Módszerük a színtiszta erőszak: megverik a nadrágban járó nőket (persze csoportosan), kitiltják a gyereket az iskolából, ha számítógépe van otthon, üldözik az MP4-lejátszót birtoklókat, stb. - mindezt persze hatósági támogatással.



Ilyen érdekességeket mutat be (mint utólag kiderült, a Guardian cikke alapján**) a zsidók életéből a szélsőjobbosnak bajosan nevezhető Borsa nevű bulvárlap. Az összefüggésekre persze (mint például a talmudi előírások a nőkkel való viselkedésre) nem világít rá, ám mégis örvendetesnek tartjuk, hogy bemutatnak egy aprócska részletet a zsidóság beteg lelkéből, tudatosítva az oldalt amúgy a divat és pletykák miatt felkereső hölgyolvasókban, milyen is ez a kedves fajta, mely tömegesen érkezik hazánkba Orbán és Gyurcsány örvendezése közepette, közben pedig bennünket tanít toleranciára és mindenféle türelemre, a másság elfogadására, sőt, imádatára. Persze logikus is az ő szempontjukból, nekik ugyanis eszükben sincs ilyen liberális hülyeségekkel verni szét közösségüket. Az a gazdanépnek való, és készíti nekik a helyet.
Érdekességként leközöljük a Borsa összeállítását*** fényképekkel együtt. Ők is bátran átvehetik a mi írásainkat az elkövetkezőkben felvilágosító munkájuk folytatása céljából.
Szerénységrendőrségnek hívják magukat, de módszerük a színtiszta erőszak. Jeruzsálemben agresszióval tartatják be az ultraortodox hívők a vallási szabályokat.

Izraelben az ultraortodox közösségek tagjai az erőszaktól sem riadnak vissza, hogy betartassák vallásuk szigorú szabályait. Ha például egy nő nem öltözik szerintük erkölcsösen, nem engedik felszállni a buszra, de ha történetesen a férjét hagyja el, akkor betörnek hozzá és brutálisan megverik.


Szélsőséges légkör
Négy hónappal ezelőtt fekete, széles karimájú kalapot, fekete kabátot, fehér inget és fekete nadrágot viselő férfiak rontottak be egy fiatal zsidó nő jeruzsálemi lakásába azért, hogy móresre tanítsák őt. Mikhail bűne az volt, hogy elhagyta férjét és az ultraortodox zsidó közösséget, melynek korábban tagja volt és inkább a világi életmódot választotta. A rátámadó férfiak mind ennek, a Haredi nevű közösségnek a tagjai voltak.
Leteperték a nőt, a fejét a padlóba verték, ronggyal betömték a száját és megrugdosták. Azt követelték tőle, hogy költözzön el a környékről, ahol egyébként legalább annyi világi életmódot folytató lakos él, mint ahány vallásos. "Egy nő csak akkor felel meg a kívánalmaknak, ha családja van, férje és gyerekei" - mondta Mikhail.

A Haredi judaizmus
Az ortodox zsidó vallás legkonzervatívabb formája.

Az elnevezés a charada szóból ered, mely félelmet jelent. Követői a zsidóság mai fundamentalistái, akik magukat "Tóra-igaz" zsidónak vallják. Úgy tartják, hogy vallási gyakorlataik közvetlenül visszavezethetők Mózesig.
Törvényeik megtiltják, hogy televíziót és filmeket nézzenek, világi újságokat olvassanak vagy hogy nem üzleti célokra használják az Internetet.
A férfiak szakállat, sötét öltönyt és széles karimájú kalapot hordanak. A nőknek pedig hosszú ujjú, magas kivágású felsőrészt és hosszú szoknyát kell viselniük, a fejükön pedig parókát vagy kalapot.

Isten hozott az új, ortodox Jeruzsálemben! A brutális támadás csak egy volt azok közül a hasonló akciók közül, melyeket az elmúlt két évben olyan zsidó nők ellen követtek el, akiket valamilyen okból erkölcstelen viselkedéssel vádoltak. Az ortodox zsidók jelenleg nagyobb mértékben uralják Jeruzsálemet, mint Izrael más városait. A lakosság több, mint 30 százaléka tartozik a Haredi közösséghez és csak 22 százalék a világi életet élő lakó. A maradék 47 százalékból 14 százalék mondja magát vallásosnak és 33 százalék állítja, hogy a zsidó hagyományok szerint él. Menachem Friedman szociológusprofesszor szerint az ortodoxok erőszakosabban szereznek érvényt a közösség által betartandó szabályoknak, a nők élete pedig még szigorúbban meghatározott keretek között zajlik és még veszélyesebb, mint valaha. Friedman ultraortodox családban nőtt fel és 49 évig tanulmányozta a Haredit. Azt mondja, a szélsőséges légkör tapintható.


Szerénységrendőrség
Az erkölcs önjelölt őrei, akik magukat "szerénységrendőrségként" aposztrofálják, végigjárják Jeruzsálem vallásos kerületeit, hogy betartassák a rabbinikus törvények terjedelmes és folyton növekvő listáját. Legutóbb például azt a rendeletet, mely betiltotta az MP4-lejátszók árusítását. Yoel Kreus ismert személynek számít a város Mea Shearim kerületében.



Önmagát héber szóval, "shmira"-ként definiálja, melyet "Izrael virrasztójának" fordít. "Arról győződöm meg, hogy betartják-e a rabbik döntéseit. Segítek neked, hogy erkölcsös ember légy" - mondta. Kreus és társai idejük nagy részében azzal foglalkoznak, hogy tiltottnak számító modern technikai eszközök után kutatnak a családoknál. "Ha felfedezzük, hogy valakinek számítógépe van otthon, a gyerekeit kitiltjuk az iskolából."

A csoport másik lényeges feladata a nőkkel kapcsolatos rendelkezések betartatása. A vallásos környékeken falragaszokat helyeznek el, melyen a nők viselkedésével kapcsolatos iránymutatások olvashatók. Például az, hogy viseljenek parókát, kendő helyett.
Figyelmeztetik a nőket arra is, hogy ne merészkedjenek a környékre, ha nadrágot, térd fölé érő szoknyát, vagy rövid ujjú felsőrészt viselnek. Kreus szerint csak arról a környékről, ahol ő is él feleségével és tizenegy gyermekével, minden héten legalább egy panaszos bejelentés érkezik a nők öltözködésével kapcsolatban.
Elismerte, hogy korábban késsel felhasította a szerinte illetlenül öltözött nők autójának gumiabroncsait, ami miatt a rendőrséggel is összetűzésbe került. "Mostanában új, kreatív módszereket próbálok ki. Nem alkalmazok erőszakot. Csak egy egész kicsi lyukat ejtek a gumiabroncson, amin szépen, lassan távozik a levegő. Nem teszem tönkre a kocsijukat"- tette hozzá.



A Tóra
A Tóra, vagy más néven a Mózesi könyvek a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve. Írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Szináj-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek.
A Tóra a Héber Biblia részét képezi, de az Izraelita vallás azon belül különleges jelentőséget tulajdonít neki. A Tóra a zsidóság legrégibb írásos emlékeit őrzi és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.
A Haredi környékeken a nők és férfiak szigorúan elválasztva élnek. Zsidó ünnepek alkalmával például nemenként az utca egyik illetve másik oldalán szabad csak közlekedniük. A házaspárok pedig csak szeparáltan élhetnek társasági életet. Kreus elmondta azt is, hogy néhány hét múlva, a Tóra ünnepén is külön ünnepelnek majd a férfiak és a nők, megtörve ezzel egy ötven éves tradíciót, mely szerint ezen az ünnepen a különböző neműek vegyülhetnek egymással. A férfi úgy érzi, a nemek elválasztásának szigorítására szükség volt.
"Az is probléma, hogy a buszokon világi életmódot folytatókkal is együtt kell utaznunk. Ruha nélkül mennek, mint az állatok. A nem vallásos lányok nem öltöznek megfelelően, amivel arra bíztatnak, hogy vétkezzek" - jegyezte meg Kreus. A demográfiai adatok nyomán a hatóságok támogatják az ultraortodox közösségek igényeit. A közlekedési minisztérium például megengedte a busztársaságok üzemeltetőinek, hogy úgynevezett kóser vagy tiszta buszokat indítsanak, melyre csak a megfelelően öltözött nők szállhatnak fel és ők is kizárólag jármű hátuljában utazhatnak.



Több tucat nő tett panaszt azok után, hogy szóban vagy fizikailag megtámadták őket a buszokon. Néha egy csoport, de néha csak egy-két férfi kezdi inzultálni őket, aztán mások is csatlakoznak hozzájuk. A buszvezetők pedig megengedik, hogy megfélemlítsék a nőket. Olykor a Haredi nők is részt vesznek a terrorizáló akciókban. "Hosszú ujjú pólót és farmert viseltem, így akartam felszállni a buszra. Ám ekkor valaki azt mondta nekem, hogy így nem lehet" - mesélte Iris Yoffe, aki Jeruzsálemből szeretett volna Haifába utazni a szüleihez. "Figyelmen kívül hagytam a megjegyzést és fizettem a buszsofőrnek. Ám ekkor két nő elállta az utamat és követelték, hogy szálljak le. Amikor erre nem voltam hajlandó, kiabálni kezdtek velem."
Friedman szerint az intolerancia egyre csak növekedni fog. "Építettek maguknak egy idealista világot, ahol mindenki vallásos." A zsidó nőktől pedig egyre inkább megkövetelik, hogy ehhez a világhoz alkalmazkodjanak.
(The Guardian - Borsa)