Csaknem egy évvel ezelőtt határozta el, hogy csatlakozik a Gárdához. Oka egyszerű: elege lett! Őseink nem véletlenül a Kárpát-medencét választották hazánknak. Védelmet nyújtott a betolakodóktól, de ez megváltozott. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő is tegyen valamit. Noha gárdista nem volt még ismerősei között, de pártoló igen, így került az egyik állománygyűlésre. És természetesen egyből megtetszett neki ez a közeg! Gárdista léte alatt személyisége csupán annyiban változott, hogy másképp szemléli a világot, mint azelőtt.

Édesapja először elzárkózott attól, hogy lánya a közellenségek táborához csatlakozzon. Amióta azonban rálátása van erre a közösségre, teljesen megváltozott a véleménye. Tisztán kirajzolódott, hogy a Gárda nem az a vérszomjas horda, amelynek a fősodratú média be kívánja állítani! Azóta Mónika szülei, testvérei, nagyszülei büszkék lányuk elszánt hazafiságára! Ismerősei, tanárai nagy része ismeri Mónikát, elfogadják gárdista mivoltát. Negatív reakciót keveset kap, de nagy sajnálatára saját unokatestvére pont emiatt neheztel rá. Ilyenkor a közellenség csak annyit kérdez: „Mi a baj a Gárdával?” Legtöbb esetben csak a tévében, rádióban látott-hallott sablonválaszok hallatszanak az ellenzők szájából… Ilyenkor Mónika lecsapja a magas labdát: „Ha nem mondom, te nem tudod, hogy gárdista vagyok. Nincs a homlokomra írva!” A hatalom vegzálását egyszerűen magyarázza: félnek. Tudják, hogy egy összetartó csapat hatalmas erőt képvisel.

A közellenség szerint elvileg demokráciában élünk. Maga a demokrácia egy jó dolog lenne – vallja. De sajnos ez nem mondható el a jelenlegi magyar hazáról. Az embereket az orruknál fogva vezetik. Mert a demokráciában elméletileg egyenjogúság, szólásszabadság lenne. Ma azonban ennek csak nyomait találjuk! Mónika úgy látja, hogy a magyar társadalomban alapvető probléma, hogy az emberek eltávolodtak egymástól. Mindenki azon van, hogy a mindennapi betevő meglegyen. Ez által az emberek nem kommunikálnak, nincs közös program. Az emberek állandó versengésben élnek. A Gárda azonban erre megoldást kínál: több rendezvény által az emberek elfelejtik mindennapi gondjaikat, így jobban odafigyelnek egymásra. Egy közös rendezvény új kapcsolatokat, új barátságokat szül.

A legfontosabb emberi értékek egy közellenség számára az őszinteség, a bizalom, a kölcsönös érdeklődési kör. Na és persze a humor! Nevetés nélkül az élet nem sokat ér. Mónika többnyire megtaláltam ezeket a tulajdonságokat bajtársaiban. Kiben ezt, kiben azt. Kicsit többet, kicsit kevesebbet. Senki sem tökéletes – mondja nevetve. A Gárda közössége sok érdekes emberből tevődik össze: az „egyszerű” kétkezi munkástól a diplomás emberig mindenki megtalálható köztük. A magyar társadalom minden rétege megtalálható a Gárdában, de nagy részüket a középréteg és az alatt élők teszik ki. A rendszerváltásnak csúfolt átverés vesztesei.

Az egyenruháról Mónikának egyetlen szót tudok mondani, ami mindent elárul: ÖSSZETARTOZÁS! Elárulja: egy nagyon pici félelem van bennem, ha rajtam van az a ruha. De őt a nagy szája miatt hamarabb egzecíroztatják, mint az egyenruha miatt – teszi hozzá tréfásan. Úgy látja, hogy a rend, mint fogalom a társadalomban sajnos nem érvényesül. A Gárdában viszont – mint máshol is – van egy hierarchikus felépítés. Ezáltal a tiszteletadás a legfontosabb. Rendezvényeiken a megjelenésük rendezett és fegyelmezett, ez a kívülálló számára is összetartozást jelent.

A közellenségnek szabadideje a tanulás és a Gárdában a haza érdekében végzett munkája mellett nem sok van. Sajnálatára legjobb barátnőivel is ritkábban találkozik, nagyszüleihez is kevesebbszer tud elutazni. Ők azonban megértik ezt.

Van hitem és keresztény vallású vagyok – enged betekintést a közellenség a legbensőségesebb dolgokba – Az ősi keresztény hitet vallom, és e szerint cselekszem. Mónika szerint ez az az út, amely olyan magyar társadalomhoz vezet, amelyben sem anyagilag, sem erkölcsileg nem lesz irreális különbség az emberek között. Erről az idősebb korosztály sokkal többet tudna mesélni!

Valóban ő Magyarországon a közellenség?

(Megjelent a Barikád 2010. április 8-i számában)