Művét nem más tette közzé "Zsidó honfitársaink és hordozható hazájuk" című sorozatának harmadik, "Tragbares Vaterland" (helyénvaló fordításban: "Batyuban hordott Haza") kötetében, mint az az - arrafelé helytörténészkedő - dr. Johannes Kammerstätter filozófiában, teológiában, pszichológiában és pszichiátriában is jártas, mégis inkább a manapság igen jól jövedelmező "népművelésben" utazó virtuális handlé, aki most keresetben szólította föl - amúgy batyuba nemigen gyömöszölhető, valóságos - hazája, Ausztria államügyészét: ugyan vizsgálná már ki, nem követett-e el bűncselekményt a fent nevezett haza kormányzata, amikor az ezerötszáz lelket számláló Wolfpassing falu több mint száz esztendeje állami tulajdonban álló barokk kastélyát a közelmúltban eladta egy (tényleg így hívják!) Tobias Hufnagl nevű, azóta a nyilvánosság számára elérhetetlen vállalkozónak.

Johannes Kammerstätter

Keresetének alapja persze nem a vevő mulatságosan beszédes neve, de nem is a nagyjából 1.8 millió euróra becsült vételár, hanem az a véresen komoly törvény - most tessenek megkapaszkodni! - , amely az országban "a nemzetiszocialista eszmék terjesztését" tilalmazza.

A törvényileg üldözött eszmék országveszejtő terjedése pedig azáltal valósul meg, hogy az állami tulajdonú ingatlanok kezelésében illetékes ügynökség a kastélytól - és így annak adásvételétől is - elidegeníthetetlennek tekinti a négy saroktorony egyikében immáron hetvennégy esztendeje az órák múlását többé-kevésbé vígan köszöntő, a műemlékvédelmi törvények szerint védett harangot.

Annak a harangnak pedig nemcsak egyedi történelme van, hanem az ezt tanúsító, "ércbe öntött" fölirata is, amely így szól:

"Am 11. 3. 1938 befreite der Einiger und Führer aller Deutschen Adolf Hitler die Ostmark vom Joche volksfremder Bedrückung und führte sie heim ins Großdeutsche Reich".

Ez bizony nem mást jelent, mint azt, hogy a jelzett napon "Adolf Hitler, minden németek egyesítője és vezére fölszabadította (a Harmadik Birodalom szóhasználatában csak "Ostmark"-ként emlegetett) Ausztriát a népidegen elnyomás igája alól, és hazavezette a Nagy-Német Birodalomba" (a dátum az "Ottó" hadműveleti parancs Hitler általi kiadásának napját jelöli, a bevonulás másnap történt. A.I.). A harangot - természetesen, horribile dictu - horogkereszt díszíti.

Nyilvánvaló hát, hogy egy, a hetvenöt évvel ezelőtti Anschluß-ról nem sokkal megtörténte után megemlékező, "hálaadó" harangról van szó (erről jajveszékel a mai, történelmi ismeretekben hátrányos helyzetű fősodratú világsajtó "A Hitler-harang nyolcvan esztendeje zúg" és ehhez hasonló címekben). Mindenesetre a hálaérzet eléggé átfogó erejű lehetett, amit az is jelez, hogy a harangot a - többek között az osztrák nemzetiszocialista pártot is betiltó, 1934 júliusában meggyilkolt - voltaképpen fogantatása pillanatától jobb sorsra érdemes, apró termetű "Millimetternich" - Engelbert Dollfuß kancellár emlékharangjának beolvasztásából öntötték.

Természetesen "a harang föld színéről történő eltüntetésének" óhajával megszólalt "Führerglocke-ügyben" a bécsi zsidóság egyik főkorifeusa, Raimund Fastenbauer is, arról panaszkodva, hogy a Führer Braunauban álló szülőháza is mágnesként vonzza a neonácikat...

A falucska, Wolfpassing polgármestere szerint - a "helytörténésznek" ellentmondva - nemigen tudott eddig a harang történetéről; ő maga pedig még hetekig nem tud nyilatkozni, mert sok dolga van a betakarítással. Reinhold Mitterlehner gazdasági miniszter levélben válaszolt Kammerstätter vádaskodásaira, megállapítva, hogy beosztottai a kastély eladásával nem követhették el az annak alapjául előrángatott bűncselekményt, mert a föliratról nem tudtak, és az eddig amúgysem volt a nagyközönség által hozzáférhető. Az állami birtokok ingatlanfelügyeleti ügynökségének szóvivője szerint "nem vizsgálhatnak át eladás előtt minden centimétert a hozzájuk tartozó több mint 28 000 - nem ritkán nagy méretű - épületben".

Így az ügy mégiscsak a vevő, Hufnagl Tóbiás - eddig ki nem nyilatkoztatott - szándékán áll vagy bukik. Az Associated Press sorozatos, a harang lefilmezését lehetővé tevő, zaklató kérésére csak annyit közölt: nem foglalkozik velük.

Csak a jövő a megmondhatója tehát, hogy a "patkószöget" jelentő Hufnagl esetleges elvesztével - a Károlyi Amy által tündérien fordított angol gyermekversben foglaltakhoz hasonlóan - Ausztriára is kimondják-e végül, hogy "az ország elveszett"...

Asztalos István - Kuruc.info

*Eredetiben kicsit bicebócább :

"Ob klerikal, ob liberal,
Die Feuerwehr hilft überall.
Und da Ernst, der denkt dazua noch: Oi,
Kein Unterschied zwischen Jud und Goi!"

(Forrás: Der Standard)

Kapcsolódó: A sokoldalú horogkereszt