A nácivadászok megfeszített erőfeszítéseinek eredményeképpen egy újabb „gaz náci” akadt horogra: az illető német, 87 esztendős, és állítólag 1944 áprilisától kezdve az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban őrként tevékenykedett. A vád ellene az, hogy segédkezet nyújtott 344 ezer ember gázkamrában történő meggyilkolásában.
 Kurt Schrimm |
A Nemzetiszocialista Bűnöket Vizsgáló Központi Hivatal hivatalosan is közölte: befejeződött az adatgyűjtés az idős férfivel szemben, és megtörtént a feljelentés a bajorországi Weiden ügyészségén.
Az egykori állítólagos auschwitzi őr azonban nem Németország területén él, de hogy pontosan hová menekült a zsidók bosszúja elől, arról egyelőre a hatóságok nem adtak tájékoztatást. Üldözői azt állítják, hogy a most 87 esztendős férfi az auschwitzi tábor körül teljesített járőrszolgálatot, de az őrtornyokból is figyelhette, amint a zsidókat (köztük is jelentős részben a Magyarországról érkezetteket) a feltételezett gázkamrákba hurcolják. A nácivadász németországi hivatalnak szemernyi kétsége nincs afelől, hogy ha valaki az auschwitz-birkenaui láger őre volt, akkor feltétlenül szerepe volt „a gyilkos cselekmények elkövetésében”.
Kurt Schrimm, a német nácivadász központ vezetője kijelentette: John Demjanjuk tavaly májusban történt elítélése megkönnyítette a szóban forgó auschwitzi őr elleni eljárás megindítását. Mint emlékezetes, Demjanjukot (akit Izraelben 1988-ban halálra ítéltek, mivel azzal vádolták, hogy ő volt a treblinkai tábor egyik szadista őre, de végül bizonyítékok hiányában felmentették) 2011 májusában öt év börtönbüntetéssel sújtották, mivel a bíróság úgy ítélte meg, hogy mint a sobibori “megsemmisítő tábor” őre, részt vett 28 ezer ember gázkamrában történő meggyilkolásában. “A Demjanjuk-per átszakította a gátakat” – jelentette ki Kurt Schrimm. A nácivadász ezzel a kijelentésével arra utalt, hogy korábban a bíróságok elvárták a vád képviselőitől: bizonyítsák be, hogy a vádlottak tevőlegesen részt vettek a tömeges kivégzésekben. (Mivel a “nácikat” a zsidók nem tekintik emberi lényeknek, ezért velük szemben pusztán a szemtanúk beszámolóit is elégséges bizonyítéknak fogadják el a bíróságok „bűnösségüket” illetően, ami persze durva jogsértés.) A Demjanjuk-per óta azonban a nácivadászok vérszemet kaptak, és immár teljesen jogszerűnek tartják, ha pusztán azért börtönbüntetésre ítélnek valakit, mert őrként szolgált valamelyik - általuk „megsemmisítő tábornak” nevezett – lágerben a második világháború idején. (Demjanjuk az ítélet ellen fellebbezett, és 2012 márciusában hunyt el a bajorországi Bad Feilnbach városának egyik idősotthonában.)
 John Demjanjuk |
A németországi nácivadász hivatal vezetője közölte: a Demjanjuk-perben született döntésen felbátorodva legalább húsz olyan személy aktáit porolták le újból, akiknek ügyében korábban - bizonyítékok hiányában - beszüntették az eljárást. (Mivel azon túl, hogy őrök voltak valamelyik lágerban, más “bizonyíték” nem volt ellenük.) A szóban forgó személyek Sobiborban, Treblinkában, Belzec-ben, Kulmhofban és Auschwitzban teljesítettek szolgálatot. A zsidók azonban alighanem még további aggastyánokat akarnak a halálba kergetni, ugyanis a stuttgarti ügyészség is vizsgálódik egy német katona ügyében, aki az olaszországi Toszkána tartományban található Sant’ Anna di Stazzema elnevezésű falunál 1944-ben lezajlott ütközetben vett részt, ahol is a feltételezések szerint 560 polgári személy is életét vesztette.
Félelmetes kilátások nyílnak meg: mivel egyre kevesebb igazi “náci” van életben, a bosszúért lihegő és a holokauszt-ideológia révén a gójok megfélemlítésére törekvő (és persze a holoüzletet is fenntartani kívánó) talmudisták most már lassan mindenkit bűnösnek és tömeggyilkosnak kiáltanak ki, aki akár a német, akár a magyar hadseregben, vagy közigazgatásban teljesített szolgálatot a háború idején. Persze ha valódi jogállam működne Németországban, akkor a koncentrációs táborok még életben lévő őrei elleni eljárások során a saját maguk termelte piszokba könnyűszerrel bele lehetne verni a nácivadászok nagy orrát: valódi bizonyítékokat kellene ugyanis követelni tőlük a gázkamrákkal felszerelt haláltáborok létére vonatkozóan. De léteznek-e vajon olyan bátor és elszánt ügyvédek, akik – a „holokauszt tagadását” tiltó és az egyre szaporodó más szájkosártörvények fenyegető árnyékában - a saját karrierjük, egzisztenciájuk, sőt szabadságuk feláldozását is kockáztatnák az igazság győzelme érdekében?
Perge Ottó - Thelocal.de nyomán
Kapcsolódó:
