Az amerikai kongresszus szeptember kilencedikén kezdi a vitát arról, hogy az ország indít-e légi csapásokat Szíria ellen.

Ha az Egyesült Államok beavatkozik, az nemcsak abban fog eltérni a korábbi amerikai hadműveletektől, hogy ezt a tavaly béke Nobel-díjjal kitüntetett Obama elnök indítja el, a szembenálló felek felszereltsége is különlegessé teszi a konfliktust. A szír hadsereg jól fel van fegyverezve, több területen az aktuális orosz csúcstechnológiát használják.

Barack Obama kizárta, hogy szárazföldi csapatokat is bevetnének Szíriában, így kizárólag légi csapásokra lehet számítani. A "büntetőexpedíciót" a USS Nimitz repülőgép-hordozó vezette tizenegyedik harci csoport (CSG-11) fogja végrehajtani. Ez a csoport az 1975 óta szolgáló hordozóból, az ezt kísérő négy darab rombolóból és a Ticonderoga-osztályba tartozó USS Princeton csapásmérő cirkálóból áll. Ezek mellett még több ellátóhajó is tartozik a harci csoporthoz, de a csapásokat a fenti hat hajó fogja indítani.

Az önmagában is 110 ezer tonnás Nimitz komoly csapásmérő erőt képvisel. Négy repülőszázadnyi - ez negyvennél is több gépet jelent - F/A-18 Hornet és Super Hornet vadászbombázó található a repülőgép-hordozó hangárjaiban. A harci gépek mellett elektronikus hadviselésre, felderítésre, légtérfigyelésre alkalmas repülők, valamint harci helikopterek is találhatók a Nimitz arzenáljában.

A tizenegyedik harci csoport hajói pedig a kis hatótávolságú fegyverek mellett kétszáz Tomahawk robotrepülővel is rendelkeznek. A legkisebb kivitelében is 1300 kilométeres hatótávolságú eszközt GPS vezeti, rendkívül precíz fegyver.

Egy, a szíriaihoz hasonló "büntetőexpedíciót" a CSG-11 rendelkezésére álló fegyverek felével is végre lehet hajtani. A 2003-as iraki megszállás kezdetén 725 Tomahawk jelentette a nyitányt, azonban az egy hosszú távú, szárazföldi művelet volt.

Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának vezetője szerint az amerikaiak minél kevesebb emberélet kockáztatásával fogják végrehajtani a légi csapásokat, és vélhetően az Aszad utánpótlásáért felelős repülőterek lesznek a fő célpontok.

A cirkálórakéták mellett a Northrop Grumman B-2 Spirit lopakodó bombázó juthat még nagy szerephez. A 23 ezer kilogrammnyi bomba hordozására alkalmas gépeket a líbiai konfliktusban is bevetették. A bombázók amerikai bázisokról szállnak fel, az óceán felett légi utántöltést vettek igénybe.

Drónokat várhatóan nem fognak bevetni az amerikaiak, legalábbis az első szakaszban. A szír légierő fejlett orosz harci gépekkel rendelkezik, amelyek számára könnyű célpontnak számítanának a robotrepülők. A drónok többnyire olyan hadszíntereken szolgálnak, ahol a légifölényt már kivívták, és még így is megesik, hogy egyet-egyet lelőnek belőlük.

A polgárháború kezdetén Szíria 300 ezres hadsereggel rendelkezett, amely 2013 őszére körülbelül 110 ezerre olvadt. Emellett Aszad elnök irányítása alatt áll a Nemzeti Védelmi Erő nevű 100 ezer fős paramilitáris sereg is. A hadsereg még most is jól felszereltnek számít, egy szárazföldi konfliktusban 4600 harckocsit tudna felvonultatni. Az ország a hetvenes években a Szovjetuniótól vásárolt haditechnikát, annak megszűnése után pedig Oroszországtól szerzi be a fegyvereit.

A légi csapásokat végrehajtó pilóták arra számíthatnak, hogy a délszláv konfliktusban már bizonyított SA-6 Kub légvédelmi rakétákkal lőhetnek rájuk. 1995-ben egy ilyen üteggel lőtték ki Scott O'Grady amerikai pilóta F-16-osát Szerbia felett. Az SA-6 mellett a szírek rendelkeznek mobil, SA-5-ös kilövőkkel, valamint SA-8-as légvédelmi rakétákkal is. A hetvenes évek legvégén tervezett Buk légvédelmi rendszerből is a legfejlettebb változattal rendelkezik a szíriai hadsereg.

A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején tervezett légvédelmi ütegek mellett Szíriának teljesen modern Pantsir-S1 fegyverei is vannak - mondja Tálas Péter. Ezt Oroszországban is csupán a kétezres években állították hadrendbe. A négytengelyes KAMAZ teherautóra szerelt ütegen nagysebességű gépágyúk és rakéták vannak. A cél észlelése után egy-két másodperccel már tüzet tud nyitni az ágyúkból, percenként és fegyverenként 2500 robbanólövedéket útjára indítva, az első rakéta pedig a harmadik-negyedik másodpercben válik kilőhetővé.

A légvédelem mellett támadófegyverzettel is jól el van látva Szíria: kis és közepes hatótávolságú orosz gyártmányú ballisztikus rakéták találhatók meg az arzenáljában. Az ország olyan Scud-rakétákkal is rendelkezik, amelyek miatt a szomszédos Törökország Patriot rakétavédelmi rendszereket kért a szövetségeseitől. A Scudokat használja is a szír hadsereg, Aleppó és Tel Rifat ellen ilyen fegyvereket vetettek be. A rakéták mellett Szu-24-es, valamint Mig-29-es harci gépei is vannak a szír hadseregnek.

A szíriai hadsereg egyetlen olyan fegyvere, amelynek biztos sorsáról semmit nem lehet tudni, egyben a legfejlettebb is. Az ország 2011-ben vásárolt két darab K-300 Bastion-P jelű, hajók elleni mobil rakétakilövőt és számos szuperszonikus cirkálórakétát. A New York Times szerint az oroszoktól vásárolt cirkálórakéták nagyobbik része elpusztult egy izraeli légi csapásban, ám vannak arra mutató jelek, hogy nem sikerült mindet megsemmisíteni. A rakétáknak ugyan csak 300 kilométer a hatótávolságuk, ám a puszta létük is nyugtalaníthatja a Nimitznek és kísérőhajóiknak legénységét.

Mindezt természetesen az amerikaiak is tudják, és az első csapások megpróbálhatják kiiktatni a szír légvédelmet. Damaszkusz eszközei ugyanis csak akkor érnek valamit, ha be vannak kapcsolva, ez esetben viszont a támadók csapást mérhetnek a berendezésekre. Ha viszont nem aktívak a radarok, a szírek sem látják a közeledő veszélyt.

(Origó nyomán)