Edward Snowden a Guardian című brit laphoz olyan dokumentumokat juttatott el, melyekből kiviláglik: az amerikai National Security Agency (NSA), valamint a kommunikációs felderítésért felelős izraeli titkos ügynökség között 2009 márciusában született ötoldalas megállapodás értelmében a zsidók hozzáférhetnek amerikai állampolgárok e-mail üzeneteihez és lehallgatott telefonhívásaihoz. A mostani leleplezés annál is inkább kínos Washington számára, mert az Obama-adminisztráció a Snowden körül gerjesztett botrány idején nyomatékosan hangoztatta, hogy az USA polgárainak személyes adatai nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe. Vagy talán immár úgy gondolják Washingtonban, hogy a zsidók nem illetéktelenek, végtére is ők irányítják Amerikát? Lehetséges. A nyilvánosságra került titkosszolgálati megállapodásban szó esik ugyan az amerikaiak „alkotmányos jogainak védelméről”, azonban semmiféle biztosíték nincsen arra nézve, hogy az izraeli szolgálatok valóban gondot fordítanak az USA polgárainak jogaira.

Az NSA szóvivője a Guardianhoz eljuttatott nyilatkozatában nem cáfolta, hogy az Izraelbe eljuttatott titkos információk között amerikai állampolgárok személyes adatai is vannak. Azt állította azonban, hogy az alkotmányos jogokat tiszteletben tartják. További részletekkel az amerikai kémszervezet szóvivője nem szolgált. Így például azt sem árulta el, vajon a szóban forgó egyezmény megkötése előtt kikérték-e a Foreign Intelligence Surveillance (Külföldi Hírszerzési Felügyelet) elnevezésű hatóság engedélyét, amely nélkül elvileg amerikai állampolgárokra vonatkozó titkosszolgálati adatok nem kerülhetnének egyetlen külföldi szolgálat kezébe sem.

Más szabályokat alkalmaznak ugyanakkor az amerikai kormányzati tisztségviselőkre vonatkozó információkra. A megegyezés értelmében ugyanis, ha ilyen jellegű adat az izraeli hírszerzés birtokába kerül, azt azonnal meg kell semmisíteni. Súlyos kérdés azonban, hogy milyen törvényi felhatalmazás alapján gyűjt adatokat az NSA amerikai kormányzati tisztségviselőkről vagy éppen a Képviselőház és a Szenátus tagjairól? (2009-ben a New York Times arról adott hírt, hogy az amerikai titkosszolgálatok külföldi útja során megfigyelés alatt tartottak egy kongresszusi képviselőt.) További, még ennél is súlyosabb kérdés: mivel a világban lebonyolított internetes kommunikáció tekintélyes része amerikai hálózatokon is keresztülhalad, vajon kizárólag amerikai állampolgárok adatai kerülhetnek az izraeliek kezébe?

Az USA titkosszolgálati téren Izrael mellett szoros együttműködést alakított ki Nagy-Britanniával, Ausztráliával, Kanadával és Új-Zélanddal is. A „favorit” azonban kétségkívül Izrael, annak ellenére is, hogy az amerikai-izraeli hírszerzési kapcsolatok nem voltak mindig felhőtlenek. Egy 2013-ban kiszivárgott szupertitkos dokumentum szerint például az amerikai kibertámadások egyik legfontosabb célpontja - Kína és Irán mellett - meglepő módon állítólag éppen Izrael volt. Egy 2007-ből származó titkos jelentésből pedig az derül ki, hogy ugyan az Izraellel fennálló kapcsolatok kulcsfontosságúak az USA számára, ennek ellenére az együttműködés túlnyomórészt Izrael érdekeit szolgálja. „Roppant nagy kihívást jelent a kommunikációs felderítés terén zajló információ-csere kiegyensúlyozása Izrael és az USA között. Az elmúlt évtizedben egyértelműen az izraeli biztonsági megfontolások dominálták a kapcsolatainkat” – idézi a dokumentumot a Guardian.

A lap birtokába került egy 2008-ból származó jelentés is, melyben az amerikai hírszerző ügynökség, az NSA egyik vezető beosztású tisztségviselője az alábbiakat írja: „Az egyik oldalon az izraeliek kiváló partnerek (a telekommunikációs hírszerzés terén), a másik oldalon viszont ellenünk is dolgoznak, azzal a céllal, hogy információkat nyerjenek a Közel-Kelettel kapcsolatos álláspontunkat illetően.” Majd az alábbi, egészen megdöbbentő megállapítást teszi: „A NIE (a Nemzeti Hírszerzési Jelentés) szerint ők (az izraeli kémszervezet) az USA ellen támadó harmadik legagresszívebb ügynökség.” A továbbiakban az amerikai titkosszolgálati vezető megjegyzi, hogy „az NSA számára az egyik legnagyobb kihívás éppen a baráti titkosszolgálatok, például az izraeli szolgálat részéről fenyeget”. „Vannak előírások arra nézve, mit adunk át, de az információ-csere olyan kiterjedt, hogy időnként többet osztunk meg velünk, mint az szándékunkban állna” – olvasható a Guardian birtokába jutott titkos dokumentumban egy meg nem nevezett vezető beosztású amerikai titkosszolgálati tisztségviselő őszinte beismerése.

Hogy az izraeliek nem bántak gondosan a kezükbe került és amerikai polgárokra vonatkozó adatokkal, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a két állam titkosszolgálata között 2009 márciusában kötött megállapodásban szó esik „új típusú keretek” kialakításáról az információk felhasználását illetően, valamint az érzékeny adatokkal foglalkozó izraeli személyzet „továbbképzésének” szükségességéről is.

A Guardian az izraeliek birtokába juttatott titkosszolgálati adatokkal kapcsolatban további felvilágosítást is kért az NSA-tól. A lap válaszképpen csupán semmitmondó közhelyeket kapott. „Amikor titkosszolgálati információkat osztunk meg másokkal, tartjuk magunkat a fennálló szabályokhoz, így azokhoz is, amelyek védik az USA polgárainak személyes jogait” – közölte a Guardiannal az NSA a nagy semmit.

Joggal gyanakodhatunk arra, hogy Edward Snowden, illetve a Guardian című lap leleplezései csupán a jéghegy csúcsát tárják elénk. További kínzó (bár alighanem költői) kérdés: vajon más, az USA-val „szövetséges” országok belső ügyei és állampolgárai is ugyanúgy az izraeli titkosszolgálatok érdeklődésének középpontjában állnak? És vajon miért nem szólalnak meg az ügyben a mindenféle „listázás” ellen, és az „emberi jogok” védelmében esetenként oly hangosan fellépő „jogvédők”?

Perge Ottó - The Guardian nyomán