Ginorio szónoklatában arról győzködte a megjelenteket, hogy Santorum az a jelölt, aki valóban azt mondja, amit gondol, és szavai egészen biztosan a véleményét tükrözik.

"De hiszen akkor Ron Paulról beszél!” – kiabálta valaki a közönség soraiban. Mint ismeretes, Ron Paul az egyetlen elnökjelölt, aki ellenzi Amerika világcsendőri szerepét, és egyúttal szemben áll a nemzetközi bankároligarchiával is. Ginorionak persze nem jutott eszébe semmiféle értelmes felelet, ezért hát elővette az adu ászt. „Ron Paul izolacionista politikájának egy második holokauszt lenne a következménye” – jelentette ki. A hallgatóság körében többen is fújolással fejezték ki Ron Paul iránti megvetésüket.

Ralph Ginorio megjegyzése mélységesen árulkodó az amerikai „elit” gondolkodásmódjára nézve. Az Egyesült Államokat irányító cionista lobbi részben a „második holokauszt” rémének falra festésével indokolja meg, miért kell Amerikának újabb és újabb háborúk révén tovább erősíteni befolyását a Földgolyó népei felett. Márpedig a hazug történelemoktatás, a rendszeres holokauszt-megemlékezések és a látványos hollywoodi propagandafilmek segítségével beprogramozott agyú amerikaiak számára a holokauszt maga a pokol, a felfoghatatlan horror. Amelynek elkerülése érdekében semmiféle pénzt nem szabad sajnálni, és minden eszköz megengedett.

Természetesen más érvekkel is igyekeznek a birodalom alattvalóit (köztük minket, európaiakat is) arra nevelni, hogy lelkesen támogassuk a nyugati világ gyarmatosító háborúit: hivatkoznak a 2001. szeptember 11. óta hihetővé formált „terrorista veszélyre”, bizonyos „gonosz államok” (most éppen Irán) részéről jelentkező „fenyegetésre”, valamint a „demokrácia” terjesztésének szándékára. Sőt, még ahhoz is van képe a vérszomjas nyugati oligarchiának és hazug médiájának, hogy „humanitárius segítségnyújtás” címén indokolja meg független országok elfoglalását, és ártatlan civilek legyilkolását.

A teljes erővel dübörgő propaganda-kampány sikerét jelzi, hogy lényegében elhanyagolható a birodalom alattvalói részéről kifejtett ellenállás a terjeszkedéssel és a háborúkkal szemben. A „békemozgalmak” képtelenek jelentős tömegeket mozgósítani. Pedig – bármennyire is igyekeznek rejtegetni a tényt - az EU államaiban és Amerikában tapasztalható gazdasági visszaesés és elszegényedés legfőbb oka a nyugati világ hatalmas összegeket felemésztő háborúiban keresendő.

A holokauszt-mítosz tehát kulcsszerepet játszik Izrael és Amerika világcsendőri szerepének fenntartásában és további erősítésében. A holokausztra (valamint a terrorveszélyre, a demokrácia terjesztésére, az Irán jelentette állítólagos fenyegetésre, a humanitárius segítségnyújtásra) hivatkozva minden nemzetközi jogsértés, újabb háború és öldöklés igazolható.

Figyelemre méltó freudi elszólás volt Ginorio részéről az is, hogy nem „újabb”, hanem „második” holokausztról beszélt. Vagyis a cionisták számára sem az ukránok millióinak halálra éheztetése, sem a kommunista Kínában történt népirtás, sem a gyarmatok népei elleni vérengzések, sem az örmények lemészárlása 1915-ben, sem a ruandai öldöklések nem említhetők egy lapon a zsidók holokausztjával. Holokauszt egy volt, és az emberiséget fenyegető legfőbb veszély, hogy bekövetkezik egy „második”. Melynek elhárítása érdekében Amerikának fegyverkeznie és háborúznia kell.

Vajon hány millió ártatlan ember fizet még az életével azért, mert Amerika „meg akar akadályozni egy második holokausztot”?