Hogy ki az az Elza? Azt nem tudjuk meg úgy igazán, de a film ügyesen csepegteti az apró jellemvonásokat róla a film során. A Drága Elzát 2008 környékén kezdték el forgatni, a premier 2014 őszéig váratott magára. A filmet magyar stáb készítette, minimális költségvetésből. A készítők nem engedtek az "Andy" Vajna-féle világnak, és így megteremtettek valami újat a magyar filmiparban. Minőség, művészet, látvány, történet - én ezzel jellemezném a Drága Elzát.
A hollywoodi filmhatás ugyan nem volt meg, amikor kijöttem a moziteremből, de ezt tudjuk be annak, hogy ez Füle Zoltán első ilyen kategóriájú filmje.
A történet in medias res kezdődik a keleti fronton, ahonnan Lombos honvéd hazatérőben van, de valamiért a szabadságolást mégsem engedélyezik, így újra a front véres valóságába kerül, ahol egy ütközet után magára marad. Társává válik egy munkaszolgálatból megszökött férfi, aki az alkotás művészfilmes szálát hozza be. Ez az a szál, ami miatt az ember azt mondja, hogy újra meg kell néznem ezt a filmet. Olyan finoman van beszőve a film fakószínes szövetébe, hogy az ember rájön: már nagyon unja Amerika hősködő fiainak meséit.
A film nem hősökről, nem ellenségekről és nem nagy történelmi eseményekről szól. Hétköznapi magyar, német és orosz emberek mindennapjait mutatja be a fronton, akiket a háború viharos tengere hol feldob, hol a mélybe ránt. Lombos honvéd célja, hogy hazajusson Elzához.
A történet egészét sajnos nem kaptam meg a film végére, de talán nem is kell keresni, hiszen a film Lombos honvéd személyiségváltozásáról szól. A hazafi életét végigkövetik apró történetek, amikhez hasonlót mindenki hallhatott már a családban élő, háborút járt öregapjától, ezek fűszerezik a fő cselekmény alakulását.
A film látványvilága megadja azt, amit elvárunk egy háborús filmtől, talán csak a műfaj rajongóinak tűnik fel, hogy a kellékek és a díszletek nagyon le vannak spórolva, hol egy tank tűnik fel, hol egy géppuska, de teljes tankszázadot vagy óriási hadszínteret nem fogunk találni. A hiányát viszont egy másodpercig sem érezzük. A vágások enyhén hajlanak művészfilm-stílusba, ami ismét különlegessé teszi a Drága Elzát. A hang az az összetevő egy filmben, amit csak akkor veszünk észre, ha rossz. A Drága Elza! viszont iszonyatosan kihasználja azokat lehetőségeket, amik egy jó hangmérnök tarsolyában vannak.
Egy filmet Magyarországon és sokszor Hollywoodban is egy vagy több ismert - szándékosan nem a 'nagy' szót használom - színész visz el a hátán. Füle Zoltán és Grátz Márk viszont Csányi Sándorok helyett fogott pár hivatásos és amatőr színészt, belerakta őket a varázskalapba, és letette a minőséget az asztalra. Így tudjuk elhinni Lombos honvédről, akit Makray Gábor alakít, hogy igazi katona, és nem a Coming out stúdiójából kiszaladó színész.
A filmet egyelőre a magyar média nem vette észre, a bemutatása is csak a magyar filmhéten történt meg. Remélem, hogy sok-sok emberhez eljut a híre, és nem lesz kérészéletű, mint a Kereszthegy, ami két hónap alatt már a Youtube-on volt a készítők által feltöltve, és alacsonyította le a munkát egyszerű spektrumos dokumentumfilmmé.
A stábtól folytatást várok, hiszen a siker megtörtént, az igény pedig megvan a magyar történelmet a mi szemszögünkből megmutató filmekre, ahol a saját felmenőink története elevenedik meg a vásznon.
Domonkos Gábor
(A szerző olvasónk.)
A film Youtube-profilja: https://www.youtube.com/user/DragaElzaFilm
Facebook-oldala: https://www.facebook.com/dragaelza?fref=ts
Honlap: www.dragaelza.hu