Ez év, március végén megjelent egy Dósa Istvánnal készített interjúnk, mely a nemrégiben lemondott főkapitány Szent Korona Rádiónak adott interjújával összehasonlítva, érdekes fényt vet a Magyar Gárda hajdan volt vezéralakjára. Az egymással némiképp ellentmondó részeket kiemeltük a két interjúból, annak érdekében, hogy elkezdhessünk azon gondolkodni: Vajon melyik Dósa István igazi arca?
barikád.hu: - Milyen a kapcsolata az alapító Murányi Leventével, aki 56-os szabadságharcos volt?
Volt bennem némi aggodalom az ügyben, hogy a Gárda 56-osai hogyan fogadnak majd el, de hála Istennek a kezdeti bizonytalan lépések után mára szoros baráti, bajtársi viszonyom van velük. A Fejér megyei kapitányunk, Herman István is 56-os. Emlékszem, hogy az első országos értekezleten majdnem megállt benne az ütő, amikor bemutatkoztam. Ma, túl számos, közösen átélt Gárda-élményen, ha találkozunk, megöleljük egymást. Nekem nagyon sokat jelent, hogy a Gárda alapítói, olyan emberek, mint Pörzse Sándor, Usztics Mátyás, Murányi Levente vagy Szilárd István mellettem döntöttek. Tudták, hogy van némi kockázata, hogy a sajtó kikezdhet bennünket, de úgy gondolták, alkalmas vagyok a feladatra, és bizalmat kaptam.
Szent Korona Rádióban:
"A másfél hét alatt gyakorlatilag olyan erőket mozgatott meg a Jobbik, aminek célja az én lejáratásom. Ebbe belefért az is, hogy egy sörözőben összehívjanak néhány Jobbikost és fegyelmi okok miatt kirúgott, vagy sértődött gárdistákat, akik a maguk részéről úgy gondolták, hogy joguk van leváltani a főkapitányt.
Ami számomra a katarzist jelentette, hogy ezen az ún. gyűlésen, amit gyakorlatilag a liter számra folyó sör jellemzett, részt vett Murányi Levente, a Jobbik alelnöke, az Egyesület egyik alapítója, Szilárd István, szintén az Egyesület egyik alapítója, Schön Péter, a Jobbik egyik vezetője s az Egyesület szintén egyik alapítója, s odavárták amúgy Vona Gábort is. Ez a három ember (önmaga becsületére büszke három politikus) egyike sem kérdezte meg, hogy „Jó, rendben, lopott a Dósa, de ti ezt honnan tudjátok, hol van erre a bizonyíték?” Egyik sem kérte ki magának, hogy ott egy nőt, aki az életét tette a Mozgalomra, akinek köszönhetően ma a Mozgalom szervezett és hatékony formában működik, hogy ezt a nőt női tisztességében és becsületében alázták meg folyamatosan. Mondanom sem kell, bennünket nem hívtak meg erre a performanszra, egyik alapító sem állt fel, vagy inkább azt mondom: egyik Jobbikos sem állt fel és kérte ki magának azt, ami ott folyik, hanem jelenlétükkel gyakorlatilag legalizálták a mocskolódást.
Nem sokkal később Szegeden volt dolgom, ahol találkoztam négy budapesti gárdistával, akik gyakorlatilag megfenyegettek. Ez a négy ember azért ment le, hogy főkapitányt verjen, Murányi Levente megbízásából (ezt mind a négyen egybehangzóan állították, sőt, le is írták). Természetesen, időközben felhívott Murányi Levente s ezt kerek-perec letagadta, de ha a jogot nézzük: négy állítás, egy tagadás - ez önmagáért beszél. Végül nem lett a verésből semmi, ugyanis kínos szemtanú volt az ott lévő megyei kapitány, aki ebbéli tapasztalatait megosztotta a többiekkel."
[…]
Szent Korona Rádió: - Miként zajlott le ez az értekezlet, aminek az eredményét már tudhatjuk?
Már úgy érkeztem, hogy le fogok mondani, mert ebben a mocsokban nem kívánok részt venni, nem erre esküdtem fel, nem ez az én pályám, amikor gárdistának jelentkeztem, abban a tudatban jelentkeztem, hogy 2006. október 23-a után végre megjelenik egy szervezett erő, amely irányt tud mutatni és szükség esetén segíteni tudja az embereket, hogy ne birkaként verjék őket végig Budapest utcáin. Ezen az értekezleten egyébként (újra) megtudtuk azt a közismert tényt, hogy édesapám, akit egy éve nem láttam, mert kitagadott, tehát hogy édesapám a munkásőrség vezetője volt. Aztán némi megdöbbenéssel értesültem arról, hogy én egy MSZP-közeli cégnél dolgoztam. Ez azért döbbentett meg, mert mikor úgy döntöttem, hogy minden energiámat a Mozgalom építésére szánom, akkor a cég vezetői nagyon meleg szavakkal búcsúztak el tőlem és kívántak sok sikert. Amit külön szánalmasnak és sajnálatosnak tartok, hogy odacitálták Für Lajost és felhasználták, hogy a Jobbik álláspontját erősítse.
barikád.hu: - A Gárda elleni hisztériát hogyan éli meg a főkapitány?
Én a „hisztéria” kifejezés helyett inkább politikai megrendelésről, a titkos szolgálatok által nagyon jól szervezett és tervezett, minden lehetséges területet felölelő hadviselésről beszélek, amely meglehetősen kreatívan, alattomos eszközökkel és gátlástalanul célozza meg a Magyar Gárda megsemmisítését. Szerepel ebben a kettős mérce, rágalmazás, félinformációk és személyes adatok kiszivárogtatása, megfélemlítés, fenyegetés, konfliktushelyzetek élezése...
Mindezzel napi szinten találkozni nem lélekemelő feladat, de paradox módon számunkra, számomra, akik elszenvedjük a hatalom agresszióját éppen ez ad igazolást, hogy jó úton járunk. Ne felejtsük el, az a hatalom költ súlyos pénzeket a Magyar Gárda felszámolására, amelyik másfél éve szemeket lőtt ki, életeket nyomorított meg, állampolgárokat alázott meg, máig büntetlenül. Nem várhattunk és nem is vártunk mást.
Szent Korona Rádió: - Egyre többen értékelik úgy a helyzetet, hogy a Magyar Gárda kettészakadt: függetlenekre és Jobbik-szimpatikusokra.
Jelen pillanatban ott tartunk – és most visszautalnék a korábban elmondottakra, hogy én kértem Vona Gábort, hogy ezt a problémát ne vigyük ki, amíg alternatívát nem tudunk nyújtani –, most ott tart a Magyar Gárda Mozgalom, hogy kettészakadt. Vannak megyék, amelyek továbbra is a Jobbik vazallusaként képzelik el a működésüket. Ezek között a megyék között olyan is van, ahol olyan személy vezeti a Mozgalmat a Jobbik megyei elnökhelyetteseként, akinek eltökélt szándéka, hogy listán bejusson a parlamentbe. Ebben a megyében alaptétel volt, hogy aki a Gárda tagja, annak a Jobbiknak is tagjává kellett válnia. Aki nem fogadta ezt el, vagy nem léphetett be a Gárdába, vagy az idők folyamán elüldözték, mindenféle indokkal.
A másik oldal pedig azokból a megyékből áll - és ide felsorakozott a teljes Dunántúl –, akik úgy gondolják, hogy ők egy olyan Mozgalom részei, amelyik az eredeti alapítói szándék szerint pártok és határok fölött működik. Vona Gábornak sikerült elérnie azt, amit sem Draskovicsnak, sem Szilvásynak, sem a Fidesznek nem sikerült, hogy létében veszélyeztesse a Mozgalmat azzal, hogy kettős értékrend mentén kettészakította. Nem tudom mi volt a mögöttes szándék, vagy amit sejtek, azt nem szívesen mondom ki, de én úgy gondolom, hogy itt a politikai banditizmus kívánja feláldozni saját érdekei védelmében azt a Mozgalmat, amit saját céljaira már nem tud fordítani. Ma a politikát az jellemzi, hogy vagy birtoklom, vagy elpusztítom. Ezt mi megtapasztaltuk. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ez a szándék nem fog győzni.
barikád.hu: - Milyen céljai, ambíciói vannak a jövőjét illetően?
Természetesen vezetőként vannak céljaim. Elsődleges célként fogalmaztam meg, hogy hatékony szervezetté fejlesszük a Magyar Gárdát, értelmes programok szervezésével erősítsük közösségeinket. Életben maradásunk záloga, hogy a napi politika által támasztott megfelelési kényszeren túllépve megalkossuk rövid, közép és hosszú távú stratégiáinkat, meghatározzuk önmagunkat a körülöttünk lévő világhoz képest. Személyes sorsom itt a Gárdán belül nyilván attól függ, hogy az Alapítók hogy ítélik meg azt a munkát, amit végzek, illetve bírom-e a Magyar Gárda, a gárdisták bizalmát.(!)
Szent Korona Rádió: - Mi a végkövetkeztetése, van valami tanulság, amit belülről, volt főkapitányként, gárdistaként meg lehet élni?
Mindenki megmutatta a maga arcát. Megmutattuk mi és megmutatta a politika. A legtöbben kevesebbek lettünk egy illúzióval. Ez az illúzió arról szólt, hogy igenis létezhet a tisztességes politika. Igenis létezhet olyan politikai erő, amelynek célja nem a hatalom és a pénz, hanem a legszerencsétlenebb, legkiszolgáltatottabb nemzettestvéreink érdekeinek védelme. Én úgy gondolom, hogy ebben a pillanatban Magyarországon nincs ilyen politikai erő.
Ebbéli véleményemet az elmúlt napok történéseire alapozom. Mélységesen hiszek abban, hogy a társadalmi szervezeteknek, erőknek kell összefogniuk, hogy a nemzet akaratát érvényesítsék. Nem hiszek abban, hogy a mi sorsunk jobbra fordul a parlamentben. Nem hiszek abban, hogy akik oda beülnek, azon fognak dolgozni, hogy itt hárommillió ember felemelkedjen a nyomorból. Nem hiszek abban, hogy az a párt, amelyik néhány évvel ezelőtt az Európai Unió ellen kampányolt, ma parlamenti képviselőt akar oda bejuttatni, s ezzel legalizálni az Európai Uniós Parlamentet itt, Magyarországon, illetve szembe köpni saját, korábbi véleményét. Nem hiszem, hogy ez a párt majd a mi érdekeinket fogja képviselni, mikor úgy váltogatja a véleményét, mint más az alsónadrágját – elnézést a profán hasonlatért.
Én abban hiszek, hogy ezt az országot nekünk, magunknak kell rendbe tenni. Olyan szervezetekkel, amelyek már bizonyítottak, vagy amelyek talán most alakulnak és szerveződnek…
(SZKR - Barikád)