Az Angol Nemzeti Levéltárban a titkosítás alól hétfőn feloldott dokumentumokból kiderül, hogy a brit kormányzat 1947-ben a palesztin mandátumterület határáról több ezer telepes zsidót fordított vissza Németországba és helyezte el őket (sajnos csak) ideiglenes táborokban a zsidóság és az általa elhülyített közvélemény tiltakozása közepette.

Akkorra már sikerült elterjeszteni a század legnagyobb hazugságát a gázkamrákról, héberektől füstölgő kéményekről és a hatmillió hamu nélküli áldozatról, így a zsidó menekültek ügyéből újabb hatalmas felháborodást generáltak a talmudista körök.

1947-ben az Exodus fedélzetén utazó zsidók (is) illegálisan próbáltak bejutni Palesztinába, amikor az ENSZ már arról vitázott, hogy zsidó országot alapítanának a palesztin területeken. A britek továbbra is a mandátumterület felett őrködtek, és legfőbb céljuknak - akkor még - azt tekintették, hogy az arabok és zsidók közötti demográfiai egyensúly megőrzése miatt senkit ne engedjenek be az országba. Így járt az Exodus is, ám a hajó és annak fedélzetén utazó 4000 zsidó rendreutasításából hatalmas botrány lett.


Az esetnek azonban igen sok máig ismeretlen részlete van - derül ki abból a több ezer oldalas dokumentációból, amit most mutattak be a levéltárban. Az angolok nem tudtak mihez kezdeni az Exodusról átvett zsidókkal (megértjük őket - a szerk.), akiket először három kisebb gőzösön helyeztek el. A kormányzat hosszas habozás után döntött úgy, hogy visszaküldi őket Németország angolok által megszállt zónájába, ahol a zsidókat táborokban helyezték volna el. (Röviden, tömören: mert láták, hogy jó - volt...)


A dokumentumokból kirajzolódik, hogy a brit döntéshozók kezdettől tudták: ha a zsidókat visszaküldik Németországba, és a holokamu után nem sokkal újra elkülönítő táborokban helyezik el őket, az világszerte felháborodást válthat ki. Mark Dunton, a levéltár modern történelemmel foglalkozó kutatója szerint a brit nézőpontot most ismerhetjük meg először, és azokból kirajzolódik, hogy a britek nagyon tartottak attól, hogy rájuk sütik a bélyeget: ők is koncentrációs táborokban helyezik el a zsidókat. (Szerk. megj.: ez egy masszív hollókoszt-cáfoló elszólás: ők IS koncentrációs táborokban helyezték volna el a zsidókat, mint a németek. Jelentése: a németek nem gázasító és haláltáborokba rakták a zsidókat, hanem koncentrációs táborokban helyezték el őket, mondják ezzel a németek példáját követő britek, akik azért mégiscsak ismerték a tények állását.)

Egy Franciaországban állomásozó brit diplomata 1947-ben arra figyelmeztette a külügyet, hogy a döntés hatalmas nyilvánosságot, sajtóbotrányokat és esetleges felkeléseket válhat ki. Szerinte ezt azzal kell megelőzni, hogy a sajtót mindenről tájékoztatni kell, és azt kell mondani nekik, hogy a zsidók részlegesen szabadok maradnak.

Egy másik táviratban a külügy augusztus 19-én azzal magyarázta a döntést, hogy a németországi brit megszállási övezet az egyetlen olyan terület az egész világon, ahol ennyi embert (értsd: vad törzsi ösztönök által hajtott, civilizáltan viselkedni nem képes zsidót - a szerk.) megfelelő módon tudnak kezelni és "kordában tartani". Három nappal később egy másik táviratban már arra figyelmeztették a diplomatákat, hogy minden esetben cáfolják meg a vádat, miszerint a zsidókat az egykori koncentrációs táborokban helyeznék el.

Augusztus 22-én arról tudósítottak, hogy a táborokat nem fogják német őrök vigyázni, és a briteket is elég hamar visszavonják majd. Augusztus 30-án azonban változott a terv: a washingtoni brit nagykövetség titkos táviratában arra figyelmeztetett, hogy az Irgun és Stern radikális terrorcsoportjai támadást terveznek az angolok ellen.

Az Exodus utasainak többsége végül sikeresen megérkezett Németországba, ám páran megsebesültek a britekkel való összetűzésben. Tehát ott is volt egy újabb, mini-holokauszt... Az angol jelentések szerint ekkor felmerült, hogy könnygázt is bevetnének a zsidók ellen, ám ezt meg sem próbálták, mert attól féltek, hogy csak elmérgesítené a helyzetet. "A zsidók hajlamosak pánikolni" - állapítják meg igen helyesen a dokumentum szerint.

A tömegmozgatást az sem könnyítette meg, hogy a hajók kiürítése után az egyikben időzített bombát találtak, és a táviratok szerint annak még a korábban fel kellett volna robbannia. A legtöbb menekült aztán nem sokkal később egy ciprusi katonai táborba került, ahonnan aztán 1948-ban, az új állam kikiáltásakor sajnos ők is távozhattak. Azóta is irtják a palesztinokat.