Az aláírók nem akarják, hogy „kisebbségi szervezetek” fogják be őket saját fogatukba, és nem akarják, hogy a jövőben „korlátozzák őket tudományos munkájukban”. A „történelem szabadságát” követelik. Úgy tűnik, az állami történészek most áldozati szerepben kívánnak tetszelegni, akiket kényszerítettek cselekedeteikre, mindenekelőtt Németországban. Európa igazságüldöző rezsimjeit frontális támadás érte.
 Újabb léket kapott a Holotanic |
A Blois-i történészkonferencia mottója:
“Ha a történelemről nem szabad vitatkozni, és abban nem szabad kételkedni, akkor az nem történelmi tény, hanem dogma lesz, amely a mitológia birodalmába tartozik.”
2008. október második hetében történészkonferenciát tartottak a franciaországi Blois városában. A tény, hogy a konferenciát semmiféle médiaérdeklődés nem kísérte, nem sok jót jelent a holokauszt-mítosznak.
Pedig a rendezvényt a neves franciaországi zsidó, Jack Lang szervezte, korábban művelődési miniszter, jelenleg Blois polgármestere.
Nos, ha a hivatalos történetírás kiválóságainak találkozójáról a sajtó szinte semmit nem tudósít, aligha tárhattak föl újabb holokauszt-bizonyítékokat, hiszen ebben az esetben a nap 24 órájában erről tudósítottak volna a TV-társaságok.
Ami azonban kiszivárgott a tanácskozásról, az figyelemreméltó. A jelenlévő állami történészek felhívást fogalmaztak meg és írtak alá az EU-államok kormányai felé.
Az aláírók nem akarják, hogy „kisebbségi szervezetek” (vajon melyikre gondolhattak?) fogják be őket saját fogatukba, és nem akarják, hogy a jövőben „korlátozzák őket tudományos munkájukban”. A „történelem szabadságát” követelik. A neves történész, Pierre Nora évek óta érzékeli, hogy úgy a törvények, mint az egyes szervezetek által megtett feljelentések (pl. bizonyos könyvek ellen) gátolják a szakma munkáját.
A „történelem szabadságát” követelni, és mindezt neves zsidók szájából hallani, ez az üldözött és sokszor bebörtönzött holokauszt-revizionisták rehabilitálásának követelését jelenti. Bedobták volna a törülközőt a jelenkor történészei a feltartóztathatatlan igazság előtt? Ilyen felhívást mindenesetre még nem jelentettek meg a világháború utáni történészek.
Európa igazságüldöző rezsimjeit frontális támadás érte. Timothy Garton Ash brit történész állítólag az emberiség megvetése gennyes gócának nevezte Németországot. Hogy ez valóban így történt-e, jelenleg nem tudjuk ellenőrizni. Mindenesetre a neves udvari történész azért panaszkodott, hogy őrá és kollégáira szájkosarat tesznek, és hogy egyfajta „emlékezet-rendőrségként” használják őket. Ő is aláírta a Blois-i felhívást, és emellett a Guardian október 16-i számában megjelent írásában megismétli felhívását minden kormány felé, hagyják meg a történészeknek a szabad vitát, és ne használják őket „emlékezet-rendőrségként”. Erről a Die Welt c. német napilap október 20-án tudósított.
A holokauszt haszonélvezői most kétségbeesetten próbálják menteni a menthetőt, és azzal érvelnek, hogy a felhívással nem az előírt hivatalos holokauszt-verziót kritizálták a történészek. A felhívás szövegében valóban nem szerepel a holokauszt szó. De hogy a történelem szabadságának követelésével valójában a leláncolt holokauszt-igazságról beszélnek, abból is kiderül, hogy Pierre Nora történész cenzúráról és „retrospektív moralizálásról” beszél. És akinek még ez sem elég világos, annak sokkoló kijózanodást jelenthet az utalás Brigitte Zypries német üldözésügyi (igazságügyi) miniszterre, akit élesen bírált a tanácskozás, hiszen ő volt az, aki egyenesen három évig terjedő, uniós szintű börtönbüntetéssel kívánta szankcionálni a „holokauszt trivializálását”. E kívánságát európai kollégái visszautasították.
Felmerül a kérdés, miért lázadnak hirtelen az állami történészek? Miért támadják megbízóikat? Miért szervezte a találkozót és a felhívást Jack Lang, egy prominens zsidó? Miért írták alá a felhívást további híres zsidó személyek?
Ezen lehet töprengeni, de a tény, hogy a Holo(ti)tanic süllyed, tény marad, és ezt mindenki, aki gondolkozik, tudja. A szabad történelemírás üldözői a holo-gőzhajó süllyedését késleltethetik, amennyiben teljes iramban működtetik a szivattyúkat (azaz üldözik a szabad kutatókat), de immáron meg nem akadályozhatják.
Irán volt az első ország, amely a holokausztot hazugságnak nevezte, és új impulzust adott a történelemkutatásnak. Egyéb országok ugyancsak teret fognak engedni a szabad kutatásnak, mindenekelőtt Oroszország, amely taktikai támogatást nyújtott Iránnak a holokaumu elleni támadásban. Csak idő kérdése, hogy Oroszországban is hivatalosan tűz alá vegyék a zsidó történet-mesélést. A felvilágosító kampány első lépése 2008. szeptember 12-én és 13-án megtörtént, amikor is bemutattak egy 9/11-kritikus filmet a „Post Scriptum” nevű ismert orosz TV-műsorban, ráadásul a legnézettebb időpontban.
Úgy tűnik, az állami történészek most áldozati szerepben kívánnak tetszelegni, akiket kényszerítettek cselekedeteikre, mindenekelőtt Németországban. Amiben részben igazuk is van.
Az alábbiakban szó szerint idézzük a felhívás egy részét:
A történelem nem lehet az aktualitások rabszolgája, és nem állhat a konkurenciaharcban álló emlékezések diktátuma alatt sem. Egy szabad államban nincs joga egyetlen politikai tekintélynek sem a történelmi igazság definiálásához és a történész szabadságának korlátozásához büntetéssel való fenyegetéssel.
Felhívunk minden történészt, egyesítsék erőiket saját országaikban, és építsenek föl a mienkéhez hasonló struktúrákat. Írja alá mindenki haladéktalanul a felhívást, hogy meggátoljuk a történelmi emlékezés jogi szabályozására vonatkozó terveket.
Felhívjuk a felelős politikusokat – akik a kollektív emlékezést erőltetik – tudatosítsák magukban, hogy nem járható út, hogy állami törvénykezés döntsön a múltra vonatkozó igazságok kérdésében. Az ilyen törvénykezésnek ugyanis súlyos következményei lesznek a történészek és az egész intellektuális szabadság számára.
Egy demokráciában a történelem szabadsága mindenki szabadságát jelenti.
Die Welt, 2008.10.20.
A „Blois-i felhívást” többek között aláírták:
Aleida és Jan Assmann (Konstanz/Heidelberg)
Elie Barnavi (Tel Aviv)
Luigi Cajani (Rom)
Hélè Carrère d’Encausse (Paris)
Etienne François (Berlin)
Timothy Garton Ash (Oxford)
Carlo Ginzburg (Bologna)
José Gotovitch (Brüssel)
Eric Hobsbawm (London)
Jacques Le Goff (Paris)
Karol Modzelewski (Warschau)
Jean Puissant (Brüssel)
Sergio Romano (Mailand)
Rafael Valls Montes (Valencia)
Henri Wesseling (Den Haag)
Heinrich August Winkler (Berlin)
Guy Zelis (Louvain)
Források:
http://www.fr-online.de/
http://de.altermedia.info/
http://globalfire.tv/nj/
Pedig a rendezvényt a neves franciaországi zsidó, Jack Lang szervezte, korábban művelődési miniszter, jelenleg Blois polgármestere.
Nos, ha a hivatalos történetírás kiválóságainak találkozójáról a sajtó szinte semmit nem tudósít, aligha tárhattak föl újabb holokauszt-bizonyítékokat, hiszen ebben az esetben a nap 24 órájában erről tudósítottak volna a TV-társaságok.
Ami azonban kiszivárgott a tanácskozásról, az figyelemreméltó. A jelenlévő állami történészek felhívást fogalmaztak meg és írtak alá az EU-államok kormányai felé.
Az aláírók nem akarják, hogy „kisebbségi szervezetek” (vajon melyikre gondolhattak?) fogják be őket saját fogatukba, és nem akarják, hogy a jövőben „korlátozzák őket tudományos munkájukban”. A „történelem szabadságát” követelik. A neves történész, Pierre Nora évek óta érzékeli, hogy úgy a törvények, mint az egyes szervezetek által megtett feljelentések (pl. bizonyos könyvek ellen) gátolják a szakma munkáját.
A „történelem szabadságát” követelni, és mindezt neves zsidók szájából hallani, ez az üldözött és sokszor bebörtönzött holokauszt-revizionisták rehabilitálásának követelését jelenti. Bedobták volna a törülközőt a jelenkor történészei a feltartóztathatatlan igazság előtt? Ilyen felhívást mindenesetre még nem jelentettek meg a világháború utáni történészek.
Európa igazságüldöző rezsimjeit frontális támadás érte. Timothy Garton Ash brit történész állítólag az emberiség megvetése gennyes gócának nevezte Németországot. Hogy ez valóban így történt-e, jelenleg nem tudjuk ellenőrizni. Mindenesetre a neves udvari történész azért panaszkodott, hogy őrá és kollégáira szájkosarat tesznek, és hogy egyfajta „emlékezet-rendőrségként” használják őket. Ő is aláírta a Blois-i felhívást, és emellett a Guardian október 16-i számában megjelent írásában megismétli felhívását minden kormány felé, hagyják meg a történészeknek a szabad vitát, és ne használják őket „emlékezet-rendőrségként”. Erről a Die Welt c. német napilap október 20-án tudósított.
A holokauszt haszonélvezői most kétségbeesetten próbálják menteni a menthetőt, és azzal érvelnek, hogy a felhívással nem az előírt hivatalos holokauszt-verziót kritizálták a történészek. A felhívás szövegében valóban nem szerepel a holokauszt szó. De hogy a történelem szabadságának követelésével valójában a leláncolt holokauszt-igazságról beszélnek, abból is kiderül, hogy Pierre Nora történész cenzúráról és „retrospektív moralizálásról” beszél. És akinek még ez sem elég világos, annak sokkoló kijózanodást jelenthet az utalás Brigitte Zypries német üldözésügyi (igazságügyi) miniszterre, akit élesen bírált a tanácskozás, hiszen ő volt az, aki egyenesen három évig terjedő, uniós szintű börtönbüntetéssel kívánta szankcionálni a „holokauszt trivializálását”. E kívánságát európai kollégái visszautasították.
Felmerül a kérdés, miért lázadnak hirtelen az állami történészek? Miért támadják megbízóikat? Miért szervezte a találkozót és a felhívást Jack Lang, egy prominens zsidó? Miért írták alá a felhívást további híres zsidó személyek?
Ezen lehet töprengeni, de a tény, hogy a Holo(ti)tanic süllyed, tény marad, és ezt mindenki, aki gondolkozik, tudja. A szabad történelemírás üldözői a holo-gőzhajó süllyedését késleltethetik, amennyiben teljes iramban működtetik a szivattyúkat (azaz üldözik a szabad kutatókat), de immáron meg nem akadályozhatják.
Irán volt az első ország, amely a holokausztot hazugságnak nevezte, és új impulzust adott a történelemkutatásnak. Egyéb országok ugyancsak teret fognak engedni a szabad kutatásnak, mindenekelőtt Oroszország, amely taktikai támogatást nyújtott Iránnak a holokaumu elleni támadásban. Csak idő kérdése, hogy Oroszországban is hivatalosan tűz alá vegyék a zsidó történet-mesélést. A felvilágosító kampány első lépése 2008. szeptember 12-én és 13-án megtörtént, amikor is bemutattak egy 9/11-kritikus filmet a „Post Scriptum” nevű ismert orosz TV-műsorban, ráadásul a legnézettebb időpontban.
Úgy tűnik, az állami történészek most áldozati szerepben kívánnak tetszelegni, akiket kényszerítettek cselekedeteikre, mindenekelőtt Németországban. Amiben részben igazuk is van.
Az alábbiakban szó szerint idézzük a felhívás egy részét:
A történelem nem lehet az aktualitások rabszolgája, és nem állhat a konkurenciaharcban álló emlékezések diktátuma alatt sem. Egy szabad államban nincs joga egyetlen politikai tekintélynek sem a történelmi igazság definiálásához és a történész szabadságának korlátozásához büntetéssel való fenyegetéssel.
Felhívunk minden történészt, egyesítsék erőiket saját országaikban, és építsenek föl a mienkéhez hasonló struktúrákat. Írja alá mindenki haladéktalanul a felhívást, hogy meggátoljuk a történelmi emlékezés jogi szabályozására vonatkozó terveket.
Felhívjuk a felelős politikusokat – akik a kollektív emlékezést erőltetik – tudatosítsák magukban, hogy nem járható út, hogy állami törvénykezés döntsön a múltra vonatkozó igazságok kérdésében. Az ilyen törvénykezésnek ugyanis súlyos következményei lesznek a történészek és az egész intellektuális szabadság számára.
Egy demokráciában a történelem szabadsága mindenki szabadságát jelenti.
Die Welt, 2008.10.20.
A „Blois-i felhívást” többek között aláírták:
Aleida és Jan Assmann (Konstanz/Heidelberg)
Elie Barnavi (Tel Aviv)
Luigi Cajani (Rom)
Hélè Carrère d’Encausse (Paris)
Etienne François (Berlin)
Timothy Garton Ash (Oxford)
Carlo Ginzburg (Bologna)
José Gotovitch (Brüssel)
Eric Hobsbawm (London)
Jacques Le Goff (Paris)
Karol Modzelewski (Warschau)
Jean Puissant (Brüssel)
Sergio Romano (Mailand)
Rafael Valls Montes (Valencia)
Henri Wesseling (Den Haag)
Heinrich August Winkler (Berlin)
Guy Zelis (Louvain)
Források:
http://www.fr-online.de/
http://de.altermedia.info/
http://globalfire.tv/nj/
Megjegyzésünk: Természetesen a magyar sajtó, úgy a jobb-, mint a baloldali, mélyen hallgat az eseményről. Kíváncsian várjuk továbbá, Karsai László magyarországi zsidó holokauszt-történész aláírja-e a felhívást, miután Tel-Aviv-i és európai fajtársai ezt megtették.
Spectato
