2008. május 19-én Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója ellátogatott Budapestre, Magyarország fővárosába. E látogatását valószínűleg senki sem vette volna észre, ha Steve Ballmert nem próbálja meg egy diák tojásokkal megdobálni. A diák pólója hátán a következő felirat volt olvasható: "Microsoft = Korrupció". Steve szerencséjére a diák célzóképessége legalább annyira rossz volt, mint amennyire az üzenetének célját sem fogalmazta meg: a valódi kérdés az, hogy a nagy pénz megpróbálja az oktatási rendszereket saját céljainak megfelelően befolyásolni.
A Microsoft-nak a desktop piacon elért fergeteges sikereihez hasonlítva alig sikerült piaci részesedést szereznie más informatikai területeken, mint például nagyvállalkozások széles rendszereiben, vagy a kisméretű, beágyazott rendszerek piacán, autókban és mobiltelefonokban. Most azzal a kihívással áll szemben a Microsoft, hogy a Linux és más operációs rendszerekkel szemben "tudati" terület-veszteségeket kell elszenvednie. Még tovább nehezíti a Microsoft sorsát, hogy különböző államok előírásai szerint állami részlegek kötelezően nyílt forrású licensszel ellátott szoftvereket kell használjanak. A nyílt forrású szoftverek nem csak "ingyenesek", hanem szabadok a szoftvereket terhelő sok egyéb kötöttségektől is, amelyeket olyan cégek mint a Microsoft szabnak meg. Ezen túlmenően a Microsoft számára az is aggodalomra adhat okot, hogy a szabad szoftverek forráskódja nyíltan elérhető és módosítható is, s ez vonzza azokat, akik nem szeretnek egy adott szoftver szállítójától függeni.
Brazíliában kifejezetten bevállt ez a megközelítés. Országukban kialakíŧották - a sokak által - az egyik legfejlettebb és költséghatékonyabb egészségügyi rendszernek minősített megoldást, teljesen szabad szoftvereket felhasználva. A sikereken felbuzdulva a bevezetést követte az adózási és más fontosabb rendszerekben használt szoftverek reformja is.
Érdekes módon azonban a Brazíliában használt nyílt szabályzás nem zárta ki a Microsoft-ot. Microsoft-os szoftverekkel is lehet kommunikálni a brazil adózási rendszerrel. De a Microsoft-tól függő központi megoldástól való eltávolodással azt érték el, hogy nem kell kötelezően Microsoft-s termékeket használni. A Microsoft is megértette mostanra, hogy mit jelent a nyílt forrású szoftverek használata: a hagyományosan licenszelt és zárt forrású szoftverek - mint a Windows - a háttérbe szorulnak. Az ebből fakadó érzületek jól kiolvashatóak a jól publikált "ellenségeskedés kiszivárogtatásából" (l. "Halloween jegyzetek" http://en.wikipedia.org/wiki/Halloween_Documents ), majd az ezeket követő együttműködési ígéretekből (l. pl. "A Microsoft igéri, hogy nem fog nyílt forráskód miatt perelni" http://news.cnet.com/8301-13860_3-9876029-56.html ).
Egyik módja, hogy az iparágban sikereket érjünk el az, hogy lelkesítjük a fejlesztőket a technológiánkkal kapcsolatban. Erre egy jó példa a Youtube-on megtalálható híres videó Steve Ballmer-ről, ahogy egy Microsoft konferencián (MIX, Las Vegas) elkezd táncolni és azt énekli hogy: "fejlesztők, fejlesztők, fejlesztők, fejlesztők fejlesztők fejlesztők...". Egyszerűen csak annyit szeretett volna elérni, hogy a fejlesztők lelkesedjenek a Microsoft-ért. A képlet egyszerű: ha egy vállalkozás kizárólag Windows-on futó szoftvert használ, ő nyert. Az alkalmazásokat viszont valakik kifejlesztik, és vajon kik fejlesztik a szoftvereket? Hát persze, hogy a szoftverfejlesztők. Ezért a Microsoftnak a fejlesztőket kell magának megszerezni. Köztudott, hogy valójában minden technológiai vállalkozásnak fejlesztőkre van szüksége.
Miközben megkörnyékezi a fejlesztőket a Microsoft, két dologra figyel különösen: a korai alkalmazókat boldogan kell tartania, hogy ők vonzódjanak és ne akarjanak eltávolodni a Microsoft-os fejlesztők táborától. Mindeközben a stabilitás érzetét kell biztosítania azoknak, akik nem szeretik a változást. A korai alkalmazók a "látható fejlesztők", akik blogokban sok olvasóhoz szólnak, és kiknek figyelme memetikai vírusként hat. A változást elutasítók tömege hatalmas, a csöndes többség, a fejlesztők azon nagy többségét képviselve, akik nem váltanak programozási nyelvet vagy eszközöket, miután elhagyják az iskolákat. Erre a fejlesztői viselkedésre lett tervezve a Microsoft Titan program: új fejlesztőknek mindent megtanít a Microsoft-ról, hogy mint befogott - befogadó hallgatóság, a Microsoft legyen a jövőben is választásuk.
A Microsoft nem egyedülálló e tekintetben: az Apple olcsó hardver eszközöket adott iskoláknak az USA-ban, ahol most ezért Mac-ek (és korábban Apple gépek) sorait használják országszerte a számítástechnikával kapcsolatos tantermekben. A különbség csak az, hogy az Apple az eszközökkel úgy járult hozzá, hogy nem szabta meg, mit lehet rajtuk tanítani, és természetesen könnyen találtunk más tanintézményeket is, ahol más hardvert választottak.
Be kell látni, Steve Ballmer csak azt teszi, amit akármelyik más jó vezető is tenne, amikor felismeri, hogy hova fektessen energiát, hogy cégét a lehető legjobban eladhassa a világnak. Nyilvánvalóan Mr. Ballmer a fiatal agyakat tekinti annyira legalább értékesnek, hogy 10 milliárd forintot (kb. 40.000.000 Euro) fektessen beléjük. Mindezt úgy, hogy a részvényeseivel a lehető legjobbat teszi, amikor befektetését mások pénzéből finanszírozza, méghozzá az EU adófizetői által befizetett pénzekből.
Egy másik csapatjátékos itt még Gyurcsány Ferenc, és oktatási minisztere, Hiller István, akik részükről 10 milliárd forintot rakhattak ki az állami oktatási büdzséből, ami nem kis összeg egy kis országban. Mindezért csak annyit kellett tenniük, hogy az ország informatikai életpályáját átadják Steve Ballmernek. Egyértelműen mindenki számára jó megoldásnak tűnhet, amíg az érintett harmadik fél szempontjából - nevezetesen a tanulók érdekeit szem előtt tartva - nem vizsgáljuk a kérdést: Valójában a diákok győztesek-e, vagy esetleg a jövőjüket féltően őrzők cserben hagyták-e őket?
A Titan rövid távú előnyei egyértelműek: magyarországi iskolák szükséges hardverekhez és támogatáshoz jutnak. Mindemellett nagyon nehéz felmérni a Titan hosszú távú előnyeit a diákok számára, mivel a Titan nagyon gyengén dokumentált a weben. De ha a Titan célja csak az, hogy a tanmenetet a Microsofthoz kösse, akkor a diákokra az a veszély leselkedik, hogy egyoldalú technológiákat tanulnak meg, ami a valódi munkára lehet nem készíti őket fel. (Van úgy, hogy amit egyszer diákként nagyon fontosként kezeltünk, később a "való világban" sokkal kevésbé lett fontos. Csak reménykedhetünk, hogy amit valójában tanultunk, az felkészített minket erre az életre, amit megélünk.)
Hasonlítsuk össze mindezt azzal a világgal, amiben célunk, hogy az aktuális negyedévben, vagy a folyó évben befektetőinket lekenyerezzünk: nincs benne semmi rossz, hogy a befektetőknek kedvező üzleti szemléletű megközelítést alkalmazzuk, merthogy az amerikai Securities and Exchange Commission is ezt diktálja. Azonban ez a megközelítés egy oktatási rendszer esetében túlságosan rövid távú, mivel ami most divatos, lehet két év múlva már nem az. A Titan program esetében azért még jobban megalapozott a gyanú, mivel a jelenlegi magyar kormány az összes magyar informatikát tanuló diák jövőjét arra az egy (ámde nagy) cég technológiájának lapjára teszi, miszerint adott technológia releváns marad. Még veszélyesebb egy oktatási rendszert egy adott technológiához kötni, mivel a végzősök hajlamossá válnak a többi lehetőséget figyelmen kívül hagyni. Lehet ez Magyarország rövid távú érdekeinek megfelelő, de egyértelműen nem lehet hosszú távú cél, mivel a Titan program javasolt záró éve 2012. Mi lesz akkor, ha akkora a teljes oktatási rendszer MS technológiáknak szentelte magát?
Mindennél érdekesebb az EU szerepe ebben a megállapodásban. Még ha a Microsoft, Cisco, HP és még néhányan úgy tűnik, irányítják a hajót, a számlát mégis az EU fizeti. Hogy lehet az, hogy nem lehetett egy kiegyensúlyozottabb döntést hozni ezekre a forrásokra vonatkozóan, az egy szállítótól való függést eredményező Microsoft-os megállapodáshoz képest? Nincs valódi, egyedi cégek befolyástól mentes alternatíva? Nem lenne-e jobb az EU-nak a "public domain"-t gazdagítani azzal, hogy támogatja a nyitott eszméjű tanulást és kapcsolódó folyamatokat az egyetemeken? Mert végül is az oktatás leginkább a tanulásról és a tudás megosztásáról szól, és ezzel sokkal több köze van a nyílt forráskódhoz, mint a zárt forrású kereskedelmi termékekhez. S ezzel bár lehet a diák tojás támadása más indítékokból fakadt, felmutatott egy kérdést, amire minden magyarnak és magyarországi állampolgárnak választ kellene adnia: mit akarunk az oktatási rendszerünktől valójában? Kérdezni van jogunk, mert mi fizetünk érte.
A Microsoft-nak a desktop piacon elért fergeteges sikereihez hasonlítva alig sikerült piaci részesedést szereznie más informatikai területeken, mint például nagyvállalkozások széles rendszereiben, vagy a kisméretű, beágyazott rendszerek piacán, autókban és mobiltelefonokban. Most azzal a kihívással áll szemben a Microsoft, hogy a Linux és más operációs rendszerekkel szemben "tudati" terület-veszteségeket kell elszenvednie. Még tovább nehezíti a Microsoft sorsát, hogy különböző államok előírásai szerint állami részlegek kötelezően nyílt forrású licensszel ellátott szoftvereket kell használjanak. A nyílt forrású szoftverek nem csak "ingyenesek", hanem szabadok a szoftvereket terhelő sok egyéb kötöttségektől is, amelyeket olyan cégek mint a Microsoft szabnak meg. Ezen túlmenően a Microsoft számára az is aggodalomra adhat okot, hogy a szabad szoftverek forráskódja nyíltan elérhető és módosítható is, s ez vonzza azokat, akik nem szeretnek egy adott szoftver szállítójától függeni.
Brazíliában kifejezetten bevállt ez a megközelítés. Országukban kialakíŧották - a sokak által - az egyik legfejlettebb és költséghatékonyabb egészségügyi rendszernek minősített megoldást, teljesen szabad szoftvereket felhasználva. A sikereken felbuzdulva a bevezetést követte az adózási és más fontosabb rendszerekben használt szoftverek reformja is.
Érdekes módon azonban a Brazíliában használt nyílt szabályzás nem zárta ki a Microsoft-ot. Microsoft-os szoftverekkel is lehet kommunikálni a brazil adózási rendszerrel. De a Microsoft-tól függő központi megoldástól való eltávolodással azt érték el, hogy nem kell kötelezően Microsoft-s termékeket használni. A Microsoft is megértette mostanra, hogy mit jelent a nyílt forrású szoftverek használata: a hagyományosan licenszelt és zárt forrású szoftverek - mint a Windows - a háttérbe szorulnak. Az ebből fakadó érzületek jól kiolvashatóak a jól publikált "ellenségeskedés kiszivárogtatásából" (l. "Halloween jegyzetek" http://en.wikipedia.org/wiki/Halloween_Documents ), majd az ezeket követő együttműködési ígéretekből (l. pl. "A Microsoft igéri, hogy nem fog nyílt forráskód miatt perelni" http://news.cnet.com/8301-13860_3-9876029-56.html ).
Egyik módja, hogy az iparágban sikereket érjünk el az, hogy lelkesítjük a fejlesztőket a technológiánkkal kapcsolatban. Erre egy jó példa a Youtube-on megtalálható híres videó Steve Ballmer-ről, ahogy egy Microsoft konferencián (MIX, Las Vegas) elkezd táncolni és azt énekli hogy: "fejlesztők, fejlesztők, fejlesztők, fejlesztők fejlesztők fejlesztők...". Egyszerűen csak annyit szeretett volna elérni, hogy a fejlesztők lelkesedjenek a Microsoft-ért. A képlet egyszerű: ha egy vállalkozás kizárólag Windows-on futó szoftvert használ, ő nyert. Az alkalmazásokat viszont valakik kifejlesztik, és vajon kik fejlesztik a szoftvereket? Hát persze, hogy a szoftverfejlesztők. Ezért a Microsoftnak a fejlesztőket kell magának megszerezni. Köztudott, hogy valójában minden technológiai vállalkozásnak fejlesztőkre van szüksége.
Miközben megkörnyékezi a fejlesztőket a Microsoft, két dologra figyel különösen: a korai alkalmazókat boldogan kell tartania, hogy ők vonzódjanak és ne akarjanak eltávolodni a Microsoft-os fejlesztők táborától. Mindeközben a stabilitás érzetét kell biztosítania azoknak, akik nem szeretik a változást. A korai alkalmazók a "látható fejlesztők", akik blogokban sok olvasóhoz szólnak, és kiknek figyelme memetikai vírusként hat. A változást elutasítók tömege hatalmas, a csöndes többség, a fejlesztők azon nagy többségét képviselve, akik nem váltanak programozási nyelvet vagy eszközöket, miután elhagyják az iskolákat. Erre a fejlesztői viselkedésre lett tervezve a Microsoft Titan program: új fejlesztőknek mindent megtanít a Microsoft-ról, hogy mint befogott - befogadó hallgatóság, a Microsoft legyen a jövőben is választásuk.
A Microsoft nem egyedülálló e tekintetben: az Apple olcsó hardver eszközöket adott iskoláknak az USA-ban, ahol most ezért Mac-ek (és korábban Apple gépek) sorait használják országszerte a számítástechnikával kapcsolatos tantermekben. A különbség csak az, hogy az Apple az eszközökkel úgy járult hozzá, hogy nem szabta meg, mit lehet rajtuk tanítani, és természetesen könnyen találtunk más tanintézményeket is, ahol más hardvert választottak.
Be kell látni, Steve Ballmer csak azt teszi, amit akármelyik más jó vezető is tenne, amikor felismeri, hogy hova fektessen energiát, hogy cégét a lehető legjobban eladhassa a világnak. Nyilvánvalóan Mr. Ballmer a fiatal agyakat tekinti annyira legalább értékesnek, hogy 10 milliárd forintot (kb. 40.000.000 Euro) fektessen beléjük. Mindezt úgy, hogy a részvényeseivel a lehető legjobbat teszi, amikor befektetését mások pénzéből finanszírozza, méghozzá az EU adófizetői által befizetett pénzekből.
Egy másik csapatjátékos itt még Gyurcsány Ferenc, és oktatási minisztere, Hiller István, akik részükről 10 milliárd forintot rakhattak ki az állami oktatási büdzséből, ami nem kis összeg egy kis országban. Mindezért csak annyit kellett tenniük, hogy az ország informatikai életpályáját átadják Steve Ballmernek. Egyértelműen mindenki számára jó megoldásnak tűnhet, amíg az érintett harmadik fél szempontjából - nevezetesen a tanulók érdekeit szem előtt tartva - nem vizsgáljuk a kérdést: Valójában a diákok győztesek-e, vagy esetleg a jövőjüket féltően őrzők cserben hagyták-e őket?
A Titan rövid távú előnyei egyértelműek: magyarországi iskolák szükséges hardverekhez és támogatáshoz jutnak. Mindemellett nagyon nehéz felmérni a Titan hosszú távú előnyeit a diákok számára, mivel a Titan nagyon gyengén dokumentált a weben. De ha a Titan célja csak az, hogy a tanmenetet a Microsofthoz kösse, akkor a diákokra az a veszély leselkedik, hogy egyoldalú technológiákat tanulnak meg, ami a valódi munkára lehet nem készíti őket fel. (Van úgy, hogy amit egyszer diákként nagyon fontosként kezeltünk, később a "való világban" sokkal kevésbé lett fontos. Csak reménykedhetünk, hogy amit valójában tanultunk, az felkészített minket erre az életre, amit megélünk.)
Hasonlítsuk össze mindezt azzal a világgal, amiben célunk, hogy az aktuális negyedévben, vagy a folyó évben befektetőinket lekenyerezzünk: nincs benne semmi rossz, hogy a befektetőknek kedvező üzleti szemléletű megközelítést alkalmazzuk, merthogy az amerikai Securities and Exchange Commission is ezt diktálja. Azonban ez a megközelítés egy oktatási rendszer esetében túlságosan rövid távú, mivel ami most divatos, lehet két év múlva már nem az. A Titan program esetében azért még jobban megalapozott a gyanú, mivel a jelenlegi magyar kormány az összes magyar informatikát tanuló diák jövőjét arra az egy (ámde nagy) cég technológiájának lapjára teszi, miszerint adott technológia releváns marad. Még veszélyesebb egy oktatási rendszert egy adott technológiához kötni, mivel a végzősök hajlamossá válnak a többi lehetőséget figyelmen kívül hagyni. Lehet ez Magyarország rövid távú érdekeinek megfelelő, de egyértelműen nem lehet hosszú távú cél, mivel a Titan program javasolt záró éve 2012. Mi lesz akkor, ha akkora a teljes oktatási rendszer MS technológiáknak szentelte magát?
Mindennél érdekesebb az EU szerepe ebben a megállapodásban. Még ha a Microsoft, Cisco, HP és még néhányan úgy tűnik, irányítják a hajót, a számlát mégis az EU fizeti. Hogy lehet az, hogy nem lehetett egy kiegyensúlyozottabb döntést hozni ezekre a forrásokra vonatkozóan, az egy szállítótól való függést eredményező Microsoft-os megállapodáshoz képest? Nincs valódi, egyedi cégek befolyástól mentes alternatíva? Nem lenne-e jobb az EU-nak a "public domain"-t gazdagítani azzal, hogy támogatja a nyitott eszméjű tanulást és kapcsolódó folyamatokat az egyetemeken? Mert végül is az oktatás leginkább a tanulásról és a tudás megosztásáról szól, és ezzel sokkal több köze van a nyílt forráskódhoz, mint a zárt forrású kereskedelmi termékekhez. S ezzel bár lehet a diák tojás támadása más indítékokból fakadt, felmutatott egy kérdést, amire minden magyarnak és magyarországi állampolgárnak választ kellene adnia: mit akarunk az oktatási rendszerünktől valójában? Kérdezni van jogunk, mert mi fizetünk érte.
(Kirk Pepperdine, fordította: Czeglédi Lőrinc - theserverside - hup)
