A "holokauszt-túlélők" által elszenvedett traumákból eredő hormonális elváltozások öröklődhetnek a gyerekekben, amely egyértelmű jele annak, hogy az átélt élmények hatással vannak a későbbi nemzedékekre - írja a The Guardian.

A következtetés a Rachel Yehuda vezette New York-i Mount Sinai kórház kutatócsoportja vonta le, akik 32 olyan zsidó férfit és nőt vizsgáltak, akiket német koncentrációs táborokba integráltak, ott "megkínozták" őket, vagy szemtanúi voltak mások megkínzásának, esetleg rejtegették őket a második világháború alatt.

Nemcsak a "túlélők", hanem a gyermekeik génállományát is elemezték. Azt a zsidó kutatók eddig is állították, hogy a túlélők leszármazottjainál nagyobb az esélye poszttraumás stressz zavar kialakulásának, vagyis lelkileg magukban hordozzák a traumák utóhatásait, most viszont megtalálták az ezért felelős géneket is. A túlélők és leszármazottjaik génállományát összehasonlították olyan zsidó családok génjeivel, akik a háború alatt Európán kívül éltek.

A "túlélőkben" és a gyermekeikben a stresszhormon szabályozásáért felelős gének ugyanazon pontjaiban mutattak ki eltérést. Ez a módosulat viszont nincs meg a békében felnőtt zsidó gyermekek génkészletében.

„A gyerekekben mért génváltozások okai egyértelműen arra vezethetőek vissza, hogy a szüleik átélték a holokauszt borzalmait” – mondta Yehuda.

A kutatócsoport által mért eredmény egyértelműen igazolja, hogy a traumák a gyermekekben élnek tovább, vagyis alátámasztja az epigenetikus öröklődés elméletét. Az olyan környezeti hatások, mint a dohányzás, a fogyókúra és a stressz, mind hatással lehetnek a gyerekek génállományára, sőt talán még az unokákéra is. A kutatócsoport eleddig nem tisztázta, hogy szenzációs felfedezésük nyomán a "túlélők" leszármazottainak is jár-e némi pluszkárpótlás, és ha igen, akkor hány generáción keresztül. Mindenesetre jobb lesz, ha megvárjuk a Simon Wiesenthal Központ vagy éppen a Zsidó Világszövetség útmutatását.

További genetikai vizsgálatokkal a kutatócsoport kizárta annak a lehetőségét, hogy az epigenetikus változások olyan traumák következményei lennének, amelyet a gyerekek maguk éltek át.

„Tudomásunk szerint ez az első eset, hogy sikerült demonstrálni a fogantatás előtti stressz epigenetikai hatásait mind a stresszt átélt szülőkben, mind az utódaikban” – mondta Yehuda.

Még mindig nem világos, hogy hogyan kerülnek át ezek a jelölők a szülőkből a gyerekbe. A spermiumokban található genetikai információkat nem kellene a környezetnek befolyásolniuk, ugyanis a megtermékenyítés után törlődnek a DNS-en található epigenetikai címkék.

Azonban a közelmúltban a Cambridge Egyetemen Azim Surani és kollégái által végzett kutatása kimutatta, hogy néhány epigenetikai címke „megmenekül” a megtermékenyüléskor zajló tisztítási folyamat alól.

Az még nem világos, hogy a tanulmány során felfedezett génváltozások tartósan befolyásolják-e a gyermekek egészségét, ahogy az sem, hogy az eredmények megdöntenek-e bármilyen evolúciós elméletet.

A kutatók már évek óta vizsgálják, hogy mit adnak át az ún. holokauszt-túlélők a következő generációnak. Meg akarták mutatni, hogy a generációk közötti hatásokat nem csak a szülőktől kapott társadalmi tapasztalat, vagy a szabályszerű genetikai örökségek határozzák meg – mondta Marcus Pembrey, a Londoni Egyetem gyermekgyógyászati osztály genetikai részlegének professzora.

Állatokban már sikerült kimutatni, hogy bizonyos félelmek öröklődhetnek. Az Atlantai Egyetem tudósai apró áramütésekkel arra idomítottak egy hím egeret, hogy féljen a cseresznyevirág illatától. Az egér végül már akkor is remegett a szagtól, ha saját magán érezte azt.

Az egér utódjai annak ellenére, hogy korábban soha nem érezték a cseresznyevirág illatát, ugyanígy reagáltak rá: remegtek, amikor csak kapcsolatba kerültek vele. Sőt az ő utódjaik közül is voltak, akik ugyanígy viselkedtek. Viszont azok az egerek, amelyeket másik szagtól való félelemre idomítottak, vagy semmilyen hasonlót nem tanítottak nekik, egyáltalán nem féltek a cseresznyevirágtól.

(Kuruc.info - SzektATV nyomán)