Bizonyára sokan látták Jean-Claude Van Damme jó húszéves filmjét, a Tökéletes katonát. A lényeg az, hogy egyfajta tudományos eljárással létrehoznak egy katonaklónt, amely közelít a tökéleteshez, bár a filmben, ha jól emlékszem, nem nagyon vannak érzelmei, és gondolkozni is csak addig gondolkozik, amíg a kitűzött feladatot meg kell oldani. (…) Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy az én filmgyáramban hogyan alkotnám meg a tökéletes jobbikost.

Nem szoktam belpolitikai latolgatásokba bonyolódni, hiszen a Jobbik elnökeként csinálnom kell a politikát, nem elemeznem, de most mégis ez utóbbit teszem. Ennek pedig az az oka, hogy lassan megérkezünk a ciklus feléhez, és bár a második rész még hátravan, még annyi minden történhet, de egyúttal nagyon sok folyamat zajlik, amelyekből ilyen-olyan következtetést le lehet vonni.

Himnuszéneklés miatt indult eljárás az MKB Veszprém kézilabda klubcsapata ellen. Egy újabb kötelezettségszegési hadjárat, ezúttal a sportra alkalmazva. EU, FIFA, EHF – egyre megy, a globális világszervezetek mindent irtanak, ami nemzeti és keresztény.

A kormánypártok politikájának sajátos kettőssége egyre nyilvánvalóbbá vált a választópolgárok előtt: másról beszélnek itthon, másról Brüsszelben, ami még tragikusabb, más tesznek, mint amiről beszélnek. A Jobbik régóta ostorozza emiatt a kormányt. A hatalom birtokosai válaszul olyan tervezetet készülnek elfogadtatni, amely alapján a házelnöknek nem tetsző bírálatot megfogalmazó képviselőt egyszerűen kivezetnék az ülésteremből, ahová adott napon a szavazások kivételével vissza sem térhetne.

A magyar agrárium már az uniós csatlakozást megelőzően vesztese volt a szervezetbe történt belépésnek. Az EU-nak nem volt érdeke, hogy hasonló jogok biztosításával vegye be az újabb tagállamokat, mint amely a 2004 előtti tagoknak járt. Magyarország tagságának elmúlt nyolc évében esélytelen volt, hogy lefaragja sok évtizedes lemaradását a nyugati termelőkhöz képest. Brüsszel biztosra ment, nehogy egy magyar csoda érdeksérelmet okozzon az unió régebbi tagjainak, ezért hazánk a centrumban lévő országok gazdáihoz képest az elmúlt években a támogatásoknak csak töredékét kapta meg. 2013-ban már hasonló mértékben juthatnánk a forrásokhoz, mint az osztrák vagy a holland gazdák, de az unió az újabb pénzügyi ciklusban jelentősen csökkentené az agráriumra szánt forrásokat.

Schmitt Pál, Czene Attila, Kokó, Bródy János, Lagzi Lajcsi, Mága Zoltán, Gálvölgyi János, Pataky Attila – mi a közös bennük? Közismertek, és nyakig belemásztak a politikába. A sportolók leginkább a Fidesz, míg a művészvilág szereplői főképp a balliberálisok táborát népszerűsítik. Bár a pártok érdek- és értékközpontúságában eltérésekre bukkanhatunk, azonban egy valamiben megegyeznek: a végletekig kihasználják a már ismert és a lakosság által kedvelt közéleti szereplők reklámértékét.

Megdöbbentett az az elementáris érdeklődés, amit a magyar társadalom legszélesebb rétegei nyilvánítottak ki a felhívásom iránt – mondta el lapunknak Takaró Mihály. Az irodalomtörténész az után tette közzé felhívását, hogy kiderült, a Nemzeti Alaptanterv tervezetéből a nemzeti konzervatív polgári irodalom olyan képviselői maradtak ki, mint Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Wass Albert, Gyóni Géza, Reményik Sándor, Tompa László, Kós Károly, Nyirő József és Szabó Dezső. Takaró Mihály szerint nem szabad állást foglalni egyik vagy másik fél mellett, hanem a múlt teljes spektrumát kell bemutatni irodalmilag, művészileg, kulturálisan és politikailag, hogy a következő nemzedékek értsék a jelent, és ezáltal értelmes jövőt tudjanak építeni.

Kormányokon átívelő jelenségnek nevezhetők azok az anomáliák, melyek pártszínektől függetlenül elő-előjönnek a közbeszerzéseknél. Ebben a 2010-es „fülkeforradalom” sem hozott változást.

Néhány hete látott napvilágot egy felmérés eredménye, miszerint a kínaiul tanulók száma egyre növekszik a világban és Magyarországon is. Csak az ELTE Konfuciusz Intézetében az elmúlt öt évben közel ötezer diák választotta a „világ legboldogabb nyelvét”. A Bar!kád utánajárt, mi áll az ázsiai kultúra egyre nagyobb térhódításának hátterében.

Senkit nem hagyunk az út szélén! – ez volt az az ígéret, amibe rengetegen kapaszkodtak, abban bízva, hogy a kormányzat nem hagyja őket egyedül abban a bajban, amit a legtöbbször nem lehetett előre látni. A tehetősebbeken, szerencsésebbeken segítő végtörlesztésen és a még fizetőképeseket támogató árfolyamgáton túl a leginkább elszegényedett adósok a Nemzeti Eszközkezelőben (NEK) bíztak, ami azonban csúnya átverésnek bizonyult. – Z. Kárpát Dániel írása.

Közéleti szerepvállalás, politikai tevékenység és közösségépítés – erről szól a Jobbik Ifjúsági Tagozatának munkája. A Bar!kád beszámolója az utánpótlás építéséről.

Gyakorlatilag luxusélelmiszerré vált egyik legfontosabb fehérjeforrásunk, a tojás. Az Európai Unió tyúkjóléti intézkedéseinek köszönhetően a hagyományosan nagy tojásfogyasztással járó húsvét előtt az árak csaknem a duplájára emelkedtek. Harmad-negyedannyi fizetések mellett utolértük a nyugati élelmiszerárakat.

A Neturei Karta jelentése: a város (Jeruzsálem) őrzői. Nevük egy idézet része a Talmudból, amely arról szól, hogy Jeruzsálem valódi őrzői nem a katonák, akik valójában pusztulást hoznak rá, hanem a jámbor emberek, akik imádkoznak. A Neturei Karta nem is igazán egy szervezet, inkább egy átfogó eszme, mely mögé több tízezer zsidó sorakozik fel szerte a világon. Nem szelektíven olvassák a Tórát, nem vesznek el belőle semmit: pontosan azt hirdetik fennhangon, amit az mond, nevezetesen, hogy zsidó állam márpedig nem létezhet. A szekuláris Izraelt nem ismerik el, palesztinai tagjaik adót nem fizetnek, katonai szolgálatot nem teljesítenek, személyi igazolványt nem váltanak ki.

Kászonban nincs Pszichiátriai Intézet. Kászonban nincs Ezotéria Központ, így nincs feng shui, lélekkristály, horoszkóp, asztrológia, csakra-diagnosztika, aura-terápia, Reiki-tanfolyam sem. Kászonban nincs Királyság-terem, sőt Kászonban semmilyen szektának nincs terme, épülete. Kászonban drogambulancia sincs. – Kenyeres Oszkár Kászonba kalauzolja el a Bar!kád olvasóit, ahol viszont van templom és temető, valamint minden, ami születés és halál között létezik.

A nemzetinek kikiáltott Fidesz közel kétéves kormányzása után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mit tettek a nemzeti kultúráért. A választ a mindennapok adják: a színházakban Alföldi-féle „remekműveket” csodálhatunk meg, a televízióban pedig továbbra is ugyanazt a szemetet bámulhatjuk, mint eddig. Az új médiatörvény nem szigorított a kereskedelmi tévék kulturális „beállítottságán”, amin meg igen, az alól sokszor igen könnyen bújnak ki az említett csatornák.