A Berlusconit váltó olasz szakértői kormányt vezető Mario Monti kabinetjét felmérések szerint a jobb- és a baloldal egyaránt elfogadta, de a Berlusconihoz közel álló sajtótermékek – főleg a Giornale napilap – folyamatosan támadják az új kormányt.

Montit illegitimnek tartja a jobboldal egy része, ugyanis nem választások eredményeként, hanem a pénzpiac nyomására került hatalomra – politikájában pedig neoliberális sokkterápiára készül. Amit az olasz baloldal mégis támogat.

Ez is bizonyítja: az itáliai baloldalnak semmiféle válasza nincs. A posztkommunisták besimulnak Monti neoliberális reformjai mögé, Antonio Di Pietro „Értékek Olaszországa” pedig még mindig csak Berlusconit szidja – mintha nem vette volna észre, más már az ország kormányfője.

Berlusconi hívei ezért okkal remélik: sztárjuk még visszatér egyszer a hatalomba. Az idős politikusnak jobboldalon egyelőre nincs komoly kihívója, támogatói pedig mártírt, a pénzpiacok és a kommunisták összeesküvésének áldozatát látják benne.

A baloldal viszont hallgat. Megszavazza a neoliberális megszorításokat, jóváhagyja az ország szuverenitásának csorbítását, a munkavállalók jogainak korlátozását, és kárörvendve szemlélte az olasz állampapírok elleni spekulációkat. Az olasz baloldalnak ma egyetlen célja akad: nehogy felelős pozícióba kerüljön. Elvetik az előrehozott választásokat is.

A baloldal unalmas vezetői közül egy valaki tűnik ki – és sokak őt tartanák a baloldal megújítójának, egyfajta „baloldali Berlusconinak”. Nichi Vendola, a dél-olasz Appulia tartomány vezetője, kiváló szónok, aki érzelmes képekkel – mint Berlusconi – tudja megríkatni és lázba hozni híveit. Nichi Vendola egy baloldali populista, szerinte az olasz baloldal az elitet képviseli, és holmi értelmiségi felsőbbrendűséggel nézi le az egyszerű embereket. Így pedig nem csoda, ha Berlusconi populizmusa a népszerű.

Nichi Vendola érdekes figura. Egyszerre kommunista, katolikus és bevallottan buzi. Ilyen is csak a kusza olasz politikában képzelhető el. Szüleinél gyerekkorában Sztálin és Szűz Mária képe lógott kinn a falon. Irodájában ma is sarlókalapácsos zászló látható, mellette pedig „élete legfontosabb fotója”, ami XVI. Benedek pápával való találkozását örökíti meg. És tény: a kommunista, ferde hajlamú Vendolát nagy többséggel választják meg vezetőjüknek a mélyen katolikus dél-olasz tartomány lakói.

Vendola ugyanis érti az olaszok nyelvét. Szerinte az ország egyre mélyebb apátiába süllyed, a fiatalok tömegei akarják elhagyni az országot, a lakosság ízlését a félmeztelen nős televíziós műsorok határozzák meg, és közben egész Európában az olasz demográfiai adatok a legrosszabbak: a nők többsége egyáltalán nem vagy csak egy gyereket vállal.

Vendola azonban nem népszerű a baloldalon – mert túl népszerű az emberek között. Így egyelőre csak titkos tippnek számít. Mindazonáltal már saját pártját – a „Baloldal, Környezet, Szabadság” mozgalmat – szervezi.

Főleg a fiatalok szervezte internetes kampányban bízik. Bariból üzen hadat Rómának. Szerinte a római elit – beleértve a régi baloldalt is – „a nemzetközi finánctőke őrserege”, és ő ezzel szemben egy új, emberközeli, a szó valódi értelmében populista baloldalt akarna felépíteni.

(Heti Válasz nyomán)