A napenergia terjedésével kapcsolatban jelenleg az az egyik fő problémakör, hogy egyes szervezetek azt hirdetik, hogy a napenergia miatt nem igazán lesz szükség más energiaforrásra, vagyis bezárhatnak az erőművek. Ugyan a napenergia jelenleg felszálló ágában van és növekszik a jelentősége, de alább mi bemutatunk néhány olyan problémát, ami alapján erre bízni a megbízható energiaellátást egyelőre kockázatos lenne. Emellett az is bizonytalan, hogy a jövőben a napenergia terjedésének ütemi változni fog-e.

A tavalyi cikkben felsoroltak mellett más problémák is lennének a napenergiás áramtermeléssel, az egyik a szezonális ingadozás. Ehhez az Országos Meteorológiai Szolgálat jó támpontot nyújt. A szolgálat szerint júliusban a havi napfénytartam 250 óra felett van. Télen viszont van olyan hónap, amikor 50 alatt. Ez egyrészt a rövidebb téli nappaloknak, másrészt a felhőborítottságnak köszönhető.

Ez azért probléma, mert az energiaipar számára jelenleg még az is komoly kihívás, hogy egy éjszakára való árammennyiséget eltároljunk. A fenti problémához ennél sokkal nagyobb kapacitásra, szezonális tárolásra lenne szükség.

Egy lehetséges megoldás, hogy akkora kapacitást építünk be, ami télen is elég. Ebben az esetben viszont éves szinten a teljesítmény nagy része veszendőbe menne, mivel nyáron túltermelés lenne.

Egy módszer, amivel a napelemek termelését lehet növelni az, hogy kedvezőbb éghajlatú terülten telepítjük azokat. Európán belül ezek a mediterrán éghajlatú országok. Míg Közép-Európában egy kilowatt napelemes kapacitás 1000 kilowattóra elektromos áramot termel évente, addig Dél-Európában ez az érték akár a 60-80 százalékkal is magasabb lehet.

Ezen ok miatt német vállalatok jelentős napelemes beruházásokat hajtanak végre Görögországban, német finanszírozásból.

Az egyik múlt évi cikkben írtuk, hogy jelenleg a napenergiás áramtermelés számára kedvező, szaldós elszámolás van alkalmazásban. Az USA-ban már számos áramszolgáltató változtatni kezdte a díjazási rendszert ennek hatására, leginkább az alapdíjak emelésével.

Múlt évben, az említett cikkünk után az ITM-E be is jelentette, hogy a jelenlegi elszámolási rendszer tarthatatlan. A jelenlegi információk szerint a szaldós elszámolás 2024. január 1-től fog borulni.

A változtatás lényege az lesz, hogy míg jelenleg a betáplált és a hálózatból vételezett áramot ugyanazon az áron számolják el, addig 2024-től kezdve ezt két külön árra fogják bontani. Vagyis a napelemes termelők drágábban tudnak majd hálózatból venni, mint betáplálni.

Ez amúgy abban a tekintetben jogos, hogy az áramszolgáltatónak fenn kell tartania a hálózatot, és ezt a szaldós elszámolásból nem lehet kivitelezni.

A cikkben eddig soroltakon túl léteznek más problémák is a napenergia terjedésével kapcsolatban. Az egyik, a szakterületen már jól leírt jelenség a hálózat terhelésének a napon belüli ingadozása. Ebben a témában viszonylag sok cikk van a kaliforniai hálózattal kapcsolatban.
A napenergiás áramtermelés erőltetése Kaliforniában jelentősen megváltoztatta a hálózat terhelési-görbéjét. Az alakja miatt ezt már úgy hívják, hogy „kacsagörbe” (duck curve). Ezzel az a probléma, hogy mint ahogy a görbéből látszik, a nap lenyugvásakor, amikor a napelemek betáplálása megszűnik, a hagyományos erőművek teljesítményét néhány óra alatt kell a többszörösére növelni.

Ez azért probléma, mert nem mindegyik erőművet lehet gyorsan felterhelni ilyen módon. Ezért ez komoly kihívás az ottani rendszerirányító számára. Jó kérdés lesz, hogy a magyar hálózat mennyire lesz képes ezt a problémát kezelni.

(Olvasónktól)

Korábban írtuk: Műszaki korlátok a fotovoltaikus (PV) rendszerek termelése előtt és a következmények

https://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/altalanos_eghajlati_jellemzes/sugarzas/
https://www.pv-magazine.com/2019/08/30/greek-german-governments-agree-on-10-year-green-investment-plan/
https://solargis.com/maps-and-gis-data/download/europe
https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/boritjak-az-egesz-napelemes-elszamolast.715531.html
https://www.ge.com/news/reports/california-duck-must-die-not-think