Az azeri gyilkos átadási ügye kapcsán: I. Lehetővé teszi az irányadó jogszabály a kegyelem adását hasonló esetben (Európai Egyezmény 12. cikk). II. A magyar kormánynak haladéktalanul az Európa Tanácstól kell kérnie az ügy „barátságos rendezésének” megkísérlését (Európai Egyezmény 23. cikk). III. Az azeri levél általánosan fogalmaz, Magyarországnak konkrét garanciát kellett volna kérnie
I. Az azeri gyilkos átadása az Európa Tanács keretei között, Strassburgban 1983-ban született, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény alapján történt (a továbbiakban: Egyezmény), amelyet Magyarország az 1994. évi XX. törvénnyel hirdetett ki, így az Egyezmény teljes szövege bárki számára, magyar nyelven elérhető.
II. Az Egyezménynek a jogeset jelen állása szerinti két legfontosabb rendelkezése a következő:
12. cikk - Egyéni kegyelem, közkegyelem, büntetés átváltoztatása. Mindegyik fél gyakorolhat egyéni kegyelmet, közkegyelmet vagy átváltoztathatja a büntetést alkotmányának vagy jogszabályainak megfelelően. A következtetések:
a, Azerbajdzsán nem sértette meg az Egyezményt azzal, hogy Safarov esetében egyéni kegyelmet gyakorolt.
b, Magyarország tudta, hogy a vonatkozó Egyezmény értelmében Safarov kegyelmet kaphat, ez ténykérdés, nem vélemény kérdése, így e körben a további vitát feleslegesnek tartom.
c, Magyarország akkor járt volna el helyesen, hogy ha írásos garanciát kért volna arra, hogy Azerbajdzsán a konkrét ügyben nem fog élni a 12. cikkben foglalt lehetőséggel.
a, Azerbajdzsán nem sértette meg az Egyezményt azzal, hogy Safarov esetében egyéni kegyelmet gyakorolt.
b, Magyarország tudta, hogy a vonatkozó Egyezmény értelmében Safarov kegyelmet kaphat, ez ténykérdés, nem vélemény kérdése, így e körben a további vitát feleslegesnek tartom.
c, Magyarország akkor járt volna el helyesen, hogy ha írásos garanciát kért volna arra, hogy Azerbajdzsán a konkrét ügyben nem fog élni a 12. cikkben foglalt lehetőséggel.
23. cikk - Barátságos rendezés. Az Európa Tanács büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó Európai Bizottságát tájékoztatni kell a jelen Egyezmény alkalmazásáról. A Bizottság szükség esetén megkönnyíti az Egyezmény alkalmazásából adódó bármely nehézség barátságos rendezését
Következtetés: jogi és diplomáciai szempontból egyaránt helyes lenne, ha Magyarország ebben a helyzetben az Európa Tanács illetékes bizottságához fordulna.
III. Az azeri levél
Az azerbajdzsáni igazságügyi minisztérium levele utalás az Egyezmény 9. cikkére, amely alapján a részes államok kétféle rendszer közül választhatnak az Egyezmény végrehajtása során. Az egyik: (9. cikk 1. pont a.) folytatják a külföldön kiszabott büntetés végrehajtását, vagy b., átalakítják a külföldön kiszabott ítéletet saját határozatukká. Ugyanezen cikk 2. pontja szerint a Végrehajtó Állam (itt Azerbajdzsán) kérelemre köteles értesíteni az Ítélkező Államot (itt Magyarország), hogy a két rendszer közül melyiket alkalmazza (nyilvánvalóan a konkrét ügyben).
Az azeri levél egyértelműen általánosságban fogalmazott, azaz azt fejezte ki, hogy a két lehetőség közül általában az a., pontban foglaltat alkalmazzák. (Természetesen abban az esetben, ha a büntetést ténylegesen végre akarják hajtatni, s nem kívánnak kegyelmet adni, amely kérdésről nem kérdezték őket, s ők nem is nyilatkoztak.) Ilyen megfogalmazás mellett (ld. alább a levél fordítását) álláspontom szerint rá kellett volna kérdeznie a magyar minisztériumnak, hogy a konkrét esetben is az átalakítás nélküli végrehajtást fogják-e választani, s tényleges végrehajtást ígérnek-e, azaz változtatás nélkül végrehajtják-e a magyar ítéletet. Egy nem általános, hanem konkrét megfogalmazás esetében ténylegesen lehetne az azeri hatóságot hazugsággal vádolni, így azonban ez a vád nem teljesen megalapozott.
A levél második részében az azeri minisztérium (szintén általánosságban) ismerteti, hogy büntető törvénykönyvük hogyan szabályozza az életfogytiglani szabadságvesztést.
Feladó: Igazságügy-minisztérium
Azerbajdzsáni Köztársaság
Címzett: Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma
Ügyszám: 14/12-4408
Dátum: 2012. augusztus 16
Az önök hivatkozási száma: 06.08.2012.XX-NBSKFO/3743/4/2012Az Azerbajdzsáni Köztársaság Igazságügy-minisztériuma nagyrabecsülését fejezi ki Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának, s tisztelettel közli az alábbiakat.Válaszként az önök érdeklődésére Ramil Sahib Safarovval kapcsolatban, aki büntetését tölti Magyarországon, tájékoztatjuk önöket, hogy a külföldi államok bíróságainak az elítélt személyek büntetésük hátralévő részének az Azerbajdzsáni Köztársaságban történő letöltése végett történő átadásáról (átszállításáról) szóló döntései az Európai Egyezmény 9. cikkének 1. bekezdésének a, pontja alapján történik, bárminemű átalakítás nélkül, s anélkül, hogy bármiféle új bírósági eljáráson kellene átmenni.Szintén tájékoztatjuk önöket arról, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság Büntető Törvénykönyvének 57.3 cikke alapján az olyan elítélt büntetése, aki életfogytiglani szabadságvesztést tölt, csak akkor változtatható át bíróság által határozott tartamú szabadságvesztésre, illetve az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha az ítéletből már legalább 25 évet letöltött.Az Azerbajdzsáni Köztársaság Igazságügy-minisztériuma megragadja az alkalmat, hogy kifejezze legmélyebb tiszteletét Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma felé és előre is megköszönje az együttműködést.Vilayat ZahirovIgazságügy-miniszterhelyettes
Azerbajdzsáni Köztársaság
Dr. Morvai Krisztina
jogász, Európai Parlamenti képviselő, az EP Szabadságjogi Rendészeti és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) tagja
jogász, Európai Parlamenti képviselő, az EP Szabadságjogi Rendészeti és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) tagja
Frissítés: Morvai Krisztina a Safirov-ügyről és az ír gázoló esetéről
