3. Az ékszereket értékesítő Pandora már novemberben is kiérdemelte, hogy helyet kapjon a Heti progresszióban, akkor a karácsonyi reklámjukkal sikerült ezt elérniük. Valentin-nap alkalmából ismét megmutatták, hogyan kell mesterien rasszkeveredést sugallni, természetesen kizárólag a fehérek kárára. Ha megfigyeli a kedves olvasó, az egy percben látható 4 pár közül lényegében egyetlen egy nincs: tiszta fehér, ahol mindkét fél fehér bőrszínnel rendelkezik.

Nekünk persze feltűnik, azonban a kevésbé éber embertársaink gondolatvilágát kiválóan lehet alakítani és befolyásolni ilyen és ehhez hasonló finom, alattomos módszerekkel. Mondjuk, próbáljunk optimisták maradni és vegyük észre a jót is: legalább homoszexuális „párokat” nem mutogattak.

2. Tartalomgyártáshoz nem feltétlenül kell ész. A 20 éves youtuber, Timothy Wilks úgy gondolta, hogy milyen vicces anyagot lehetne abból készíteni, ha poénból egy késes rablót játszik el. Az ökörködésnek súlyos vége lett, ugyanis amikor Wilks és a barátja egy parkolóban odamentek egy csoporthoz, hogy megtréfálják őket, a videóst nemes egyszerűséggel lelőtték, aki a helyszínen életét vesztette. Noha az ehhez hasonlatos „prank” videók, ahol az emberek ijesztgetése a cél, nagy népszerűségnek örvendenek az internet világában, nem biztos, hogy ezt a rablós verziót érdemes eljátszani egy olyan országban, ahol legálisan lehet lőfegyverhez jutni.

A különböző, erre alkalmas platformokon lényegében bárki gyárthat tartalmat, aki erre időt, energiát és kedvet érez, ha pedig befut az illető, remekül meg is lehet élni belőle. Persze törvényszerű, hogy ahol bárki megjelenhet, ott sok lesz a rossz példát mutató idióta is, a politikai korrektség átkáról nem is beszélve.

1. Noha itthon jóval kevesebb népszerűségnek örvend, a fő amerikaifutball-bajnokság (NFL) döntője, a Super Bowl valóságos népünnepélynek számít az Egyesült Államokban. Persze már ennek is megvannak a maga korlátjai, hiszen idén kiderült, hogyha jól űzöd ezt a sportot, de fehér vagy, és még ráadásul Trump-támogató is (tehát halmozottan hátrányos), akkor nem igazán teszed jól, ha megnyered a legjobb játékosnak járó díjat, különösen akkor, ha ezzel párhuzamosan éppen a „Black History Month” dúl, jelentsen ez akármit is (természetesen értem, hogy mit jelent a kifejezés, csak azt nem, erre mi szükség van).

Tom Brady a 10 Super Bowl-ból, amin részt vett, már hetedjére nyeri el a címet, ám többen rasszizmussal vádolják, mert a „Fekete Történelem Hónapjában” (lesz fehér is?) tette ezt.

Noha jelen sorok írója nem különösebben nagy sportrajongó, ennek ellenére tisztában van vele, hogy a most 43 éves játékos teljesítménye elképesztő, különösen akkor, ha ezt egy ilyen embert próbáló sportágban éri el. Szerencsétlenségére az internet önjelölt őrjöngői mellett olyan személyek is betámadták és „rasszizmussal” vádolják, mint a dísznéger Kamala Harris unokahúga, Meena Harris, vagy az USA Today liberális rovatvezetője, Nancy Armour, aki „fehér felsőbbrendűséggel” vádolja a sportolót.

Noha ezek az ostoba „social justice warriorok” negyedennyi teljesítményt képtelenek lennének nyújtani, a fehérek iránti olthatatlan gyűlölet, az irigység arra vezérli őket, hogy mindent és mindenkit ellehetetlenítsenek, akik nem ők. Irigylik a sikereinket, a történelmünket, a tehetségünket, mindent. S ebben az a legszomorúbb, hogy mégis ők vannak hatalomban, és láthatóan vissza is élnek vele. Idén egyébként az egész bajnokság a Black Lives Matter mocskában telt, de a Harrishez hasonló szerencsétleneknek persze még ez sem elég. Bizonyára az lenne az „igazságos”, ha mindent IS a saját fekete fajtája nyerne.

Mára sajnos ebben a felháborodott hangnemben vagyok kénytelen búcsúzni, az olvasói leveleket továbbra is a hetiprogresszio@protonmail.com címre várom!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info