Az Ohiói Egyetem kutatója, Seth Givens a War in History folyóiratban nemrég publikált szakcikkében írott és szóbeli visszaemlékezések alapján négy fő okot nevez meg azzal kapcsolatban, miért tették rá a kezüket az amerikai katonák a polgári lakosság vagyontárgyaira. Az első ok a szükség volt: a közkatonák olyan dolgokat szereztek maguknak, amelyeket más forrásból nem kaptak meg, például ruhákat és szemüveget. Más tárgyakat egyszerűen szuvenírként vettek magukhoz, míg a vállalkozóbb kedvűek rájöttek, jó pénzt ér, ha bizonyos javakat a frontvonalak mögött szolgáló bajtársaiknak passzolnak tovább.

Végül, de nem utolsósorban egyfajta kollektív büntetés jegyében kívántak „igazságot szolgáltatni” maguknak a német polgároknak – például azért, mert kiszakították őket megszokott, békés életükből –, ez vezetett az úgynevezett „megtorló fosztogatáshoz”.

A tanulmány sorra veszi a zabrálás politikai következményeit is. Bár semmiféle felmérés nem született a fosztogatás pontos mértékéről, annyi bizonyos, hogy Dwight D. Eisenhower (az expedíciós erők főparancsnoka) tartott tőle, hogy igencsak megnehezítheti a háború utáni újjáépítést a katonák "nem megfelelő viselkedése".

A kutató e megfontolásokat így összegezte a BBC History magazinnak: „Az amerikaiak szemében ellenségnek minősülők kifosztása könnyen felháboríthatta a németeket, nehezítve a háború utáni demokratikus átmenetet, lerombolva a szövetséges megszállók ázsióját jóval azelőtt, hogy az ellenőrzési zónák létrejöttek volna. A katonák évszázadokon át abból éltek, amit harc közben össze tudtak szedni. A második világháború bizonyos tekintetben véget vetett ennek – éppen a háború következményeinek politikai rendezésére irányuló erőfeszítések miatt.”

Ezek az erőfeszítések azonban nem minden esetben jártak sikerrel 1945 folyamán, derül ki a vizsgálatból. Bár Eisenhower közvetlen alárendeltjei kiadták a fosztogatásokat tiltó parancsot, nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a parancs végrehajtásáért felelős tisztek embereikhez hasonlóan bizony maguk is részesedtek a zsákmányból.

Gary Sheffield hadtörténész, a Wolverhamptoni Egyetem professzora a tanulmányt értékelve kijelentette: „A cikkben foglalt állítások hitelt érdemlőek. A háborúnak mindig is része volt a fosztogatás, és számos bizonyíték van arra, hogy a brit második hadsereg katonái ugyanazt tették, mint amerikai szövetségeseik, miközben német földön nyomultak előre 1945-ben. Ugyanakkor az is igaz, hogy időnként civilek által elkövetett rablásokat varrtak a katonák nyakába” – tette hozzá Gary Sheffield.

(Index nyomán)