Fontos ezeket tudnunk véleményem szerint, amikor az állítólagos judeokeresztény hagyományokra apellálva szeretnék sokan elfogadtatni velünk a hazánkban hívatlanul tartózkodó idegen népcsoportot.

Megdőlni látszik a tétel, miszerint csak a vízözön leírását nyúlták le másoktól, a többi viszont önálló, saját kútfőfel rendelkező történet.

A sorozat előzőleg publikált darabjaiban végigmentünk Sámson történetén, a mózesi törvényeken, magának Mózesnek a születése körüli anomáliákon. Most logikusan következve Mózes állítólagos ősapjának, Józsefnek a Tóra-hagyomány szerinti történetét vesszük szemügyre.

Röviden a történet kivonatosan a következő:

József Jákob fia, Kánaán földjén laknak. József juhokat őriz, bojtár tizenhét évesen. Jákob minden fia közt Józsefet szereti legjobban, mert öregkorára nemzette, minden fia közt a legkisebb. A fiát ezért megkülönböztető figyelme jeléül felöltözteti cifra ruhákba, amely miatt magára vonja a bátyjai haragját. Ha ez nem lenne elég, még az álmát is elmondja nekik, miszerint ő fog a testvérei felett uralkodni, majd megtoldja azzal, hogy a szülei felett is hatalmat fog gyakorolni. A bátyjai elmennek birkát legeltetni a távoli Sikhembe, ezért utánuk küldik, hogy minden rendben van-e, na meg hát az üzemi gyakorlat is fontos szempont lehetett már akkor is. Végül útbaigazítás után Dóthámban találja meg őket. Mikor közeledni látják, elhatározzák az elpusztítását, de Rúben megmenti azáltal, hogy egy kiszáradt kútba dobják be, mert tervbe veszi a későbbi kimentését. A tetthelyről eltávozik, ezért nem láthatja a testvéreit, amikor a közeledő izmaelita karavánnak eladják, akik Egyiptomba tartanak kereskedni. A vételár húsz ezüstpénz volt az írás szerint.

Egyiptomban a testőrség parancsnoka, Putifár vásárolja meg, aki hamar rájön különleges képességeire a gazdasági üzemvitel területén, ezért egyre több és több feladattal bízza meg, végül a háza urává teszi. Szemet vet rá Putifárné is, aki egyéb, szexuális jellegű szolgálatait venné igénybe mint boy toy, de József nem áll kötélnek sehogy sem, ezért hamis váddal elítélteti, börtönbe kerül.

A sitten is kitűnik kitűnő szervezőkészségével, ezért a börtönparancsnok saját hatáskörben rábízza a börtön vezetését is, majdhogynem szabad. A társainak álmot fejt, akik közül egy visszakerül a hivatalába a fáraó mellé, egyet pedig kivégeznek, mint ahogy József pontosan látta ezt előre. A fáraó is megfejthetetlen talánnyal kerül szembe egy álomlátása kapcsán. A helyzeten a pohárnoka segít, aki beprotezsálja Józsefet álomfejtőnek a fáraóhoz. József megfejti az álmot mint hét bő és hét szűk esztendő eljövetelét. Az álomfejtésen túl is megcsillogtatja a képességeit, ezért hamar a ranglétra tetején találja magát, birtokában a fáraó gyűrűjének mint hatalmi jelvénynek. A fáraó főgondviselője tisztség birtokosa lesz. Nagyon gyakorlottan leküzdi előrelátásával az elkövetkező időjárási anomáliákat, melyeknek a mezőgazdasági kihatásai katasztrofálisak lennének. A fáraó feleségül adja hozzá On papjának leányát, Aszenátot, tehát beházasodik az egyik legfőbb hatalmi ágba. A happy end során mindenféle kalandon keresztül családegyesítésre kerül sor Egyiptomban.

Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg magát az alaptörténetet közelebbről. A konfliktus a legfiatalabb fiú és a család között nem új keletű, ebbe már némi betekintésünk lehet a Mózes születését feldolgozó írás kereteiből, itt talán a „mint fent” műből említeném Marduk, Ea fia alakját, aki megküzd a családját fenyegető eseményekkel, ezért teljhatalmat kap nagyapjától. Ő a legfiatalabb isten a panthenonban, tizenkettedik a sorban, de ő parancsol mindenkinek.

20 ezüstért adták el a drága testvérek Józsefet. Dr. Kmoskó Mihály könyvében az egy sekel 20 héber gerah-nak van megfeleltetve, egyszóval nem becsülték sokra, tekintve a sekel 8 gr súlyát. (Dr. Kmosko Mihály: Hammurabi Törvényei Kolozsvár 1911)

A fajtájának a termények tárolása nyilvánvalóan elérhetetlen vágyálomnak tűnt gazdasági fejletlenségük okán, az egyiptomi mezőgazdaság valami felfoghatatlan csodaként lebegett előttük, mint elérhetetlen vágyálom. A tartós élelmiszer, mint például a gabona termesztése számukra eszközök és szakértelem híján lehetetlen volt. Ezért kellett volna a testvéreknek vásárolni a terményt, amit egyébként el nem érhettek.
Az egyiptomi panthenonban nincs On nevű istenség, amit a bibliaírók említenek. Onurisz mint a háború istene viszont van, aki a későbbi korokban Arész néven vált jobban menedzselt istenséggé.

Ezen a ponton picit befejezzük az elemzés ezen részét, mert kellene keresni valami egyéb történetet is, amivel jobban korrelál József története. Persze az összehasonlítást tudjuk utána is folytatni.

Ismerkedjunk hát meg Uni történetével.

Uni Teti fáraó (memphisi korszak, I-X. dinasztia) uralkodása idején kezdte pályafutását mint koronahordozó az udvartartásban. Később a mezőgazdasági adminisztrációban kamatoztatta képességeit. Egy kisebb papi címet is elnyert. A fáraó halála után fia, Pepi (Merenre a hatodik dinasztia IV. uralkodója. A Nagy Képes Világtörténetszerint második, a Wikipédia szerint harmadik. A Krisztus előtti 24. és a 23. század fordulóján kb. 18 évig uralkodott.) vette át az uralkodást, nevéhez igen sok hódítás és építészeti alkotás fűződik.

Pepi kiterjesztette a hatalmát felső Egyiptomra, Núbiát hódoltatta, bátorította ugyanott a kereskedelmet is. Apja megbízható miniszterét Unit felső Egyiptom kormányzójává tette. Uni segítségével visszaszerezte a Sínai-félszigeten lévő ültetvényeket, meghódította Etiópiát. Uni keze alatt virágzott a gazdaság, a hadjáratokat szerencse kísérte a felkészültségnek köszönhetően. Pepi elhalmozta címekkel a fáraó barátja (belső ember), a sírpiramis jósainak felügyelője, a fáraó kihallgatója hivatalát is megkapta. Hűségének és tehetségének jutalmául elküldte Turuba a kőbányába egy fehér sziklát kiválasztani koporsónak. Ez a tette vezetett kinevezéséhez a fáraó barátja címmel, majd kinevezte a királyné házának felügyelőjévé is. Lassan elérte, hogy minden komolyabb ügyben az ő döntése volt az irányadó. Gazdasági és katonai sikersorozatot csinált mindenből, amihez csak hozzányúlt. Utat épített a Vörös tengerig, a Nílus zuhatagjain öt csatornát vágatott. Végül újjáépítették Hathor romos templomát, amiért a fáraó elnyerte a „Hathor fia” címet. A fáraó ezt feltüntette a pecsétgyűrűjén is. A mai Szíria területén sikeres háborút viseltek a Hirusaituk ellen is. Sikerei nyomán saruit az uralkodó jelenlétében is viselhette. Pepi halála után fia, Mirinri is megerősítette hivatalában. (Forrás: A Kelet ókori népeinek története Maspero Gaston műve alapján. Átdolgozta: Fogarassy Albert, átnézte: Goldzicher Ignácz)

Lehet, hogy megtaláltuk az alaptörténetet, amit nem kis képzelőerővel átírtak a Tóra-írók héber szájíz szerint. Alacsony sorból származó ember, aki hihetetlen karriert csinál pusztán a tehetségéből a jó helyzetfelismerő képességéből és a helyzeti előnyéből kiindulva.

Szereplők mindkét történetben: a fáraó, az asszony, a fáraó barátja. Az események láncolatában feltűnik a szervezőkészség és a tehetség. A gyűrű is mindkét történetben megtalálható, de az eredetiben a gyűrű ura a fáraó marad. Természetesen ennek az utóbbi univerzális embernek nem kell isteni segítség és áldás a tettei véghezviteléhez, hiszen beleszületett a környezetbe, amely kiemelte és aminek kiemelkedéséhez nem kis részben ő maga is hozzájárult. Itt nem kell magyarázni, hogy vannak szekerek, ipari és mezőgazdasági termelés, mert mindez adott, hasonlóan tehetséges emberek keze nyomán, mint maga is volt.

Míg a héber történetben szembeötlő a fejletlenség: nincs mezőgazdasági termelés által biztosított megélhetési biztonság, nincs a termény elszállításához eszköz (kocsi), a Tóra szerint ezt ajándékba kapják, elszállítani a gabonát. A szállítóeszközök szamarak, amik igen jók, ha a rablott holmival kell gyorsan kereket oldani, de komoly fuvarozást nem lehet velük véghezvinni.

Uni története történelmi korba ágyazva maradt ránk, ha nem számoljuk a bizonytalanságot Pepi kapcsán, vajon hányadik volt a sorban. A dinasztiákra vonatkozó jegyzék itt található.

József története kapcsán feltételezésekbe kell bocsátkoznunk, a Wikipédia szerint a történetet a Krisztus előtti tizennegyedik századra tehetjük. Ennek a ténynek tükrében csodálkozhatunk, hogy sem József történetében, sem Mózes történetében sem említődik meg a Szfinx, illetve a gízai nagy piramisok létének ténye. Hérodotosz munkáiban említi létezésüket mint Khufu (Khnum Khufu negyedik dinasztia második fáraója, Krisztus előtt 26. század) fáraót.)

Nevéhez szerinte viszontagságos idők fűződnek (hét szűk esztendő), míg fia: Menkerit (a jó fáraó a történetben) rövid uralkodása alatt jó idők következtek a helyi lakosokra. (hét bő esztendő). Így, megtalálva a tórai történet minden lényeges elemét, kijelenthetjük: az irat egy forrásmegjelölések nélküli ügyetlen másolat, melynek készítésekor az írói nem számoltak a lebukás veszélyével, hiszen az egyiptomi hegemóniának régen vége volt, az új világ urait pedig miért is zavarta volna egy letűnőfélben lévő nép emlékeinek ellopása, meghamisítása.

A történelmüket meghamisítani, mint manapság tenni próbálják emlékezetpolitika címén velünk, az adathordozók számossága és mérete alapján nem tudták, de, mint láthatjuk, maguknak azért gyártottak belőle történelmet, mint a dákórománok. Kár érte, mert igen szép, megható történet volt, sokakat megihletett az idők folyamán.

(A szerző olvasónk.)

- Mózes születése

- Hammurabi és a mózesi törvények összehasonlítása

- Olvasó: a Bibliai Sámson történetének feldolgozása