Mint immár három évtizede minden évben ilyenkor, az idén is impozáns felvonulással emlékeztek meg francia hazafiak az egyik bajtársuk tragikus haláláról, aki 30 évvel ezelőtt rendőrterror áldozatává vált. A közrend veszélyeztetésére, valamint rasszista és antiszemita rigmusok elhangzásának valószínűségére hivatkozva a rendőrség megpróbálta betiltani az eseményt, de a bíróság – csodák csodájára – végül mégis engedélyezte azt.
Minden 1994. május 7-én kezdődött. Ezen a napon nacionalista ifjúsági szervezetek a legendás Groupe Union Défense (GUD) felhívására tüntetést tartottak Párizsban az amerikai imperializmus ellen, a cionkollaboráns jenki megszálló erők normandiai partraszállásának 50. évfordulóján, „Üdvözlet Európa ellenségeinek!” jelszóval.
 A tüntetésre való felhívás eredeti plakátja. Az egyetemi mozgalomként indult GUD székhelye a Sorbonne Assas utcai épületében volt. A fekete pocok a mozgalom totemfigurája, amely a kalapácsával éppen szétzúzza az amerikai gagyikultúra jelképeit (Szabadság-szobor, McDonald’s, kosárlabda négerrel). A bal felső sarokban a legradikálisabb európai szélsőjobboldali mozgalmak kedvelt logója, a kelta kereszt |
Mivel a megmozdulást a „jobboldali” Balladur-kormány betiltotta, a tiltás ellenére összegyűlt fiatalokra a rendőrség brutálisan rátámadt, közülük 107 főt letartóztatott politikai erőfitogtatásként, hogy az akkori (szó szerint) maffiózó belügyminiszter, a korzikai Charles Pasqua antifasiszta pózban tetszeleghessen.
 „Soha ne kérdezzétek meg a zsaruktól, hogy inkább talpnyalók vagy fa…szopók. Mi megpróbáltuk, de nagyon kiakasztja őket.” Az egyik zsaru kezébe fotosoppolt izraeli zászló önmagáért beszél |
A szabályos embervadászat során Sébastien Deyzieu (ejtsd: Déziö) 22 éves aktivista máig sem tisztázott körülmények között életét vesztette. A rendőrségi vizsgálat szerint állítólag lezuhant egy ház negyedik emeletéről és szörnyethalt.
 Sébastien Deyzieu emlékére: „Amíg a lélek emlékezik, addig a láng el nem alszik” |
A tragikus esetről bővebben magyarul itt olvasható.
 1968-as megalakulása óta a GUD nem csak a legharciasabb és legkeményebb, de ugyanakkor a legintellektuálisabb és legstílusosabb jobboldali egyetemi diákszervezet is, amely egyfajta elitképzőként működve számos vezető személyiséget szolgáltatott a francia politikai, gazdasági és kulturális élet számára nemzedékeken át |
 Politikai aktivizmusának vezérmotívumai mindmáig aktuálisak, sőt egyre aktuálisabbak. „Cionisták, szélsőbalosok – ki velük az egyetemünkről!” |
Alább a felvonulás rövid összefoglalója a német média „rettegő” tálalásában. Ritka eset a történelemben, de most a németeknek kellene példát venniük a franciákról. A több mint 600 fős emlékmenetben szemrevaló fruskák is felbukkantak, többnyire szájmaszkok mögé rejtőzve, nehogy azonosítsák és kirúgják őket az iskoláik. Az esernyők a sajtófotósok spicliskedésének megakadályozására és a rendőrségi nyilvántartásba vétel megnehezítésére szolgáltak.
Ez a Wakandából szalajtott nőstény makákó kilométereken át követte a menetet. Az artikulálatlan makogásából nem sokat lehet kihámozni, de láthatóan nagyon feldúlta, és „szégyennek” tartja, hogy „szemét fasiszták”, „szar fehér rasszisták” szabadon masírozhatnak Franciaországban, mint mondja, az „én országomban”. Száz évvel ezelőtt az lett volna álmai netovábbja, ha egy francia gyarmati uraságnál szolgálhat udvari (de nem házi!) cselédként Oubangi-Chari valamelyik porfészkében, most meg a „fény (egykori) városában” rontja a levegőt és az IQ-szintet az egész Nyugatot sújtó civilizációs kataklizma elrettentő példájaként és egyik legfőbb okozójaként. Manapság a négerek pofátlansága már a zsidókéval vetekszik. Érdemes végignézni, ahogyan ez a majomkenyérfájáról egyenesen Párizsba katapultált kreatúra szemtelenül provokálja és gyalázza a fehér őshonosokat saját egykori országukban, amely mára a magafajta orkok lepratelepe lett, akik így teljesen természetesen a magukénak érzik azt.
 Ez a másik koromfeketeszemély egyenesen a fehérek képébe vágja: „Nem fogtok aranyhalakként lébecolni az európai erődítményben. Európa soha többé nem lesz megkímélve. Akkor hát vagy találunk egy közös megoldást, vagy elköltöztök Európából, mert én itt szándékozom maradni.” Sötét forrásból világos beszéd. |
 A feketéknek már palástolniuk sem kell gyarmatosító szándékaikat a fehérek előtt, hiszen teljesen köztudott, hogy a fehérgyűlölő invazív fajok közötti szolidaritás jegyében a szokásos gyanúsítottak szisztematikusan szervezik és szponzorálják őket európai térfoglalásukban. Ugyanazok, akik magukat „európaiaknak” álcázva amiatt ajvékolnak, hogy az igazi európaiak (szerintük „neonácik”) szabadon felvonulhatnak Párizsban |
Európa, fiatalság, forradalom! Ezt skandálják a felvonulók a kelta keresztes lobogók alatt:
 A GUD főnöke és az emlékmenet szervezője, Marc de Cacqueray-Valménier (26), egy régi normann nemesi család sarja, a francia ultrajobb emelkedő csillaga. Katonai kiképzést Ukrajnában kapott az Azovnál, majd átruccant Hegyi-Karabahba, hogy Örményország mellett harcoljon Azerbajdzsán ellen. A rövidesen megkötött tűzszünet nem tette lehetővé, hogy kibontakozzon a harctéren, de az eltökéltség megvolt benne hozzá. Franciaországban jelenleg két büntetőeljárás folyik ellene, az azeriek pedig körözik. Vezetése alatt minden esély megvan rá, hogy a GUD újjászületik, és, akárcsak fénykorában a 70-es, 80-as években, ismét példakép lesz a fajvédő fehér ifjúság számára Európa-szerte |
H.T.
