Amikor lakossági fórumokon megkérdezem, tudnak-e olyan európai országot mondani nekem az emberek, ahol a választások előtt nincs miniszterelnök-jelölti vita, akkor ingatják a fejüket. Ilyen országról – Magyarországon kívül – senki nem tud. A viccesebb kedvű jelenlévők Észak-Koreát szokták bemondani, amin a közönség jót nevet, de van ebben a nevetésben valami nagyon-nagyon keserű érzés. Ennek a keserű érzésnek pedig Ön az oka. Ne kerteljünk, ne fussunk felesleges udvariassági köröket, az, hogy Magyarországon nincs ilyen vita, annak egyedül egy oka van: maga, Miniszterelnök úr. Ön menekült el 2010-ben is a vita elől, és most is Ön próbálja – hogy stílszerű legyek – kibekkelni az időt.

Aztán azt is meg szoktam kérdezni az emberektől, mit gondolnak, miért nem akar Ön vitát. A válaszuk tízből tízszer az: mert Orbán Viktor fél. Hogy ez így van-e, nem tudom, ezt Önnek kell tudnia. Viszont azért én is látom és érzékelem a folyamatokat. Látom, hogy az Önök – és persze a szocialisták – kampánya kizárólag a sárdobálásról és mocskolódásról szól. Ellentétben a mi pozitív kampányunkkal. Amíg Önök a baloldallal egyetemben azt próbálják bebizonyítani az embereknek, hogy a másik még Önöknél is rosszabb, addig mi azon vagyunk, hogy azt bizonyítsuk be magunkról: mi vagyunk a Jobbik. Higgye el, Miniszterelnök úr, ez óriási különbség. Az embereknek elegük van a mocskolódásból. Önnek ez így jó? Nem lenne jobb végre egy programközpontú, sportszerű választási küzdelem? A hátulról becsúszásnál, a könyöklésnél menyivel szebb egy tiszta szerelés?

Azt is látom, hogy a Jobbik előretörése megrémiszti az Ön pártját és a szocialistákat is. Ilyenkor akár össze is fognak, csak hogy a Jobbikot visszaszorítsák. Az Ön egyik leghűségesebb főtanácsadója szerint Önöknek Gyurcsány Ferenc csupán rivális, de az ellenfél az én vagyok és a pártom. Ezzel sincs semmi baj, ő legalább őszinte volt. Nekem nagy megtiszteltetés, hogy azok a pártok, a Fidesz és az MSZP, amelyek együtt a magyar emberek 20 évnyi bizalmát játszották el, bennünk látják az ellenfelüket. Hozzáteszem, jól látják: mi tényleg azokat akarjuk képviselni, akik szerint az elmúlt 24 év egy kudarc, akiknek a szocialistákból és Önökből, valamint kettejük iszapbirkózásából is elegük van.

Miniszterelnök úr, én állok elébe a vitának. Állok elébe annak, hogy Önnel érveket, programpontokat, jövőképeket ütköztessek egy élő tévévita keretében. Az embereknek nagy igényük lenne rá, az Önök szavazóinak is, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy Ön most azt mondja, ki vagyok én, hogy vitára hívom, amikor Ön már többszörös miniszterelnök, tapasztalt politikus. Igen, Ön valóban végig vezető politikusa volt az elmúlt 24 évnek, ez nem vitás. Viszont jelenleg Ön is egy miniszterelnök-jelölt és én is. Ha tetszik Önnek, ha nem, létezik egy olyan párt, amelyet Jobbiknak hívnak. Bár mindent megtettek érte, hogy ne legyen, de mi túléltük a támadásokat, az aljas és alantas támadásokat is. Nem csupán túléltük, de meg is erősödtünk általuk. Ez a párt pedig engem választott miniszterelnök-jelöltnek. Kérem, ne futamodjon meg a vita elől! Álljunk ki egymás ellen szemtől szemben, és vitassuk meg a választási programjainkat! Őszintén, tisztességgel és nyitottsággal. Képes lenne rá, Miniszterelnök úr? Várom válaszát.

Tisztelettel:

Kapcsolódó: Selmeczi tévévita-ügyben: Orbánt "nem kell félteni, nem szokott megfutamodni a kihívások elől"