3. Napjaink egyik legismertebb és legnépszerűbb randialkalmazása a Tinder. A társkeresőt időről időre új funkciókkal bővítik, amelyeket a mellékelt ábra szerint igyekeznek a 21. század politikai követelményeinek irányába terelni.

Kedves olvasónk hívta fel rá a figyelmet, hogy a Vibes névre hallgató funkció "szerelmet keresek" elnevezésű részéhez igencsak multikulti illusztrációt sikerült mellékelni. Mi más is foghatná ugyanis egy frissen meghódított fehér hölgy kezét, mint egy néger kézfej, természetesen a "szabad szerelem" jegyében?

Kedves olvasónk egyébként azt is megjegyezte, hogy legközelebb talán még haladóbbak lesznek és "szintet lépnek" az illusztrálás során. Ki tudja…

A Vibes funkció nem csak külföldön, hanem hazánkban is elérhető, ám tudomásunk szerint a rasszkeveredést propagáló illusztráció (még) nem.

2. A brit külügy gigászi észjárással fejtette meg az afgán kérdés megoldását és végre a "valódi prioritásokat" helyezte előtérbe. A tálib hatalomátvétel óta sanyarú a sorsa az afgán LMBTQ-embereknek, hiszen az új berendezkedés – nagyon helyesen – finoman szólva sem tűri meg az erre irányuló lobbit, sem pedig a támogatóit (az LMBTQ-közösség "jogainak" nem betartását egyébként hivatalosan, egyenesen ki is jelentették, ahogy azt kell).

Ám "szerencsére" itt van nekünk a "felvilágosult Nyugat" képében megjelenő Nagy-Britannia, hogy elejét vegye egy érlelődő "katasztrófának". Ennek jegyében mentettek ki és küldtek Nagy-Britanniába 29 homojogi aktivistát, illetőleg LMBTQ-diákot, hogy "szabad földön" kezdhessenek új életet.

Ahogy Liz Truss brit külügyminiszter szavaiból is kivehetjük, a brit kormánynak valódi prioritás, hogy "mindenki azt szerethesse, akit akar", épp ezért még attól sem rettennek vissza, hogy további migránsokat telepítsenek a szigetországba.

A dolog igazából akkor lenne végképp ironikus, ha Angliában majd a szintén afgán bevándorlóként élő, ám LMBTQ-ellenes nemzettársai látnák el a 29 jövevény baját. Kíváncsi vagyok, ebben az esetben milyen nyilatkozatot tenne a brit külügy. Ha pedig ebben a mederben folytatja Nyugat-Európa az útját, felkészülhetnek arra, hogy az általuk agyonpátyolgatott, ám a nyugati "tolerancia" iránt intoleráns migránstömegek fogják bedönteni az államaikat az LMBTQ-álmaikkal együtt.

1. Angliával párhuzamosan a német hatóságok is "fontos" feladatokkal vannak elfoglalva, mert nyilván akkora a béke az országban, hogy ráérnek ilyesmire. Természetesen tegyük hozzá, hogy a jelenlegi politikai kurzusoktól hiába is várnánk, hogy a 20. századi történelmünket méltó módon kezeljék, vagy hogy legalább kicsit is megrendítsék a győztesek írják a történelmet hegemóniáját.

Amíg a német világháborús hősök tiszteletét minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni, addig olyan elánnal keresnek négy, a második világháború utolsó napjaiban agyonlőtt négy homoszexuális rendőrt, jobban mondva azok holttestét, hogy az erre hasznosított emberi és anyagi erőforrás mennyisége még engem is meglepett.

A négy érintettet – ha a beszámolók hitelesek – 1945. április 24-én lőtték agyon saját kollégáik Berlin Spandau kerületében. A jelenlegi kutatás a helyi lőtéren történt, a rendőrség és hadisírok gondozásával foglalkozó német és nemzetközi szervezetek segítségével. A meggyilkoltak ügyét Ralf Kempe rendőrkapitány és Jens Dobler, a berlini rendőrmúzeum munkatársa indította el. A Die Welt szerint az időszak a "berlini rendőrség egyik legsötétebb fejezete: kollégák lőtték kollégákra" (a kontextust és a körülményeket már nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta a liberális lap).

Az évek óta tartó kutatás és a rendőrség "belső vizsgálata" minden lelkesedés ellenére sikertelen, pedig (anyagi) források széles tárházát használták fel az ügy érdekében és a lőtér számos pontját felásták már. Martin Halweg rendőrségi szóvivő ezzel párhuzamosan kijelentette, hogy "még intenzívebb levéltári kutatásokat folytatnak majd, hogy új nyomokat találjanak".

Érdekes módon a jelenkori Németország rettenetes állapota fele ennyire sem érdekli a rendőrséget. Amíg a Harmadik Birodalom időszakát rendszeresen démonizálják, elfelejtik megemlíteni, hogy Berlin utcái ma tizedannyira sem biztonságosak, mint akkoriban - a bevándorlás és az általános káosz következtében.

A kutatás mellett egyébként számos körülmény nem tisztázott. Ha lényegében a hitleri Németország utolsó pár napjáig alkalmazásban maradtak a homoszexuális rendőrök – akikről ezek szerint nyílt titok volt, hogy azok – miért maradhattak mégis ilyen sokáig a testületnél, ráadásul a négyből ketten tisztként, egy pedig rendőrfelügyelőként, amikor pont a történészek jelentős része állítja, hogy "a nácik minden meleget koncentrációs táborokba vittek, akit csak tudtak"? Ha pedig alkalmazásban maradhattak, miért az utolsó pillanatban zárták őket cellába, ahogy a kutatók az állítólagos források alapján állítják? Továbbá, ha a források hitelesek és valóban letartóztatásban voltak, mi volt ennek a valódi oka? Hiszen mindezek tükrében valószínűtlen, hogy a szexuális irányultságuk miatt kattant rajtuk a bilincs, ha pedig mégis, akkor "magánakcióról" lehet szó, amiért nem lehet magát a Birodalmat okolni. Dobler elmondta, hogy megtalálták a kivégzésre utasítást adó dokumentumot, melyet az illetékes főhadnagy írt alá, ám ennek részleteiről szintén gyanúsan hallgat a "belső vizsgálatot" folytató rendőrség.

Az érintetteknek egyébként emléktáblát is avattak a berlini 21-es számú rendőrőrs falán, rajta a négy rendőr nevével. Ha a keresés sikerrel zárul, az újratemetést a rendőrség fogja biztosítani, mivel egyiküknek sincs már élő rokona, vagy legalábbis nincs tudomásuk róla.

A kézenfekvő kérdések mellett nyilvánvaló, hogy a projektnek aktuálpolitikai üzenete is van, amely az LMBTQ-lobbi minden fronton való kiszolgálását takarja, még a történetírás keretein belül is. Ha ez így megy tovább, a zsidók lassan féltékenyek lehetnek a szivárványos lobbistákra, mert ahogy a mellékelt ábra mutatja, már a második világháború sem kizárólag róluk szól. "A melegek az új zsidók"?

Mindezek mellett a gyatra berlini közbiztonság keseríti meg az ott élők mindennapjait. Bizonyára hálásak a "dolgukat végző" rendőrségnek.

Ennyi volt mára a Heti progresszió, a beküldött híreket továbbra is a hetiprogresszio@protonmail.com címre várom. Jövő vasárnap ismét érkezem az aktuális hírekkel!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info