsidók.

Akkoriban kezdődött el a hosszú hónapokig tartó nyári szárazságot követő heves esőzések időszaka, s ezért a sátorfedél nélkül maradt család kénytelen volt behúzódni a Szálámá utca egyik elhagyott lakásába. Kedden azonban a helyszínre érkezett az izraeli rendőrség hírhedt Különleges Járőröző Egysége. A pribékek közeledtére Számir Kászim megpróbált erőszakmentesen ellenállni az „intézkedésnek”, s ezért fogta a hároméves kislányát és vele együtt leült a padlóra. A rendőrök azonban vadállati módon nekiestek a felnőtteknek, rugdosták, öklözték a földön ülő férfit, erőszakkal kitépték karjaiból a kislányát.

A rémtörténetet titokban a szomszédos lakás ablakából videóra rögzítette egy Hájjim Schwarzenberg nevű zsidó lakos. A mellékelt fölvételből kiderül, hogy a családfő nem tanúsított erőszakos ellenállást az intézkedő pribékekkel szemben. Látni lehet azt is, hogy egy kopaszodó, napszemüveges egyenruhás bűnöző már kitépte az apa karjaiból a kislányt, miközben bőszen rugdossa a földön fekvő családfőt. Kollégája igyekszik lecsillapítani, ám nem sok sikerrel. A palesztin férfit végül betuszkolják a rendőrautóba. A meseautóhoz érve a palesztin héberül megkérdezi rendőröket: „Mit csinálnak, mondják, van maguknak Istenük?”

Az ütlegelés és a rugdosás következtében eltörött a családfő orrcsontja, néhány bordája és kificamították az egyik kezét, ám ilyen állapotban is előállították a rendőrségen. A több sebből vérző, törött bordájú és orrú férfihoz a rendőrök nem hívtak mentőket, hanem a kiengedése után saját lábán tántorgott be az egyik tel-avivi kórházba.

Hering József – Kuruc.info