A második világháború után a szovjet birodalom és a vele szövetséges, politikailag befolyásos zsidók parancsára sok helyütt évtizedekig nem volt szabad játszani az 1883-ban elhunyt Richard Wagner zeneműveit, mert azokat Adolf Hitler is kedvelte, míg az 1949-ben elhalálozott Richard Strauss alkotásai azért kerültek feketelistára, mert ő meg Adolf Hitlert kedvelte. Hogy Az istenek alkonyának, vagy a Rózsalovagnak az égadta világon semmi köze nem volt a nemzetiszocializmushoz, az egyáltalán nem érdekelte a kultúrterroristákat. De nem kell Németországig mennünk annak megtapasztalásához, hogy egyes, a saját és a közösségükbe tartozó személyek bűncselekményiért eddig számot nem adó zsidók miként kárhoztatják, tiltják a magyarság olyan nagyságait, mint például Wass Albert, Nyirő József vagy Tormay Cécile. Utasításukra az elmúlt hét évtized folyamán szobrok, emlékművek tűntek el, vagy amint legutóbb is történt, el sem készülhetnek.

A mindenben, mindenkiben antiszemitát és antiszemitizmust látó zsidók legutóbb egy XVII. század közepén alkotott festmény központi alakjának megjelenítését bélyegezték, vádolták meg antiszemitizmussal. De miről is van szó? A nagy flamand festő, ifj. David Teniers 1647 körül az alapötletet Szent Lukács evangéliumából merítve megalkotta A gazdag embert a pokolba vezetik című képet, amelynek középponti alakja egy drága ruhákba öltözött, fölékszerezett, a fején a zsidók és a katolikus főpapok által is viselt, héberül kipának mondott kis fejfedő. A festmény időtlen idők óta ott lóg a londoni National Gallery kiállítótermének falán, ám a zsidók csak mostanában jöttek rá, hogy a kép súlyos antiszemita szemléletet sugároz.

Mark Magidson, művészeti kiállítástervező és ismert filmes a sajtóban sietett kijelenteni, hogy "ifj. David Teniers festménye valóban antiszemita, mert az alkotáson látható férfi egyértelműen zsidó", s ezért ultimátumszerűen utasította a National Gallery vezetőségét, hogy legalább lássák el megfelelő magyarázó szöveggel a XVII. század derekén alkotott festményt. Mark Magidson azzal is indokolta a követelését, hogy előzőleg kikérte Jeremy Rosen rabbi véleményét, aki szerint: "Ez a festmény is világosan tükrözi a középkori keresztény egyház hitvitázó fölfogását, amelynek keretében demonizálták a zsidókat". A szakvélemény napvilágra kerülése után az antiszemitizmus vádjával támadásba lendült a Londonban megjelenő The Jewish Chronicle-től kezdve az izraeli kormány által is támogatott Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma című heccportál, és még számtalan sajtótermék. A hisztérikus írások szerint számos múzeumlátogatóban félelmet keltett a látvány.

Megjegyezzük, hogy ifj. David Teniers másik híres képe, a madridi Pradoban látható Szent Antal megkísértése című festményén az egyiptomi, nem zsidó, feszület előtt térdeplő Remete Szent Antal fején ugyanolyan "kipa" fityeg, mint a pokolba vezetett gazdag emberén, s ugyanúgy öreg és szakállas zsidó kinézetű, mint a kifogásolt alkotás. Nem is értjük, hogy mi a zsidók gondja A gazdag embert a pokolba vezetik című festmény főalakjának zsidós kinézetével? Fel kell lapozni a festőművészt megihlető Szent Lukács evangéliumát (16:19-23), ahol egyértelműen le van írva: "Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.", olvasható az evangéliumban, amely kissé tovább leírja, hogy meghalt a gazdag ember, a pokolra jutott, iszonyatosan szenvedett, s amikor meglátta messziről Ábrahámot és vele együtt a mennyországba került Lázárt, fölkiáltott: "Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam!" Más szóval: zsidónak ábrázolni a zsidót, már az is antiszemitizmus.

A National Gallery mindenesetre igen gyorsan lépett, mert kedd óta ifj. David Teniers vitatott festményét a világhálón is olvasható kiegészített magyarázószöveggel látták el: "Teniers a gazdag embert a bibliai leírásnak megfelelően ábrázolja (bíborba és finom vászonba öltözötten) [...] A kis fejfedő a XVII. században a magas rangú személyek, tudósok és vallási elöljárók öltözékének általános kiegészítője volt. Ez a kis fejfedő a XX. századig nem tartozott a zsidók öltözékéhez".

Várjuk, sőt követeljük, hogy a Tett és Védelem (TEV) emberei járják végig a magyarországi múzeumokat, galériákat és kutassák föl zsidós kinézetű, kipás műalkotásokat, majd a további félelemkeltés megszüntetése érdekében tegyék meg a megfelelő lépéseket.

Hering József - Kuruc.info