Legelső perét azzal nyerte, hogy sima "postakönyves" levélben kapta a büntetésről szóló híradást, miközben az önkormányzati törvény szerint ajánlottban kellett volna értesíteni őt. Aztán alaposan beleásta magát a vonatkozó passzusokba, s kiderült, számos fogást kínál a jogszabályok és a gyakorlat között feszülő különbség. Csak párat említ, mondja, mert ha mindet végigvennénk, napestig itt ülnénk.

Gergely István

„A fővárosi önkormányzat vonatkozó rendeletében szerepel 'A parkolás üzemeltetési rendszer feltételei' című fejezet, mely bemutatja, hogy néznek ki az előírás szerinti KRESZ-táblák. Igen ám, de a főváros területén alig találni ilyet. Mások mellett hibásak a parkolási övezeteket jelző táblák. Ami komoly baj, hiszen a törvény kimondja: egy táblát nemcsak a rajta szereplő piktogram azonosít, hanem az alakja, a mérete, a színe, az elhelyezése is. Ha valaki a garázskapujára megállni tilos táblára emlékeztető színeket és alakzatokat pingál, attól az még nem jelenti azt, hogy megállni tilos. A városban is ez megy: kitesznek egy P betűvel ékesített táblát, alá pedig egy másik, valamivel kisebb táblát a 'fizető övezet' felirattal és jó sok szöveggel. Miközben a rendelet szerint a kiegészítő tábla csak kivételes helyzetben érheti el az eredeti tábla szélességét. Erre hivatkozva is nyerhető per."

Van másik trükk is a lenyúlás ellen, melyhez mankót a mérésügyi törvényt ad. Ebben az áll: Magyarországon minden szolgáltatás ellenértéke kizárólag hiteles vagy „használati etalonnal ellenőrzött” mérőeszközzel határozható meg. „A parkolásban szintén mérnek, méghozzá időt, három eszközzel – így Gergely úr. – A parkolóórával, amelyből kapom a cetlit arról, mikor érkeztem és meddig maradhatok. Aztán a parkolóőr is ezt teszi a kezében lévő kis számítógéppel, amivel a bírságoló papírt is nyomtatja. A végén fotót készít az autómról, olyan fényképezőgéppel, ami jelzi az elvileg pontos időt. De egyik sem hitelesített, sőt, a számítógépen és a fényképezőgépen maga az őr is átállíthatja az időt."

Itt a harmadik: „Az önkormányzati rendelet előírja, hogy a parkolótársaságoknak olyan informatikai rendszert kell működtetniük, amelybe ellenőrizhető módon, utólag is lekövethetően kerülnek be az adatok. Nekem viszont több olyan ítéletem született, ahol a felperes a bíróság előtt képtelen volt hitelesen igazolni, miként kerültek hozzá az adataim."

És a negyedik is: „Az önkormányzati törvény előírja, hol alakítható ki fizető parkoló övezet. Elvileg nem a pénzlenyúlás a cél, hanem a forgalomszabályzás. Ezért csak ott lehet működtetni, „amely területen a rendelkezésre álló parkolóhely az időszakok túlnyomó többségében a parkolási igényektől jelentősen elmarad”. Az önkormányzatnak előzetesen hatástanulmányt kell készítenie. Ezzel szemben például a második kerületi Alsó Törökvész út tetejéig fizető övezetet alakítottak ki, miközben alig látni parkoló autót. Azzal tehát, hogy hamis indokkal terjesztették ki a Margit körúti övezetet, törvényellenesen cselekedtek. Így aki ott vagy ehhez hasonló módon kialakított övezetben parkol, nyugodtan ingyen is leteheti az autóját."

A 168 Óra riportja kitér rá, hogy Gergely Istvánnak tíz év alatt „mindössze” harminc pere volt. Hogy miért ilyen kevés? „Nem mindegyik parkolási vétség után jön felszólítás. Máskor az önkormányzat állt le egy üggyel, megint máskor a fizetési meghagyás nem alakult perré, több esetben a bíróság nem indította meg az eljárást. Az egész ad hoc módon működik, nincs logika abban, hogy egy kifizetetlen parkolás milyen következménnyel jár. Pedig a jogszabályokat leginkább az államnak kellene betartania."

(168 Óra - FN24 nyomán)