Miközben a cionista irányítás alatt álló amerikai neokonzervatívok nagy előszeretettel nevezik magukat zsidó-keresztényeknek - utalva ezzel az Egyesült Államok politikájának filozófiai alapját képező judeo-keresztény civilizációs mítoszra -, egyre többet hallani a világ minden táján elkövetett keresztény templomgyalázásokról, vagy az iszlám mecsetek falait bosszúból összepiszkító graffitis falfirkákról. Izrael tehát, a kereszténység és az iszlám vallás alapelvei és értékrendje ellen intéz szűnni nem akaró támadásokat.
Az ultraortodox, keményvonalas zsidó telepesek rendszeresen keresnek keresztény és iszlám vallási célpontokat, hogy gyújtogatással és vandalizmussal válaszoljanak az önálló palesztin állam elismerésére tett kísérletekre. Az úgynevezett „price tag” (árcédula) politikai bosszú lényege, hogy a zsidó telepesek erőszakos úton számoltatják el, vagyis „árcédulázzák” a jövőjüket fenyegető palesztin lakosságot. (A rongáláskor többek között „ez az ára” feliratú cédulát ragasztanak a templomok kegytárgyaira.)
A Netanjahu-kormány számos tagja is helyesli ezeket a megtorló akciókat, sőt sokszor együtt is működik a tettesekkel, akik a muszlimoktól és keresztényektől megtisztított Ciszjordániát már régen Izrael részeként szeretnék magukénak tudni.
Nem is olyan régen, „ismeretlenek” kövekkel, palackokkal és törmelékekkel dobálták meg az ultraortodox zsidónegyed melletti román ortodox Szent György templomot, éppen akkor, mikor a román külügyminiszter, Titus Carlatean Jeruzsálembe látogatott és felkereste a palesztin autonóm területek vezetőit is. Azt, hogy Benjamin Netanjahu hallgatólagos jóváhagyásával történt az atrocitás, mi sem bizonyítja jobban, hogy Netanjahu nem kívánt találkozni a román külügyminiszterrel, nehogy személyesen is bocsánatot kelljen kérnie a történtekért.
A telepesek, mintegy nyílt hadüzenetként, nap mint nap „céduláznak”, gyújtogatnak, és keresztényellenes feliratokkal gyalázzák meg a jeruzsálemi templomokat.
Mikor az erőszakhullám már a tetőfokára hágott, több magas rangú egyházi vezető tiltakozó levélben fordult az amerikai kongresszushoz, az Izraelnek nyújtandó katonai segítségnyújtás átvizsgálását sürgetve, kiváltva ezzel az izraeli lobbi féktelen haragját. A kétségbeesetten ajvékóló lobbi érdekes módon akkor nem hallatta hangját, mikor vandálok rongáltak meg keresztény vallási kegyhelyeket.
A kereszténységgel és az iszlám tanokkal végleg leszámolni kívánó cionista terv szerves részét képezi a Mohammed prófétát istenkáromló módon ábrázoló iszlámellenes film bemutatója, ugyanúgy, mint a cionista háttérhatalom által szponzorált ukrán feminista csoport, a Femen félmeztelenül és láncfűrészekkel, Oroszországszerte véghezvitt keresztdöntögető akciója, miközben szabadságot követeltek az ugyancsak szentségtöréssel és keresztényellenes huliganizmussal elítélt „Pussy Riot” punk bandának.
A Femen nevezetű feminista csoport és nőjogi mozgalom, saját állításuk szerint, hagyományos eszközökkel már nem tudta volna felhívni a figyelmet az ukrán nők hátrányos és sanyarú helyzetére. Milyen kár azonban, hogy az ortodox és híresen nőgyűlölő zsidó fanatikusok valahogy elkerülték eme harcos aktivisták figyelmét. Ők a csodával határos módon megmenekültek a Femen-csoport bosszújától...
Összefoglalva tehát: a keresztény és iszlámellenes támadások mögött cionista érdekek húzódnak, az őket kiszolgáló média pedig nagymértékben hozzájárult a két vallás közötti nézeteltérések elmérgesítésében.
A Jézus és Mohammed követői közötti szakadék azonban áthidalható, sőt idővel el is tüntethető, ha a keresztény vezetők végleg belefáradnak a modern farizeusok, kereszténység ellen intézett újabb és újabb támadásaiba, és ha végre felismerik, hogy ki is az igazi és egyben a közös ellenség.
(Press TV nyomán - Rónaszegi Judit)
Kapcsolódó:
