Tomcat megtalálta a két Hollán régi emléktábláját - megpróbálják helyreállítani + megölésük története
2008-05-19. 07:59
 Néhány nappal ezelőtt vetettem fel, hogy mivel az 1919-es vörös vészkorszak magyar áldozatainak egyáltalán nincs semmilyen emlékműve Budapesten, állítsunk emléktáblát a Lánchídon arra a helyre, ahol a vörös halálbrigádok két kiváló magyar embert, idősebb és ifjabb Hollán Sándort, korábbi államtitkárokat a Dunába lőtték. Az ötlet lelkes helyeslésre talált nem csak itt, a Bombagyáron, de más körök is azonnal jelezték támogató szándékukat. Anyagi akadálya tehát nemigen lesz a dolognak, de attól joggal tarthatunk, hogy az illetékes hivatalok meg fogják akadályozni a tábla felállítását, mondvacsinált okokra hivatkozva - írja blogján Tomcat. Közöljük a teljes bejegyzést, érdekes fordulatott vett az ügy.
Azóta kutakodtam egy keveset a témában. A gyilkosság pontos helyszíne a budai pillér déli, azaz az Erzsébet híd felé néző oldalánál volt. 1919 novemberében, a vörös uralom elmúltával a Hollán család barátai és tisztelői már állítottak is ide egy emléktáblát. Ez ma már nincs meg, nyilván 1946-ban, a háborúban felrobbantott Lánchíd újjáépítésekor nem helyezték vissza.
Ámde álljunk csak meg egy pillanatra. Hiszen a pilléreket nem rombolták le. Azok ma is ugyanazok a XIX. században felállított, Clark Ádám tervezte építmények. Ha a pilléren volt az emléktábla, akkor meg kell lennie a nyomának, ahonnan levették. Nos, ma elsétáltam a Lánchídra, hogy megnézzem, találok-e valamit. Nem is kellett sokáig keresgélnem. Bizony, nem csak hogy megvan a helye, de maga a tábla is ott van még!
Mint láthatjátok, barbár kezek kalapáccsal, csákánnyal verték szét az emléktábla felületét, hogy a nyomát is eltüntessék a gyalázatos gyilkosságnak.
Az ismeretlen vörös harcos először kalapáccsal eshetett neki, de látva, hogy nem halad eléggé, inkább csákányt hozott. A nap mint nap arra sétálóknak talán fel sem tűnik, hogy egy meggyalázott emlékmű alatt haladnak el.
Pedig nézzétek csak: jól látszik, hogy ez egy fugázással beillesztett kőlap, nem a Lánchíd pillérjének köve.
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt nyilván 1946-ban művelték, az úgynevezett szabad és demokratikus Tildy-féle köztársaság idején. Ennek politikai örököse a ma előszeretettel emlegetett harmadik köztársaság.
Nekünk hatalmas könnyebbséget jelent ez a felfedezés. Hiszen ha nem egy új emléktáblát helyezünk el, hanem egy korábban már ott állott - sőt, ma is ott lévő - tábla helyreállítására kérünk engedélyt, abba nyilván nehezebben kötnek bele a harmadik köztársaság hűséges szolgálói. Ha műemlékvédelmi szempontokra próbálnak hivatkozni, rámutathatunk, hogy egy helyreállított emléktábla nyilván nem rontja jobban egy műemlék összképét, mint egy csákánnyal összerondított, tönkretett régi kőlap.
Tegnap ellátogattam az Országos Széchényi Könyvtárba, hátha fel tudom kutatni, mi volt a tábla eredeti szövege. Sajnos az újságok 1919 novemberében nem írtak semmit a felavatásáról. A híd műszaki naplójában talán találok valamit majd róla. Ha a tábláról nem is, de magáról a gyilkosságról rengeteg anyagot találtam a korabeli sajtóban, s egyéb érdekességeket is hoztam nektek, amiről egy másik írásban olvashattok mindjárt.
A jövő hét során elkezdem kikérni az engedélyeket a tábla helyreállításához. Kőfaragó jelentkezését várjuk. Adakozási számlát később nyitunk, egyelőre ne küldjetek pénzt. A tábla mérete 145x55x3 cm, eredetileg gránitból (a blogger egyik olvasója szerint pedig márványból - a szerk.) volt. Nagyjából öt-hatszázezer forint lesz a helyreállítása.
Közlünk egy hozzászólást is, mely többek között a tábla szövegéről nyújt felvilágosítást.
A terroristák autója éjjel érkezett a Hollánék lakása elé, ahonnan mindkettőjüket elhurcolták. Előbb a Lánchíd budai részének alsó Duna-partjára vitték le, úgy látszik, már itt végezni akartak velük, de meggondolva a dolgot, felmentek a hídra és elindultak velük Pest felé.
Elől a két Hollán, utánuk Mészáros és Lázár. Amikor a híd első kanyarjába - oda, ahol az első pillér van - érkeztek, a terroristák megálljt parancsoltak, s a már kezükben levő revolverekkel mindkettőjüket - Mészáros az idősebbiket, Lázár a fiatalabbikat - agyonlőtték. Ezután a holttetemüket kifosztva, a híd korlátján keresztül bedobták őket a Dunába.
Ezen a helyen ma márványtábla hirdeti a nemzet kegyeletét a következő szöveggel:
"E helyen szenvedtek vértanúhalált a rémuralom alatt, 1919 április 22-én kislödi Hollán Sándor ny. államtitkár és fia, dr. Hollán Sándor államtitkár, a Szent-István rend vitézei. Nemes egyéniségök, munkás életük, borzalmas végzetük emlékét kegyelettel őrzik tisztelőik, kartársaik és minden jó magyar.
(1945 után a fehér márványtáblát a budai pillér oldaláról leverték)
A történelmi Magyarország sírásói című könyvből van.
Eddig az idézet.
Remélem, segít valamit.
Üdv!
Solt
(Bombagyár)
Ugyan Tomcat előző vonatkozó írásában már bemutatta a két magyar meggyilkolásának történetét, a pontosság kedvéért közlünk egy bővebb leírást is.
A KÉT HOLLÁN SÁNDOR
A budapesti kir. ügyészség adatai alapján.
Egy hónappal a proletárdiktatúra kikiáltása után, 1919 április 23-ára hajló éjjel Cserny József, a róla elnevezett és a Batthyány-palotában állomásozó terrorcsapat parancsnoka jegyzéket adott át a mellé beosztott Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor terroristáknak, valamint Sáska Jakab politikai nyomozónak, hogy az azon szereplő egyéneket, mint túszokat szedjék össze és még az éj folyamán állítsák őket forradalmi törvényszék elé.
A jegyzéken a következők szerepeltek: gróf Sztáray Sándor, gróf Széchényi Emil, továbbá Madarassy Gábor, id. Hollán Sándor, ifj. Hollón Sándor volt államtitkárok, Karátson Lajos*) és Payr Vilmos volt honvédelmi államtitkárok, Szlavek Ferenc kúriai tanácselnök.
Cserny maga említette, hogy amikor ő a jegyzéket kézbesítés végett megkapta, nem titkolta el afölötti örömét, hogy ilyen jó fogást bíztak reá. Sáska előadta, hogy Cserny, amikor a névsort felolvasta, olyan nyilatkozatot tett a terroristák előtt, amelyből határozottan érezhető volt, hogy a túszokat nem kell okvetlenül forradalmi törvényszék elé állítani, hanem útközben néhányat "haza kell küldeni". Erre a terroristák egyes túszok kivégzését maguk között letárgyalták.
A kiválasztott terroristák a megbízás értelmében útnak indultak. Amikor a Hollán-lakás elé értek, Lázár Andor Endre e szavakkal szállott le a teherautóról:
Ez a csirkefogó az, aki egy felmentési kérvényemet elutasította!
Az illető háznak házmestere, Karsai József és ennek neje, akik nagyon kommunista érzelműek voltak s akik többször fenyegették már feljelentésekkel a "burzsuj" Hollánokat, készséggel engedték útjukra a terroristákat.
Mivel a két államtitkár lakása a zörgetésre nem nyílt meg azonnal, az ajtót Lázár fegyverével befeszítette s a társaság a szobába benyomulva, az alvó Hollánokat az ágyból kizavarta s a hiányosan felöltözött két úriembert a gépkocsihoz kergetvén, arra feldobálta.
A terroristák a jegyzéken föltüntetettek közül még csak Szlávok Ferencet és Karátson Lajost találták otthon. Ezeket is elfogván, az autó áldozataikkal útnak indult a Lánchíd felé.
A terrorfiúk káromkodtak, hogy csak ilyen hiányos eredményt értek el; azt hangoztatták, hogy így nem mernek Cserny-hez visszamenni és kijelentették, hogy kárpótlásul a túszok közül néhányat "haza fognak küldeni." Először Szlavek Ferencet akarták megölni, de ez a testileg gyenge férfi részint az izgalmak következtében, részint pedig azért, mivel a lakásába való behatoláskor a terroristák úgy arculverték, hogy összeesett, eszméletlenül feküdvén a gépkocsi fenekén, nem bántották Ellenben a két Hollánt Lázár és Mészáros a Lánchíd budai hídfőnél leszállították az autóról. Velük leszállott a kocsiról Sáska nyomozó is. A gépkocsit tovább küldöttek azzal a paranccsal, hogy várjon reájuk a pesti hídfőnél.
Ezután a két megnevezett terrorista a két államtitkárt előbb a Lánchíd alá, a Dunapartra kísérte, ahol arccal a folyam felé állították őket s arról beszéltek, hogy miként kellene kivégzésüket végrehajtani. Amikor azután áldozataikat testileg és lelkileg teljesen meggyötörték, akkor a lépcsőn fölkergették őket a hídra és útnak indultak Pest felé. Amint a híd első kőpillérét elérték, a vadállatok, akiket Sáska nyomozó többször igyekezett tettükről lebeszélni megállították a két szerencsétlen urat s őket a híd korlátjához, arccal a víz felé fordították. Lázár Andor Endre az ifj. Hollán Sándor, Mészáros Sándor pedig az idősb Hollán háta mögé állott. Itt egy ideig arról tárgyaltak, hogy a gyilkosságot Frommer-féle vagy katonai szolgálati pisztolyokkal hajtsák-e végre, majd Lázár ifj. Hollán Sándort egészen közelről hátulról fejbe lőtte. Ekkor Mészáros is lőtt. Első lövésekor a töltény nem sült el, mire a tüzelést megismételvén, szintén fejbe lőtte a maga áldozatát.
A két szerencsétlen derék férfi azonnal összeesett, mire a vadállatok anélkül, hogy őket megvizsgálták volna, a Dunába dobták őket s mint akik dolgukat jól végezték, nyugodtan felültek a teherautóra. Szlaveket és Karátson Lajost átadták a forradalmi törvényszéknek, Csernynek pedig azt jelentették a terroristák, hogy a két Hollánt "lestoppolták". Cserny nagyon meg volt elégedve velük és cigarettával kínálta meg őket.
A gaztettet követő reggel a közönség még ott találta a nagy vértócsát a Lánchíd gyalogjáróján és oszlopán, valamint korlátján. A nyomozás megindult, de amikor kiderült, hogy a vérnyomok honnan származnak, az eljárást nyomban abbahagyták.
Cserny és Mészáros Sándor, akiknek több gyilkosság is terhelte lelkét, az akasztófán fejezték be életüket, Karsai, Karsainé, továbbá Katona Sándor és Kovács Ferenc pedig, akiknek szintén részük volt a gaztett elkövetésében, börtönbüntetést kaptak.
Az áldozatok házmesterének és nejének durva lelkületét eléggé jellemzik a következők:
Az 1919. év március és április havában, a saját lakásukon és az udvaron, hogy a házban lakók is meghallhatták, a következő kijelentéseket tették:
Most itt a proletárdiktatúra s az alkalom, hogy a Hollánokon megbosszuljam magamat! Ha be kell vonulnom a katonasághoz s ezalatt a családomnak valami baja lesz, a Hollánokat legyilkolom!... Ha visszajön a királyság, Hollánéknak a nyakát fogom elvágni; kést szeretnék Hollánék hasába szúrni, Hollánné gyalázza a diktatúrát, a sántának (t. i. egyik Hollán) is lekanyarítom a nyakát! Pétert és Andrást (Hollánok) is le kellene tartóztatni...
A két áldozat emlékének kegyeletes megörökítésére barátai 1919 novemberben díszes fehér márványtáblát helyeztek a Lánchíd Buda felőli pilléreinek falába, a következő felirattal:
"E helyen szenvedtek vértanúhalált a rémuralom alatt 1919 április 22-én kislődi Hollón Sándor ny. államtitkár és fia, dr. Hollán Sándor államtitkár, a Szent-István-rend vitézei. Nemes egyéniségük, munkás életük, borzalmas végzetük emlékét kegyelettel őrzik tisztviselőik, kartársaik és minden jó magyar."
(Forrás: MÁRTÍRJAINK 1/4 - AZ "ŐSZIRÓZSÁS" FORRADALOM ÉS A PROLETÁRDIKTATÚRA ÁLDOZATAINAK MEGGYILKOLÁSA, LELKI ÉS TESTI MEGKÍNZÁSA.
SZERKESZTETTE: OLYSÓI GABÁNYI JÁNOS ) |
