A felvétel két részből áll: az első részben Kenéz Andrea bírónő az elsőfokú ítélethirdetés részeként másfél percben elmondja, hogy milyen politikai okokból tekinti terrorcselekménynek a történteket. A második részben a nagycsaládos sikeres mérnökember, kilencedrendű vádlott (aki 6 év tíz hónap fegyházbüntetést kapott első fokon) reflektál a gyalázatos politikai érvelésre. Mint ismeretes, Kenéz Andrea bírónő az üggyel összefüggésben lemondott bírói pályájáról és abbahagyta sok évtizedes bírói munkáját. El lehet gondolkodni rajta, hogy miért... Nagyon bízom benne, hogy ez a felvétel rekordszámú megosztást fog elérni - és ebben kérem a kedves nézők segítségét.

Ne felejtsük: Budaházy György és a Hunnia-csoport ügye egész Magyarország ügye! Kérem, hogy aki még nem tette, haladéktalanul írja alá az összesen 125 év fegyházbüntetésre ítélt Budaházy György és társai részére kegyelmet kérő (követelő) petíciót és kérjen meg erre minél többeket! A petíció itt írható alá.

Budaházy hozzászólása a videóhoz: Itt Kenéz Andrea bírónő lényegében elismerte, amit már a védőbeszédemben és azóta is hajtogatok, hogy ezek a cselekmények valójában nem terrorcselekmények voltak, hanem úgymond "forradalmi" cselekmények (akárki is követte el őket), amelyek nem a lakosság megfélemlítését, hanem legfeljebb az egyébként is feszült társadalmi közhangulat további szítását szolgálták. Ami viszont nem tényállásszerű a terrorcselekmény szempontjából!

Ahogy mondtam már, fogalmilag is kizárt a terrorcselekmény elkövetése a társadalom többségi akaratával megegyező célokért (pl. az eü-törvényt ne szavazza meg a parlament, ne legyen LMBTQXYZ.... felvonulás stb.), kifejezetten a célokkal szemben álló kisebbségek egyes tagjait érintő kis értékű rongálásokat elkövetve.

- Teljesen megdöbbentő volt számomra az elsőfokú ítélet. Épp most gondoltam arra, hogy a Facebook-oldalamra kiteszek egy-egy idézetet arról, hogy milyen nyílt elfogultsággal beszél az elsőfokú bíróság az ügy társadalmi és politikai kontextusáról. Körülbelül úgy, mint ha az ötvenes években beszéltek volna ellenforradalmárokról. Magát a 2006-os közeget, a 2002 és 2010 közötti érát, az ez ellen való fellépést, amelynek az egyik főalakja Budaházy György volt, olyan szavakkal és jelzőkkel illeti a bíróság, amelyből teljesen egyértelmű a Gyurcsány-éra melletti nyílt elfogultság. Ez az egyértelmű politikai elfogultság jelenik meg az elsőfokú ítéletben.

- Harmincöt éve vagyok büntetőjogász, de még nem láttam olyan ítéletet, ahol ilyen mértékben hiányzott volna az ítéletnek a klasszikus szabályszerűsége. Ez azt jelenti, hogy a törvény szerint meg kell állapítani minden cselekményre vonatkozóan a történeti tényállást, tehát azt, hogy pontosan mi is történt, és ezt milyen bizonyítékokkal bizonyítja a bíróság. Valamint arról is szólnia kell a bíróságnak, hogy miért vesz figyelmen kívül egyes bizonyítékokat, miért veti el őket.

- Például amikor a tanúk olyan vallomásokat tettek, amelyek a vádlottak ártatlanságát támasztották volna alá, azokat egyszerűen kihagyta a bíróság az ítéletből. Ezt viszont nem lehet megtenni. A büntetőeljárás szabályai szerint, ha van valamilyen bizonyítási cselekmény, például egy tanúvallomást felvesz a bíróság, akkor azzal el kell számolni. Tehát a bíróság mondhatja azt, hogy kirekeszti az adott tanúvallomást a bizonyítékok köréből, vagy mondhatja azt, hogy „A” tanú és „B” tanú közül a bíróság „A” tanú vallomását fogadta el igaznak, de mindezeket meg kell indokolni, alá kell támasztani. Az elsőfokú ítélet ezen mércének azonban nem felel meg. De több helyen hiányzik az egyes cselekmények büntetőjogi minősítésének indoklása is az ítéletből. Ami pedig nagyon nagy probléma még, és erről készítettünk egy filmet is Magyar Guantanamo címen, az egyes bizonyítékok beszerzésének jogellenessége. Gondolok azokra a házkutatásokra, lefoglalásokra, amelyek jogsértő módon történtek. Az ezekből a jogsértő aktusokból származó bizonyítékokat a büntetőeljárás szabályai szerint ki kellett volna rekeszteni a bizonyítás köréből. Különösen egy olyan országban, mint Magyarország, ahol az ötvenes években visszaélésszerűen végeztek házkutatásokat, lefoglalásokat, nagyon oda kellett volna figyelni arra, hogy a bíróság nem enged át a szűrőjén ilyen módon beszerezett bizonyítékokat.

- Fontos anyagi jogi probléma is van az ítélettel. A terrorcselekmény fogalmát ugyanis a bíróság teljesen félreérti. A bíróság szerint terrorcselekmény, hogy miután egy Broadway jegyirodában nem szolgálnak ki egy magyar érzelmű fiatal nőt, a vád szerint a vádlottak megharagszanak és Molotov-koktélt dobnak az irodára. Ez ellentmond az Európai Unió vonatkozó keretegyezményének, amely kötelező Magyarországra, és kimondja, hogy a terrorcselekmény alatt súlyos államellenes bűncselekményeket értünk. Olyan bűncselekményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy az állam működését akadályozzák, és amelyeknek az a célja, hogy a lakosságban komoly félelmet keltsenek. Ehhez képest egy garázda jellegű vagy rongálásos cselekmény nem minősülhet terrorcselekménynek,
ez nagyon durva visszaélés a joggal.

- A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ennek kapcsán feljelentést is tett ismeretlen tettesek ellen. Az elsőfokú ítélet 2016. augusztus 30-án született. Az ítélet írásba foglalására főszabály szerint harminc nap áll rendelkezésre, amit egyszer harminc nappal különlegesen bonyolult esetekben meghosszabbíthat a bíróság. Ehhez képest még nyolc hónap alatt sem került leírásra az ítélet. Nyilvánvalóan azért, mert ezt az ítéletet nem lehetett megindokolni. Tehát még nem volt írásba foglalt ítélet, amikor 2017. április 30-án lejárt a bírónőnek a bírói mandátuma, tehát ő május elsejétől számítva már nem írhat alá bíróként ítéletet. Ehhez képest az írásos ítéletet még 2017. május 9-én sem küldték meg az érintetteknek. Minden jel arra utal tehát, hogy nem volt még meg az írásos ítélet. Felvetődik tehát a kérdés, hogy ki írta meg és ki írta alá április 30-a után az ítéletet. Ezért állítjuk azt, hogy az elsőfokú ítélet egy hamis közokirat, hiszen a bírósági tanács elnöke, Kenéz Andrea bírónő 2017. április 30-a után megszűnt bírónak lenni, tehát ő már nem írhatta meg és nem írhatta alá a később megszületett írásos ítéletet.

- Már maga az elsőfokú tárgyalás is érdekes volt. Ott voltam az elsőfokú ítélet kihirdetésekor, ez annak idején megjelent a sajtóban is, ráadásul még az egyetemen is fegyelmit kaptam emiatt a fellépésem miatt. Egyszerűen nem tudtam az ítélet kihirdetésekor szó nélkül hagyni azt, hogy szemtanúja voltam annak, hogy az ügyész végighallgatta a nagyon részletes ítéletnek a négyórás kihirdetését. Az ügyész ezt úgy hallgatta végig, hogy közben – ahogy minden jelenlévő láthatta – egyetlen egy sort sem jegyzetelt, a laptopját sem nyitotta ki. Majd ezek után, amikor felhívta őt a bíró arra, hogy tegyen nyilatkozatot a fellebbezésre vonatkozóan, felcsapta a laptopját és egy előre elkészített, nagyon részletes fellebbezést olvasott fel mind a tizenhét vádlott vonatkozásában. Jogásznak sem kell lenni annak a megállapításához, hogy nyilvánvalóan már kihirdetés előtt rendelkezésére állt az ítélet.

Ráadásul, ha még ez nem lenne elég, a vádlottaknak hosszú késéssel megküldött bírósági jegyzőkönyvek egyikén az ügyész van szerzőnek feltüntetve. Erre vonatkozóan közölte a mai napon a másodfokon eljáró bíró úr, hogy majd megvizsgálják ezt a kérdést, hogy kerülhetett oda szerzőként az ügyész. Én bírói szakvizsgával rendelkező jogászként nem kezdtem volna el az érdemi tárgyalását egy olyan ügynek, ahol ilyen alapvető kérdések nincsenek tisztázva. Ezért tettünk a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevében feljelentést, és meggyőződésem, hogy ennek a feljelentésnek az elbírálásáig nem lett volna szabad érdemi tárgyalásba bocsátkozni, hanem fel kellett volna függeszteni az eljárást.

- Ennek az a lényege, hogy a terrorcselekmény magyar Btk.-beli tényállása nem egyeztethető össze a vonatkozó kötelező európai uniós keretegyezménnyel. A EU keretegyezménye ugyanis, mint már mondtam, a súlyos államellenes bűncselekményeket, a lakosság kiemelkedően súlyos megfélemlítése céljából elkövetett, nagy gazdasági károkat okozó cselekményeket nevezi terrorcselekménynek. Viszont a magyar törvényhozás ezen a definíción túlterjeszkedett, ezért a védelem előzetes döntéshozatali eljárást szeretett volna kérni az Európai Bíróságtól, valamint mivel a magyar Btk. terrorizmus tényállása nemzetközi egyezménybe ütközik, ezért azt kérte a védelem, hogy a bíróság forduljon Alkotmánybírósághoz az alkotmányellenesség megállapítása kapcsán.

- Nekem az volt az érzésem, hogy ezt az egész kérdést a bíróság nem is értette, ami azért furcsa, mert az előadó bíró európai uniós szakjogász, akinek az OBH-nál kifejezetten a feladata az európai uniós jognak a büntetőjogba történő átültetése. Tehát neki pontosan értenie kellett volna, hogy mit jelent az, hogy van egy keretegyezmény, amely meghatározza, hogy milyen keretek között kell átültetni a magyar jogba a terrorcselekmény fogalmát.

- A terrorcselekmény tényállását nem lehet visszaélésszerűen alkalmazni, nem lehet a tényálláson túlterjeszkedni, pitiáner garázda cselekményeket nem lehet terrorcselekménynek minősíteni. Az indoklásban egyébként a bíró az Emberi Jogok Európai Bíróságáról, valamint a New York-i Egyezményről beszélt, holott itt szó nem volt az Emberi Jogok Európai Bíróságáról. Itt a luxemburgi Európai Bíróságról volt szó, az előzetes döntéshozatali eljárásban ugyanis ehhez a luxemburgi testülethez lehet fordulni. Ennek semmi köze az Emberi Jogok Európai Bíróságához.

- Azon az alapon, hogy a tanács elnöke már korábban eljárt ebben az ügyben, hiszen elrendelt az ügyben bizonyos vádlottakkal szemben kényszerintézkedéseket. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy bár az elsőfokú ítélet kihirdetését követően nem került sor a vádlottak előzetes letartóztatásba helyezésére, de pont Lassó Gábor bíró úr volt az a bíró, aki az ügyészi indítványok alapján bizonyos vádlottak – például Budaházy György – előzetes letartóztatásáról döntött. Ezek a vádlottak joggal mondják azt, hogy előítéletes az a bíró, aki már egyszer úgy döntött, hogy a szabadon lévő vádlottakat börtönbe zárja. Az Alkotmánybíróság egyébként már ki is mondta azt, hogy alkotmányellenes az a helyzet, amikor olyan bíró jár el egy ügyben, aki már korábban ugyanabban az ügyben a kényszerintézkedésekről döntött. Azonban ez az alkotmánybírósági határozat formai okoknál fogva erre az ügyre még nem alkalmazható. De azt hiszem azt az olvasók természetes jogérzéke is problémásnak találná, ha mondjuk egy hozzátartozójuk ügyében olyan bíró járna el az érdemi vizsgálatnál, aki már egyszer, felülbírálva az elsőfokú bíróság döntését, börtönbe záratta az érintettet.

- Február 27-én lesz ítélethirdetés. Abban bízom, hogy nem fogja a bíróság helyben hagyni az elsőfokú ítéletet, valamint nem fog helyt adni az ügyészi súlyosításért történő fellebbezésnek sem. A mi szempontunkból nyilván az lenne a legjobb, ha felmentenék a vádlottakat, de valószínűleg erre sem fog sor kerülni. A legvalószínűbb verzió az, hogy mivel az elsőfokú ítélet értékelhetetlen, így azt a másodfokú bíróság hatályon kívül fogja helyezni és új eljárásra fogja utasítani az elsőfokú bíróságot. Ez azonban azért szomorú, mert ez gyakorlatilag egy teljesen új eljárást jelent, aminek következtében újra éveken át fog menni az ügy. Azt pedig elképzelni nem tudjuk, hogy micsoda terheket ró a vádlottakra ez az eljárás.

- Az ésszerű időn belül való elbírálás követelménye már itt nem teljesülhet. Olyannyira, hogy az egyik terhelt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely megállapította, hogy ebben az ügyben a magyar állam már megsértette a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy ilyen mértékben elhúzódott az eljárás. Ennek eredményeképpen a terhelt kártérítést is kapott. Tehát az ésszerű időn belül történő elbírálás elve már most sem teljesül.

Az időmúlásnak igen. Viszont a Budaházy Györgyre kiszabott tizenhárom év fegyház esetében már azzal érvelt a bíróság, hogy ő azért kapott ilyen „keveset”, mert már beleszámították az időmúlást is, és azt nyomatékos enyhítő körülménynek tekintette a bíróság. Ezen azért kénytelen vagyok kacagni. Mit kapott volna, ha nem veszik figyelembe az időmúlást?

Ugyancsak a Mandinernek.

- Az elsőfokú ítélet minden olyan jellemzővel bír, amire azt mondja a szakma, hogy egy teljes mértékben megalapozatlan ítélet, amely ráadásul olyan bizonyítékokra támaszkodott, amelyek beszerzése a nyomozó hatóságok részéről több esetben kirívóan törvénytelen volt. Itt akár kényszervallatások útján beszerzett vallomásokra gondolok, például Fábián Róbert vádlott vonatkozásában, vagy Soós Tibor – aki az egyik legkomolyabb terhelő tanú – esetében is egyértelmű bizonyíték van arról, hogy őt olyan szintű kényszer alá helyezték a nyomozó hatóságok, hogy nem volt más választása, és minden elé rakott jegyzőkönyvet aláírt. Fábián Róbert egyébként már azóta visszavonta a kényszervallatás hatására tett vallomását. Viszont sajnálatos módon a kényszervallatás miatt indult büntetőeljárást megszüntették, hiszen megállapították az iratokból, hogy semmi rendkívüli nem történt, mindezt úgy, hogy senkit sem hallgattak meg ebben az ügyben, a nyomozó hatóság tagjait nem számoltatták be a kényszervallatás vonatkozásában.

- Az ítéletben azokat a tüneteket látjuk, amelyeket nem szabadna látni egy ilyen kirívó súlyú bűncselekmény esetében, hiszen az az alapelv, hogy minél súlyosabb bűnügyben járt el az állam egyik szerve, annál alaposabban kellene eljárnia. Ez az alapelv itt egyértelműen sérül. Az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan, hiszen súlyos megalapozatlansági problémákban szenved. Találkozhatunk az ítéletben nem megfelelő indoklással, valamint olyan esettel is, amikor bizonyos tények iratellenesen lettek megállapítva. Az az alapelv is sérül, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet, hiszen jelen esetben az első pillanattól fogva az lengi körül az egész ügyet, hogy mindenképpen az alaptételhez rendeljenek egy végső döntést. Az alaptétel pedig az, hogy Budaházy György és társai terrorcselekményt követtek el. Olyan apróságok pedig nem érdeklik az állami szerveket, hogy mik a házkutatás törvényes kritériumai, vagy hogyan kell szabályosan kihallgatni valakit, vagy hogy kell a kényszerintézkedéseket szabályosan alkalmazni. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ebben az ügyben a kényszerintézkedéseket megtörésre is használták, hiszen tudjuk azt, hogy például Soós Tibor felesége elmondja, hogy őt a rendőrök arra bírták rá, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédjének a megbízását vonja vissza és egy másik védőt bízzon meg.

Az elsőfokú ítélet tehát felülbírálatra alkalmatlan, ezért helyes a hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványa Szikinger István ügyvéd úrnak.

- Azért én továbbmennék még, hiszen ennél sokkal rosszabb a helyzet. Véleményem szerint ugyanis nincs joghatályosnak tekinthető elsőfokú ítélet az ügyben.

- Ezt azzal indoklom, hogy az ítélethozatalt hivatali bűncselekmények megalapozott gyanúja övezi. Mindezek miatt a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2017. december 22-én feljelentést tett a legfőbb ügyésznél részletes, tizenhárom oldalas indoklással, valamint bizonyítékokkal alátámasztva. A feljelentés egyébként hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás bűncselekményről szólnak bírói, ügyészi közreműködésekkel. A feljelentés alapján a legfőbb ügyészség áttetette az ügyet a Központi Nyomozó Főügyészséghez idén januárban. Hozzáteszem, ez nem volt egy szerencsés döntés, miután a vádat pont az a Központi Nyomozó Főügyészség képviseli, amelynek a soraiban ül és dolgozik az az ügyész, aki a vádat képviselte első fokon. Ez az az ügyész, akivel kapcsolatban feljelentésünk két súlyos körülményt hoz fel.

- Az egyik az, hogy az elsőfokú ítélet szóbeli indokolásakor 2016. augusztus 30-án, a körülbelül ötórás szóbeli ítélethirdetés során az ügyész egyetlen egy sort nem jegyzetelt, egyetlen egy billentyűleütést sem végzett az előtte levő laptopján. Ezt mindenki a saját szemével láthatta, aki ott volt az elsőfokú ítélet kihirdetésekor. Majd ezek után, amikor a bíró befejezte az indoklását, akkor az ügyész a fellebbezési nyilatkozatát úgy tette meg, hogy az előtte levő laptopjáról olvasta fel a tételes fellebbezési nyilatkozatot. Ez önmagában két dologgal lehet indokolható. Az egyik az, hogy gondolatolvasó volt, a jövőbe látott és az előző nap megírta tételesen azt a fellebbezési nyilatkozatot, amit tett. Tehát kitalálta a bíró gondolatait, hogy milyen ítélet fog születni és ő pont annak megfelelő fellebbezést írt meg előre. Meglehetősen hosszú fellebbezési nyilatkozat volt ez, amelyben személyre szabottan kellett hosszan kifejteni azt mind a tizenhét vádlott vonatkozásában, hogy az akkor hallott ítélet miért nem megfelelő, miért fellebbez ellene. A másik jóval valószínűbb indok az, hogy nem jövőbelátó volt, hanem nem zárható ki az, hogy már előre tudta az ítélet tartalmát. Na most ez ugye a Tanú című film ötvenes évekbeli hangulatát idézné, ha így lenne. Ezt ki kell vizsgálni.

- A másik fontos körülmény, hogy a bíróság a 2016. augusztus 30-i tárgyalási nap, valamint az azt megelőző tárgyalási napok jegyzőkönyveit elektronikusan is kiküldte a védőknek és a vádlottaknak. Az elektronikus jegyzőkönyv adatlapján pedig szerzőként Dr. Prancz Balázs ügyész neve szerepel. A tárgyalási jegyzőkönyv vezetése a bíróság feladata, ahhoz az ügyészségnek semmi köze nem lehet. Hogy kerülhet az eljáró ügyész neve egy olyan ügyben a bírósági jegyzőkönyv szerzői közé, ahol százhuszonöt év fegyházat kapnak első fokon a vádlottak?

- Ez is nagyon súlyos ügy. Kenéz Andrea tanácselnöknek a 2016. augusztus 30-án hozott elsőfokú ítéletét harminc napon belül le kellett volna írnia. Ez a harminc nap egy alkalommal hosszabbítható meg. A hatvan nap tehát bőven letelt, amikor az ítéletet 2017. májusának közepén megküldték a vádlottaknak. Viszont a bírónő időközben, év elején bejelentette, hogy nem kívánja bírói mandátumát meghosszabbítani, és ez a mandátum 2017. április 30-án megszűnt. Ugye az ítélet csak akkor lehetne törvényes, ha ezt a tárgyalást vezető bíró, Kenéz Andrea befejezte volna április végéig. Rendelkezésünkre állnak viszont olyan bizonyítékok, amelyek igazolják, hogy az ítélet ekkor még nem volt kész. Ilyen bizonyíték az, hogy a vádlottak és védők személyesen is érdeklődtek az ítélet iránt április végén, valamint május elején, és azt a választ kapták, hogy még nincs meg az ítélet. Tehát itt az a gyanú áll fenn, hogy ezt az ítéletet nem Kenéz Andrea tanácselnök fejezte be, és ezt nem csak ezeket a körülmények igazolják, hanem az ítélet tartalma is. Ugyanis az ítéletben számtalan olyan elem van, amely egyértelműen arra utal, hogy egy olyan ember írta az ítéletet, aki biztosan nem volt ott a tárgyaláson. Például az van az ítéletben, hogy Fábián Róbert vádlott a vallomását a tárgyalási szakban vonta vissza. Ez nem igaz, hiszen sokkal hamarabb vonta vissza a vallomását. De nem igaz az sem, hogy Fábián Róbert a vallomását a bíróság előtt felolvasta, hiszen a bíróság szemébe nézve mondta el azt. Ezeken kívül még tele van az ítélet olyan elemekkel, amelyekből arra következtethetünk, hogy nem olyan személy foglalta írásba az ítéletet, aki ezen a tárgyaláson aktívan részt vett. Ezek nagyon súlyos körülmények, amelyek előzetes kérdésnek minősülnek. Ami azt jelenti, hogy egészen addig, amíg ezek az előzetes kérdések nem tisztázottak, nem lehet folytatni az eljárást, tehát fel kell függeszteni a tárgyalást. Nem folyhat jogállami körülmények között úgy ez az eljárás, mintha minden normális mederben folyna. El kell számoltatni a bírákat, az ülnököket, az ügyészeket abban a kérdésben, hogy milyen körülmények között született az elsőfokú ítélet.

Ennek a lényege az, hogy a magyar Btk.-ban szereplő terrorcselekmény tényállás nem felel meg az európai uniós követelményeknek, ezért ennek megvizsgálására a védelem az Európai Bírósághoz akart fordulni előzetes döntéshozatali eljárás érdekében, valamint az Alkotmánybírósághoz a Btk. ezen szakaszának nemzetközi szerződésbe ütközése miatt.

A védelem indoklása a következő volt: a Btk.-ba a terrorcselekmény tényállása 2003-ban egy európai uniós kerethatározatban foglaltak átültetése során került be. A kerethatározat pedig az irányelvnek kvázi elődje. Tehát tévesen mondta Lassó Gábor bíró úr, hogy teljesen más a kerethatározat és az irányelv, ugyanis mindkét esetben ugyanaz a feladata a tagállamoknak: át kell ültetni a szabályozás tartalmát a célnak megfelelően, szabadon megválasztott eszközökkel. A célt pedig úgy határozta meg a kerethatározat, hogy csak olyan cselekményt lehet terrorcselekménynek nevezni, ami egy államot, nemzetközi szervezetet komolyan károsító potenciállal bír. A mi állításunk viszont az, hogy a magyar Btk.-beli terrorcselekmény tényállás túllépte a kerethatározat céljait, ugyanis az EU által meghatározottaknál jóval szélesebb körben határozza meg a terrorcselekménynek minősülő cselekmények körét, ez pedig sérti az átültetésre vonatkozó uniós normákat. Az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 280. cikke ugyanis kimondja, hogy az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra nézve kötelező a kerethatározat és az irányelv.

- Teljesen képtelen volt az indoklás. A bíró úr ugyanis azzal indokolt, hogy nem a bíróság dolga ezt a kérdést eldönteni. Az előzetes döntéshozatalnak viszont pont az a célja, hogy azt indítványozza a terhelt, hogy vizsgáltassa meg a bíróság az Európai Bírósággal azt, hogy azt az adott jogszabály, itt jelen esetben a magyar Btk. terrorcselekmény tényállása összeegyeztethető-e az európai uniós kerethatározattal.

Teljesen egyszerű a képlet. A bíróság dolga eldönteni, hogy van értelmezési vita vagy nincs. Ha szerinte van, akkor fordulhat előzetes döntéshozatal érdekében az Európai Bírósághoz. Itt pedig egyértelműen felmerült ez az értelmezési probléma, hiszen ahogy a védelem is levezette a Btk. terrorcselekmény tényállása nem felel meg az uniós kerethatározatban foglaltaknak. Erre egy tökéletes analógiát is hozott a védelem. Ráadásul azt, hogy ez tényleg egy analógia még Lassó bíró is elismerte, csak hozzátette, hogy nem elég szoros a kapcsolat. De az analógia pont ilyen esetről szól. Az analóg példa ugyanis az, hogy Hollandia a madárvédelmi irányelvet sértette meg. A madárvédelmi irányelv ugyanis úgy szól, hogy akkor lehet kivenni védelem alól madárfajokat, ha azok súlyos károkat okoznak a mezőgazdasági szektorban. A hollandok azonban nem ezt csinálták, nyilván szeretnek vadászni, hiszen az irányelvnél enyhébb feltételeket határozott meg a holland jogszabály, és sima károk esetében is kivett a védelem alól bizonyos madárfajokat. Tehát könnyebben tetté vadászhatóvá a madarakat. És ebben az ügyben megállapította az Európai Bíróság, hogy Hollandia nem megfelelően ültette át az irányelvet, hiszen enyhébb feltételek esetén tette lehetővé a védettség alóli kivételt.

- Itt a magyar Btk. vonatkozásában ugyanez az analóg helyzet áll fent, hiszen olyan magatartásokat rendel büntetni a magyar Btk., amely az uniós kerethatározat szerint nem lenne terrorcselekmény. A vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában könnyű belátni, hogy nincs komolyan károsító potenciál bennük. Tehát a melegbárok, pártirodák, politikusok lakásai elleni támadásokra lehet azt mondani, hogy morálisan nyilván nem elfogadható dolgok, de ettől még a kerethatározat szerint nem felelnek meg a terrorcselekmény követelményeinek. Ugyanis a kerethatározat szerint a terrorcselekmény egy államot komolyan károsító potenciálú támadás. Tehát itt olyan hatalmas támadásokra kell gondolni, mint például a nizzai terrortámadás, vagy azok a támadások, amiket az elmúlt években láttunk Európában. Ráadásul, hogy még ezt fokozzam, dr. Katona Tibor, az ügy előadó bírája, aki szintén a tanács tagja, három évig az Országos Bírósági Hivatal megbízásából, Handó Tünde felhatalmazása alapján európai jogi koordinátorrá lett kinevezve a magyar bírói kar élére. Tehát az volt a feladata, hogy az európai jogi normáknak való megfelelésben segítsen az eljáró bíróknak. Na most, ehhez képest hallottunk egy rettenetesen rossz és felületes indoklást arról, hogy miért utasították el az indoklást. Az indoklásban Lassó Gábor bíró úr még az Európai Bíróságot és az Emberi Jogok Európai Bíróságát is összekeverte egyébként. Tehát ez úgy ahogy van nagyon aggályos. Nagyon baljós érzéseim vannak.

- Igen. Ezt is ki kell vizsgálni. A legszerencsésebb az lenne, ha nem ez a tanács járna el az ügyben, hanem egy pártatlan, szakmailag felkészült tanács. Most ugyanis ezen a tárgyaláson megmutatták, hogy képtelenek pártatlanul eljárni. Ha minden így folytatódik, akkor sajnos a legrosszabb forgatókönyv sem kizárt, tehát az, hogy egy törvénytelen elsőfokú ítéletet akár helyben hagynak vagy még akár súlyosbítanak is. Ez viszont az egész magyar jogállamiság rombolását eredményezné.