Úgy tűnik, megvezették a magyar kormányt Azerbajdzsánban Ramil Safarov kiadatása ügyében. Nehéz ugyanis másra következtetni abból a tényből, hogy a péntek délben a KIM közleménye még arról írt: a 2006-ban egy angol kurzuson Budapesten tartózkodó, és örmény társát, Gurgen Margaryant egy baltával, előre kitervelten meggyilkoló hadnagy Azerbajdzsánban folytatja börtönbüntetését. Csakhogy ekkorra Ilham Alijev azeri elnök már alighanem alá is írta Safarov kegyelmi kérvényét, és a férfi szabadlábon volt. Az erről szóló első hír ugyanis 12 perccel a KIM közleményének megjelenése után már megjelent azeri hírportálokon.

Safarov gyilkossága hat éve az örmény és az azeri médiában is komoly figyelmet kapott. A férfi a gyilkossággal egyenesen nemzeti hőssé vált hazájában, ahonnan már a per idején is kiadatási kérelem érkezett Magyarországra. Ezt többször is megismételték, de Budapest éppen azért utasította vissza következetesen a kérést, mert valószínű volt, hogy Safarovot azonnal szabadon engednék odahaza. (A gyilkosság évében egy azeri lap például az „év emberének” választotta, 2007-es hírek szerint iskolákat is készültek elnevezni róla.)

Egyelőre nem világos, miért gondolta most úgy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, hogy a hazaküldött Szafarov mégis börtönben marad, történt-e esetleg valamilyen garanciavállalás azeri részről, amit a magyar fél kielégítőnek talált. Miként nem tudni azt sem, tisztában volt-e KIM sajtóosztálya azzal, hogy amikor Safarov büntetésének folytatásáról írta, a férfi már szabad volt? A HVG elküldte kérdéseit a Külügyminisztériumba és a KIM-be is, előbbinél azonban azt annyit válaszoltak, hogy csak az igazságügyi tárca kommunikál az ügyben, az pedig egyelőre hallgat.

„Magyarország következetesen elutasította eddig Ramil Safarov kiadatását, éppen azért, mert tudható volt, hogy Azerbajdzsánban rehabilitálnák, elképzelhetetlen, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ne lett volna tisztában ezzel. Ha mégsem volt róla tudomásuk, az komoly, rendszerszintű működési probléma” – mondta Rácz András külpolitikai szakértő. Mint fogalmazott, inkább az történhetett, hogy a magyar kormány tudatosan felvállalta azt a diplomáciai veszteséget, amit a döntés okoz. „Kiadtuk a ’baltás gyilkost’ az autoriter Azerbajdzsánnak, ahol nemzeti hőst csináltak belőle, ezt a nyugati közvélemény és diplomácia előtt nagyon nehéz lesz megmagyarázni” – mondta Rácz András, hozzátéve, hogy a hagyományosan nagyon aktív és befolyásos nyugati örmény diaszpórát a magyar lépés minden bizonnyal mozgósítani fogja, és „már holnap, vagy hétfőn tele lesznek a lapok az esettel”.

Az elmúlt hetek nyilatkozatainak fényében arról, hogy Azerbajdzsán esetleg magyar államkötvényeket jegyezne, persze óhatatlanul felvetődik a kérdés: téma lehetett-e a megbeszéléseken Safarov szabadon engedése. A kérdés azért is érdekes, mert Borbély László András, az Államadósság Kezelő Központ vezetője éppen egy hete, augusztus 24-én azt mondta az Indexnek, Magyarországnak nem azeri államkötvény, hanem IMF-megállapodás kell, az ÁKK nem tervez külföldi kötvénykibocsátást. Rácz András szerint, ha Safarov elengedése mégis egy ilyen megegyezés része, a nemzetközi presztízsveszteség, és a további bizalomvesztés elviszi a kötvényjegyzést gazdasági hozadékát. Ennél rosszabb már csak egy lehet – ha Safarov elengedése után még államkötvény jegyzés sem történik. Akkor ugyanis csak a veszteség van.

Aman Imanov, a budapesti azeri nagykövetség első tanácsosa cáfolta, hogy ilyen informális megállapodás létezne a két ország között. „Bárki, aki figyelemmel kíséri a magyar-azeri kapcsolatokat, láthatja, hogy minden területen nagyon intenzívvé váltak az utóbbi években. Elég csak Orbán Viktor miniszterelnök két bakui utazására gondolni. Ramil Safarov kiadatásának és egy esetleges magyar államkötvény jegyzésnek nincs semmilyen köze egymáshoz” – mondta az első tanácsos. A kiadatással kapcsolatban ugyanakkor csak annyit mondott Aman Imanov, hogy mivel a tárgyalások közvetlenül az azeri és a magyar igazságügyi minisztérium között folytak, részletekről nincs információjuk, így azt sem tudják, volt-e garanciavállalás Safarov börtönbüntetése kérdésében. Azt azonban megjegyezte, hogy Azerbajdzsánnak a kiadatás után joga van a saját törvényei szerint felülvizsgálni egy bírói ítéletet.

Az örmény reakció borítékolható, bár jereváni hírforrások szerint az ország diplomáciája egyelőre „tájékozódik” az ügyben, de a magyar külügyhöz jó eséllyel érkezik tiltakozás. Örmény civil szervezetek már napokkal korábban felhívást tettek közzé, amiben arra kérték a kormányt: ne adja ki Safarovot.

(HVG nyomán)

Ennek ellenére bennem megütközést kelt a cikk hangvétele, hiszen a Jobbik eddig is és ezután is komoly támogatásra számíthat azerbajdzsáni és török részről, valamint az írás nem tér ki a gyilkosság körülményeire, még ha ez nem is jelentene semmiféle mentséget.

Engedjétek meg, hogy egy rövid, összehasonlító példázattal szolgáljak a gyilkosság körülményeiről:

Tegyük fel, hogy Magyarország és Románia között véres háború tör ki 1992-ben a székely hegyvidéki területekért, mint ahogy az történt Qarabag esetében Örményország és Azerbajdzsán között. Tegyük fel, hogy itt is a románok (mint ahogy az sokszor megtörtént történelmünk folyamán) egyoldalúan megszállják a vidéket, falvakat irtanak ki, nőkkel, gyerekekkel egyetemben (ahogy az örmények álnok módon, minden előjel nélkül meg is tették, orosz fegyverszállítmányok támogatásával). Tegyük fel, hogy Safarov látja rokonai lefejezését, tömegsírba lövetését és még amit el tudunk képzelni ezzel kapcsolatban (lásd Bosznia).

Képzeljük el, hogy Safarov egy székely katonatiszt és angol nyelvtanfolyamra küldik a harcok elültével, ahol egy semleges nagyvárosban két román tiszt állandóan vesztes bozgornak gúnyolja őt, meggyalázva a népük által kiirtott tömegek emlékét (Óvatos becslések szerint is ezrek estek áldozatul az örmény vérengzésnek). A tisztnél egy idő után betelik a pohár és bosszút áll a gyalázatos lelki terrorért. Ettől még természetesen gyilkos lesz és az is marad, de a történethez a fenti körülmények is hozzátartoznak. Kérdem én, ebben az esetben, egy székely tiszt hős lenne, vagy gyilkos? Esetleg mindkettő? Van-e, vagy számít-e a becsület ilyen esetben?

Safarov itthon jogerősen 30 évet kapott a tettéért (ami példátlanul szigorú), amiből közel 10 évet le is ült. Nem magyar embert gyilkolt meg, hanem örményt, aki hónapokon keresztül megalázta a népe halottainak az emlékével együtt. Ez valahol az ő ügyük. Kérdem én, ha mi a rablógyilkosainkat még 10 évre sem ültetjük le, miért ezt az ügyet ítéljük így el? Pont mi, radikálisok ne tudjuk átérezni ezt a helyzetet? Elítélünk továbbá egy országot, amely hőst csinál abból a katonatisztjéből, aki megvédte a népe becsületét? Egyáltalán, kinek a felelőssége volt közös tanfolyamra küldeni két, gyakorlatilag azóta is háborús helyzetben álló nép tisztjeit? Példaként hozhatnánk fel akár a horvát Gotovinát is, aki - ilyen alapon - sokkal több ember haláláért felelős, mint Safarov. Érte kiállt a Kuruc.info, Safarov esete sem más.

Hangsúlyozom, ez nem menti fel Safarovot, de ez becsületbeli ügy, mi nem engedtük el büntetlenül, leült közel 10 évet és az is hozzátartozik még az igazsághoz, hogy Safarov számos magyar irodalmi művet lefordított a börtönben azerbajdzsáni (török) nyelvre, hogy odahaza közkinccsé tehesse. Igen, ezzel töltötte az idejét, nem gyűlölte meg a magyarokat, éppen ellenkezőleg. Nem tudom elítélni még azt sem ha ezt egy bizonyos alku keretében tette meg a mostani vezetésünk (ami ráadásul segít is az ország gazdaságán ebben a kilátástalan helyzetben), legyen a tisztjük sorsa ezután az ő felelősségük. "Mindent támogatunk, ami a nemzetnek jó, se semmit, ami nem" - nekem ez a Jobbik-irányelv jutott eszembe.

(1 Kurutz)