"Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a nyomorúságnak, amit Ciszjordánia és a Gázai övezet Izrael általi megszállásaként ismerünk. A Harakiri szólóalbumon (2012) egyik dala, az Occupied Tears erről szólt, valamint a hokolauszt borzalmas szörnyűségeit átélt emberek képmutatásáról, akik most megszállókként viselkednek másokkal szemben.

John Kerry és az USA komoly nyomást alkalmazott annak érdekében, hogy a béketárgyalások újrainduljanak. A Hamász és a palesztin hatóság össze is fogott az egységes tárgyalások érdekében. Netanjahu megpróbálta megosztani őket, de nem tudta. Az emberrablások egyfajta politikai kifogásként szolgáltak arra, hogy az Izrael által szabadon engedett palesztin politikai foglyokat újra elkapják. A Hamász erre rakétákkal válaszolt, Izrael pedig kiszabadult a tartós békére törekvés kényszeréből azzal, hogy berontott Gázába. Így a tartós béke helyett most már az átmeneti fegyverszünetről folyik a szó.

Még egy dolog: nem szabad, hogy az antiszemitizmus emlegetése elleplezhesse ezen témák őszinte megvitatását, különösen itt, az USA-ban."

Egy korábbi interjúban Tankian így fogalmazott a politikai állásfoglalásaival, a dalaiban megfogalmazott poltikai üzenetekkel kapcsolatban:

"Minden egyes politikai kijelentéssel kritikának teszi ki magát az ember. A politikusok inkább nem foglalnak egyértelműen állást, mert maximálizálniuk kell a szavazóik számát, de mi művészek vagyunk. Nekünk nem kell politikusként viselkednünk, mi elmondhatjuk az igazat."

(Hammerworld nyomán)