Magyarország, déli határ. Karikás szemekkel ébredek, hetek óta keveset alszom, de ezzel nem vagyok egyedül. Nem könnyű katonának lenni, mégis jóérzéssel tölt el, hogy tudok jót tenni a hazámért. Bár rossz napjaink vannak, mégis mindig történik valami, ami kimozdít a rossz hangulatból, hiszen jól jön a szakaszban egy, két „felderítő” katona.

Nap, mint nap, nagy feladat várt ránk, őriztük Magyarország határát és békéjét. A konfliktus, válság kezelése nehéz, ezek mind magukkal hordozzák a veszélyt. Talán éjszaka volt a legnehezebb a különböző időjárási és terepviszonyok között végrehajtani a feladatot.

Járőrként néha megcincálta az idegeimet a gyors fellépés, bármi áron is meg kellett akadályozni, hogy bárki is átjuthasson a szögesdrótokon. Szinte mindennap belebonyolódtunk igazi harcokba, ahol bátran szembe kellett nézni az ellenséggel és minden eszközt megragadni, hogy megvédjük jelenlegi határainkat és a betolakodókat feltartóztassuk. Voltak rossz napjaink, de ezektől csak a következő napok voltak még rosszabbak.

Sötét, gonosz világban élünk, ahol az emberi gyűlölet határtalan. Ennyi agressziót ritkán lát az ember. Naponta szembesültünk a migránsáradat erőszakos viselkedésével. Próbálkoztak megfélemlítésekkel, a kezüket a nyakukhoz téve jelezték, mit fognak velünk csinálni, ha átjutnak. De mintha észre sem vettük volna, bátran álltunk szembe velük. A küzdelem pedig mindenki számára kulcsfontosságú volt.

Fáradtan lépkedtünk, figyeltünk, hallgattunk. Csend volt. Magyarország békésen aludt. Mi pedig reménykedtünk, hogy talán aznap kevesebb lesz az agresszió, talán nem sérül meg senki.

VÉRES EMBERI áldozatok jelenét éljük, nehéz megtalálni a kiutat. Emberi tragédiákat hoz a holnap. Mélyen vagyunk, szinte egy karnyújtásnyira a pokoltól. Így nehéz megtalálni a kiutat, és mi csak harcolunk…

Mégis hálás vagyok, hogy olyan emberekkel lehettem, akik hűségesek a hazájukhoz, kitartásuk határtalan, erősek a hitükben és soha nem adják fel. Ez a hitvallás tartott össze bennünket, amitől még erősebbek, bátrabbak voltunk. Sokszor az életünket is kockáztatva kiálltunk az ellenszegülőkkel, tettük ezt másokért, a hazánkért.

Vannak, akik otthon, kényelemben figyelik a történéseket és számukra ott tárul ki a világ és a véleménymegnyilvánulás. Honnan is tudhatnák, mivel küzd meg egy katona, rendőr, akár egy polgárőr, aki feladatot teljesít, és ezt teszi a legszörnyűbb körülmények között is. Míg mások békésen alszanak, mi nem tudtunk. Minden idegszálunkkal várunk, hogy ha eljön az idő, indulnunk kell, mert nemes feladat vár ránk, védjük a hazát.

A gyönyörű vers, Pósa Lajost idézi.

Hiába élek harcos szellemmel, mégis érzékeny lelkem van, hiszen képes vagyok jót tenni. Hiszek a szép és nemes dolgokban, mert nem az a lényeg, milyen világban élünk, hanem hogy milyen világ él bennünk…