Ismét jelentkezik a Heti progresszió, a nyarat magunk mögött hagyva az első őszi résszel. Ne is szaporítsuk tovább a szót, lássuk mivel borzolhatjuk a kedélyeket szeptember első vasárnapján!
3. Sosem voltam túlságosan nagy Star Trek-rajongó, valahogy mindig elkerült ez a nagy múltra visszatekintő sci-fi sorozat. Ennek nem(csak) az volt az oka, hogy az alkotógárda enyhén szólva is szabadszellemű, hanem egyszerűen sosem keresztezték egymást az útjaink. A Star Trek most ismét hírt adott magáról, a Discovery alcímen futó sorozatuk harmadik évada egy "nembináris identitású" és egy "transznemű" karakterrel "gazdagodik". Mivel a Star Trek világában az emberiség már túljutott mindenféle "megkülönböztetésen", ez inkább jelenti az "elvárt színvonalat", semmint túlzott meglepetést, de a "transznemű" karakterrel így is sikerült némi "új színt" varázsolni a szivárványba.
2. Az antifák sem a régiek. A Szovjetunióval kapcsolatban bizony kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a megannyi söpredék mellett voltak erős, ütőképes alakulatok is, akik (sajnos) felvették a versenyt a tengelyhatalmak legjobbjaival. Sztálin bizonyára hangosan felnevetett a pokol egy bugyrában, ha látta, miként sírt magzatpózban a 23 éves Matthew Banta, aki forradalmárosdit játszott a wisconsini BLM-tüntetéseken. Banta egy négyfős társasággal igyekezett egy rendezvényre, amikor a rendőrség kiszúrta a baseballütőkkel mászkáló, antifa zászlót lengető nyomorékokat. A rendőrök megállították őket, a csapat pedig bátor módon futásnak eredt. Banta viszont túl lassú volt, utolérték, mire lekuporodott a földre és sírni kezdett. Bantánál füstgránátokat, tűzijátékot és még lángszórót is találtak, de a rendőrségnek hála ezeket jó ideig nem tudja majd használni. A "forradalmár" utolsó próbálkozásként megvádolta az egyik rendőrt, hogy ráfeküdt, de ennek az állításnak semmi alapja nem volt. Hogy Matthew Banta sorsa mi lesz, egyelőre nem derült ki, de valószínűleg a "Vörös parancsnok" – ahogy barátai hívták – eléggé hamar belebukott a forradalmárkodásba, és valószínűleg kivonják a forgalomból. Ha a "parancsnok" magzatpózban sír, milyenek lehetnek a "közkatonák"?
"Vörös parancsnok" nem túl értelmes ábrázata. Ha börtönbe kerül, kedvenc négerei vajon lehajoltatják a szappanért? (forrás: thesun.co.uk) |
1. Nem csak egy "Vörös parancsnoknak", de egy óriáscsecsemőnek sem könnyű ám az élete. Damien Turner 28 éves és tíz éve lelkes tagja a "felnőtt baba pelenka szerető közösségnek", egész nap viseli is ezt a "ruhadarabot". Turner szerint a csecsemőként való viselkedés "megnyugtató, pihentető és biztonságot is ad". Munkát azonban már nehezebben talál, több helyről kirúgták, mivel főnökei "gyerekesnek" találták a 28 éves fiatalt. Damien az évek során több barátját is elvesztette, az előbb említett közösség azonban támaszt nyújt neki, szülei is megértőek felé.
A pelenka viselése mellett azonban van egy nagyobb probléma is: gyerekesnek azért találta több főnöke, mert konkrétan úgy is viselkedik, mint egy gyerek, nem "csak" a pelenkában merül ki a "nosztalgiázása". Saját állítása szerint van még megtakarítása, de folyamatosan keresi a megfelelő állásajánlatokat.
Nos, talán sokunk (legalábbis én biztosan) nosztalgiázik az "áldott, ugyanakkor tudatlan" gyerekkorról, ahol – ha jó családban nő fel az ember és az Isten is vigyáz rá – tényleg minden másodperc ajándék és a legnagyobb "gondok" is eltörpülnek a felnőttkori problémák mellett. A 28 éves Damien azonban ismét a torz, liberális világ egy meglehetősen szánalmas végterméke, amely lehet, hogy elhiteti vele, hogy ő "minden lehet", munkát mégsem talál (és nagy valószínűséggel nem is fog, ha nem változtat a viselkedésén).
Vannak idők, amelyek sosem térnek vissza, bármilyen jók voltak is. A boldog gyerekkor is ilyen.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info