"Eljöttünk Bécsbe arra a helyre, amelyről Lázár János azt mondta, hogy húsz évvel ezelőtt itt még egyáltalán nem voltak bevándorlók, azóta azonban minden sokkal rosszabb lett (...), utánanézünk, hogy ez valóban így van-e" - hangzik a bevezető.
Az utánanézés pedig úgy kezdődik, hogy négy muszlim nő elmondja, nincs is igazán nagy változás azon a környéken, és nem is veszélyesebb más helyeknél, továbbá találtak egy asszonyt is, aki nagyon szereti a "sokszínűséget".
Egy osztrák bácsi azonban sokatmondóan így fogalmaz:
Idősebb ember vagyok, és tudom, milyen volt Bécs 50 évvel ezelőtt. Akkoriban Bécs még Bécs volt... Ha az ember megnézi, akkor láthatja, hogy nagyon kevés osztrák van itt.
Egy idős asszony pedig csak annyit mondhat:
Például este már nem megyek színházba...
Aztán ki is vágják a többit. Kell a hely az olyan véleményeknek, melyek szerint a bűnözés nem is függ össze a bevándorlással...
Sokan nem mernek őszinték lenni, de a szavaikból azért egyértelműen látszik, milyen irányba megy a város:
Ha bezár egy osztrák bolt, rögtön egy kebabos nyílik helyette.
A bevándorlók pedig büszkén mondják:
Itt nincsenek kolbászosok, vagy disznóhúst árusító üzletek. Mert több itt a muszlim, és a bécsiek is inkább a mi ételeinket eszik.
Ami persze már nem a migránsokat, hanem magukat a bécsieket minősíti...
A legjobb az egészből a végszó:
És ezzel a keverékkel az emberek elégedettek, én is az vagyok.
(Kuruc.info)
