Kedd este nem mosakodhattak, nem ihattak, főzhettek, mosogathattak, locsolhattak Pilis több utcájában az emberek, hiába fizetik a környék legmagasabb víz- és csatornadíját. Akinek már működésben volt a mosógépe, vagy éppen beszappanozva állt a tus alatt, annak még kellemetlenebb és veszélyesebb volt a csapokból ömlő „feketeleves”, ami a ruháját befestette, a testét pedig nyákkal és apró, fekete szemcsékkel lepte el. Most éjfél van, de még mindig mocsoklé borítja a mosogatókat, kádakat, poharakat és az izzadt, hűsölésre, tisztulásra, lélegzetvételre váró testeket. Ha valaki nem tart otthon ásványvizet, még a gyógyszerét sem tudja bevenni, de a lázas csecsemőket sem lehet hűtőfürdővel megmenteni a lázgörcstől, szívkárosodástól.

A pilisi víz- és csatornarendszert a helyi lakosok pénzéből építtette ki a pilisi önkormányzat (bekötésenként közel negyedmillió forintért, a legtöbben tíz évig fizették havi részletekben). Miután minden pénzt beszedtek, a lakók tulajdonában lévő és pilisi üzemeltetésű rendszert – egy új, kétharmados fideszes törvényre hivatkozva, a Jobbik tiltakozása ellenére – átadták a dabasi székhelyű DAKÖV-nek, megfosztva a pilisieket vagyonuk e részétől és attól, hogy saját maguk üzemeltethessék továbbra is a víz- és csatornarendszerüket.

Egy e területen jártas pilisi lakos tájékoztatott, hogy vélhetőleg a forróság miatt sokkal több víz fogyhatott (főleg a locsolás miatt), és a kiürült tartályok azonnal mosásra szorulnának – ha volna elég ember, szakszerű karbantartás, ha..., ha..., ha...

Mivel a dabasi DAKÖV megtartotta a pilisi üzemigazgatóságot, azonnal megkerestem az önkormányzatot, de – a munkaidő lejárta miatt – csak e-mailben tudtam tájékoztatást adni, illetve érdeklődni az okokról, az intézkedésekről és a kárenyhítésről.

Csak remélni tudom, hogy a napfelkeltével a fekete lé is ragyogóvá válik, minden munkába, vizsgára, orvoshoz, vagy éppen bevásárlásra induló pilisi ember tisztán és nem kiszáradva, fülledt testtel tudja megkezdeni a szerdai napot.