Néhány napja jelent meg a Nézőpont Intézet elemzése a Jobbikról: eszerint a pártban mind erőteljesebb törésvonalak húzódnak a radikálisok és a mérsékeltek között a Gárda megítélése, a parlamenti ellenzéki politizálás mikéntje, illetve a Fideszhez és a kormányhoz való viszony kérdésében. Más elemzők is azt sugallják, hogy a Jobbikon belüli ellentétek kiéleződhetnek, akár pártszakadás is bekövetkezhet és megrendülhet Vona Gábor pártelnöki pozíciója is. Elsősorban erről kérdezte Vona Gábort a HVG.


- Miként vélekedik a Nézőpont Intézet elemzőjének véleményéről, mely szerint a Jobbik csupán a felszínes szemlélődő számára egységes, de valójában több törésvonal húzódik a párton belül?
- Minden nagy pártban vannak különféle árnyalatok. Ez teljesen természetes, hiszen ahogy a világ, az emberek élete és a társadalom nem fekete-fehér, úgy egy párt sem az. A kérdés, hogy ezek az árnyalatok jól megférnek egymás mellett, akár javára vannak, vagy szétfeszítik az adott szervezetet.
Örömmel mondhatom, hogy a négy parlamenti párt közül ebből a szempontból mindenképpen a Jobbik a legegységesebb. Sokkal nagyobb kihívás mind a Fidesz, mind az MSZP, mind az LMP egyben tartása. A Nézőpont felmérését egy eléggé átlátszó, megrendelésszagú tanulmánynak tartom, amelyet azért alaposan elemeztünk. Török Gábor politológusnak a témában írott munkája sokkal hitelesebb a számomra.
- Ám tény, hogy a Jobbik vezetése és egyes alapszervezetek között már az országgyűlési választások előtt nézetkülönbségek alakultak ki. Tíz alapszervezetet oszlattak fel, illetve kilépett a tagság többek között a miskolci, salgótarjáni, székesfehérvári, szegedi, baktalórántházi, csanádpalotai, fehérgyarmati, kevermesi, pásztói, szászvári szervezetekből. Az ön választókerületében, Gyöngyösön is történtek kizárások – úgy tűnik, többről van szó, mint helyi, az országos politizálásra hatással nem lévő konfliktusokról.
- Pedig ez is teljesen természetes, bár tényleg sajnálatos velejárója egy párt életének. Különösen nehéz egy választási időszak, amikor nem csupán az adrenalin, hanem a személyes ambíciók és az ebből fakadó nézeteltérések is a magasba szöknek. Ilyenkor előfordulnak olyan esetek, amikor egy közösség érdekében egy személytől, vagy akár egy egész szervezettől meg kell válni. De megint csak azt tudom mondani: nézzék meg a többi pártot, sokkal több belső konfliktusuk van, mint nekünk. A Fidesz például nemrég feloszlatta a több száz fős miskolci szervezetét, amiről persze a média – amelynek nagy része viktoriánus csapdába esett – kínosan hallgatott.
- Legfeljebb az „udvari” sajtó hallgatott róla, a többi média, beleértve a hvg.hu-t, július 5-én hírt adott róla. Egyébként feloszlatták a kecskeméti és a tatabányai szervezeteket is, kilépett a pártból Ambrus Zoltán Bács-kiskun megyei elnök a párton belüli „visszatetsző folyamatok” miatt, továbbá Pachl Tamás Komárom-Esztergom megyei alelnök, és a párt csendőrségét „kitaláló” Navratil Attila is, döntését „kifáradással” indokolta.
- Ezt majd az idő dönti el. Ambrus Tibort és Navratil Attilát nagyon sajnálom, mert értékes emberek voltak. Tiborhoz ráadásul a mai napig baráti szálak fűznek. Ők szerintem rossz döntést hoztak, amikor személyes sértettségüktől indítva kiléptek a pártból. Pachl Tamásról meg csak annyit, hogy az Országos Választmány ülésén azt vetette fel, hogy a szocialistákkal szeretne együttműködni Tatabányán. Az ilyen embereknek nincs helyük a pártban.
- Pachl Tamás szerint a Jobbik nem homogén, mert egy jól elkülöníthető radikális és egy nyugodtabb, józan politikát folytató táborra osztható. Ön szerint?
- Gondolom, magára értette a józan politikát folytató tábort; ő, aki a szocialisták felé szeretett volna közelíteni.
- Mindenestre úgy tudjuk, a párton belül felerősödtek a Gárda és más radikális szerveződések szükségességét megkérdőjelező hangok. A Jobbik egyes vezetői is – bár kérték, hogy név nélkül maradhassanak – hangot adtak aggodalmuknak, hogy a Gárda, illetve a párt ultraradikálisai elriasztják azokat a szavazói csoportokat, amelyek elégedetlenek a kormány működésével, illetve a Fidesz egyeduralmi törekvéseivel, de nem baloldaliak, nem liberálisok, és szívesen szavaznának egy alternatív mérsékelt jobboldali pártra.
- A választók közül csaknem egymillió ember szavazott a Jobbikra, amelyben valóban vannak árnyalatok, de ez értéke, és nem hátulütője a pártnak. Én hamisnak tartom a radikális-mérsékelt megosztottságot. Magamat nem is tudom ilyen skálán elhelyezni. Egyetlen skálát vagyok hajlandó elismerni: mi a nemzet érdeke, és mi az, ami azzal ellentétes. Az előbbi mellé állunk, az utóbbinak meg elébe, hogy csak a testünkön keresztül. Van, amikor a nemzet érdekét radikálisan, van, amikor mérsékelten kell képviselni. Az iránytű így nem a vérmérsékletben keresendő, hanem a szándékok és célok tisztaságában vagy tisztességtelenségében.
- Sokan meg vannak győződve, hogy a pártban és a holdudvarában az elmúlt időszakban megjelent, és az „utcai politizálás” hangulatvilágát feladni nem akarókat a párt nem tudja és nem is akarja kontrollálni. Zagyva György Gyula kijelentéseit a párt kocsmai vitának titulálta, különösebben nem foglalkoztak vele. A Csongrád megyei önkormányzat listáját vezető Toroczkai László megnyilatkozását sem kommentálták, pedig ő a gárdát kritizáló Pősze Lajosra a következőket mondta: „Az ilyen politikusokat a mi oldalunkon tűzzel-vassal irtani kell! Már most látható, hogy egyre jobban feszül az ellentét az úgynevezett szakpolitikusok és a szabadságharcosok között.”
- Toroczkai László nyilatkozatát nem hallottam, így nem tudom, az pontosan hogyan hangzott el, de nem hiszem, hogy ő arra gondolt volna, hogy csupa buta, de bátor emberre van szükség a gyáva, de okos szakértők helyett. Szerintem inkább arra célozhatott, hogy a nemzeti politikát nem lehet kizárólag szakmai hűvösséggel csinálni. Szükséges hozzá a szív, sőt, ez az elsődleges. Ha ez nincs meg, akkor az illető előbb-utóbb elfárad. Ha engem kérdez, én a szabadságharcos szakpolitikusokban hiszek.
- Nem tartja enyhén szólva túlzásnak Szegedi Csanád EP-képviselő azon kijelentését, hogy a Jobbik a cigánykérdésnek nevezett probléma gyors megoldása érdekében „közrendvédelmi telepekre” zárná a „közrendet veszélyeztető egyéneket”? Ott, kettős kordonnal körbevéve, rendőri, illetve csendőri felügyelet mellett élhetnének az emberek, akik csak regisztrálva hagyhatnák el a telepet, amely este 10 óra után kijárási tilalom alá esne.
- Nem tartom túlzásnak. Sőt, én is támogatom. Nagyon szívesen leviszem önt az Avasra vagy Lyukóvölgybe. Ha ott este 10 után épségben végigsétál egy éjszakát, akkor majd újragondoljuk az elképzeléseinket. Addig azonban mindent meg fogunk tenni azért, hogy a tisztességes embereket – beleértve a dolgos, törvénytisztelő cigány családokat is – megvédjük a cigánybűnözéstől. A helyzet tarthatatlan, így keményebb és hatékonyabb megoldásokat kell keresni. Én például felvetettem, hogy a cigánygyerekeket 6 éves koruktól tegyük bentlakásos iskolákba, hogy kiszakítsuk őket a bűnözést és a nyomort újratermelő családi környezetükből és esélyt kapjanak a kitörésre.
- Inkább az igazságszolgáltatást kellene talán hatékonyabbá tenni, illetve a szülők beleegyezésétől függővé tenni a gyerekek iskoláztatásának mikéntjét. Egyébként a Fidesz, részben a szimbolikus politizálás terén, igyekszik kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából, és több ponton is megvalósítja a Jobbik programját. Talán ezért is, a Jobbik nagyon sok törvény elfogadásakor a Parlamentben együtt szavazott a Fidesszel. Nem tartják ezt veszélyesnek a párt túlélése szempontjából?
- Egyáltalán nem. A Jobbik valóban azért szavazott meg sok törvényjavaslatot, mert egy párt meg szokta szavazni a saját programját. Valahol azért komoly elégtétel az a Jobbiknak, hogy a nagy, kétharmados kormányoldal szinte minden értékelhető és jó lépése a mi Radikális változás címet viselő programunkban szerepelt tavasszal, és nem a Fideszében. Rövid távon talán úgy tűnhet, mintha elfogadásuk kivonná a szelet a vitorláinkból, de ez két ok miatt sem igaz. Egyrészt hosszú távon olyan folyamatokat indítanak el ezek a törvények, amelyek a Jobbiknak ágyaznak meg.
A szél, ami most úgy tűnik, hogy hirtelen eltűnik a vitorláinkból, az később viharos erővel csatornázódik majd vissza hozzánk. A másik ok pedig az, hogy rövidtávon is sok muníciónk marad még. Történt valami értékelhető változás a közbiztonság, az egészségügy, a mezőgazdaság, a külpolitika, a multinacionális cégek szabadrablása vagy akár az államadósság terén? Semmi. Úgyhogy mindenkit szeretnék megnyugtatni – azt is, aki ennek nem nagyon örül –, hogy a Jobbik vitorlái dagadnak a széltől.
- Azért várjuk ki a végét: számol ön azzal, hogy ha az önkormányzati választás eredménye elmarad a várakozásoktól, akkor további konfliktusok várhatók a pártban, talán még a pártszakadás sem kizárt, és esetleg az ön pártelnöki pozíciója is megrendül?
- A politikában semmi sem örök. Mindig minden változik. A Jobbik egységét azonban stabilnak látom. Még nem értük el a céljainkat, csupán haladunk feléjük. Ezen az úton fontos állomás lesz az önkormányzati választás, ahol több száz emberünk kerül helyi szinten felelős pozíciókba. Október 3-án értékelni kell az elmúlt három választás tapasztalatait, és el kell kezdeni egy leendő kormánypárt felépítését. A tervek már az asztalomon és a fejemben vannak, de jelenleg még az önkormányzati választás küzdelmeire koncentrálunk. Nem csupán helyt akarunk állni, hanem szeretnénk több helyen is meglepetést okozni.