"Az Egyesült Államok európai katonai kontingense gyorsan csökken. Az utóbbi nyolc évben a NATO-ba felvett országokban nem létesítettek amerikai támaszpontokat. Újabb országok felvétele a NATO-ba minimum Moszkvától való teljes politikai elszakításukat jelenti, maximum: a hidegháborús gyakorlat teljes megismétlését, nevezetesen Oroszország kimerítését értelmetlen fegyverkezési hajszával és olyan fenyegetettségre való reagálással, amely nem létezik."

"A NATO keleti bővítése jelentős mértékben öncélú: létértelmet ad a gigászira duzzadt brüsszeli bürokráciának, ám ez az értelem megszűnt a Varsói Szerződés és a Szovjetunió szétesésével, új értelmet nem találtak." Ezek a tételek még az enyhébbek azok közül, amelyek nemrég láttak napvilágot a moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta heti katonai mellékletében "NATO: ördög, de nem is olyan ijesztő" cím alatt.

A cikk szerzője, Alekszandr Hramcsihin, kemény hangú katonai szakíró, egyébként az orosz Politikai és Katonai Elemző Intézet analitikai osztályának vezetője, aki szerint hazájában vakon hisznek az észak-atlanti tömb erejében. Ez a többség számára a fő veszély, a liberális kisebbség számára pedig remény.

A szakíró szerint 1990 és 2008 között Európában a NATO harckocsijainak száma több mint 24 ezerről 13 ezerre, harci repülőgépeinek száma 5600-ról 4000-re csökkent. Belgium, amelynek a hidegháború végén még több mint 300 harckocsija volt, 2010-re búcsút mond az utolsó tankjának is.

Moszkva nem titkolt megelégedéssel nyugtázza a német Bundeswehr gyengülését: mindig ez számított Európában a NATO fő csapásmérő erejének a legfontosabb hadászati irányban.

Forma szerint igen jelentősek a NATO haditengerészeti erői: 67 atomhajtóműves tengeralattjáró (nem hadászati), 17 repülőgép-hordozó, 23 cirkáló, 79 romboló, 181 fregatt, mintegy félezer egyéb hadihajó. Az amerikai haditengerészet Hramcsihin szerint elsősorban partközeli célok rombolására alkalmas, szét van szórva a világóceánokon, a nagy távolságok miatt kevéssé nyugtalanító Oroszországra nézve. Az egyetlen - majdnem teljes értékű - európai repülőgép-hordozó a francia Charles de Gaulle, néhány konstrukciós hibával. A három brit, az egy-egy spanyol és olasz hordozó fedélzeti repülőgép-állománya korlátozott harcképességű.

Kelet-Európa országai fokozatosan megválnak a szovjet haditechnikától. Lengyelország német harckocsikat, amerikai vadászgépeket vásárolt, finn szabadalom alapján gyárt páncélozott harcjárműveket, két amerikai fregatthoz és öt norvég tengeralattjáróhoz jutott. Ismeretesek Csehország és Magyarország svéd repülőgép-vásárlásai.

Az orosz elemző szerint az Egyesült Államok korszerű légierővel rendelkező komoly ellenféllel nem tud megbirkózni. Az ötödik generációs F-22-esek túl drágáknak bizonyultak, hasonló problémát jelent az egységenként 3 milliárd dollárba kerülő, "tengeri farkasok" becenevet viselő tengeralattjárók beszerzése.

Értelmezhetetlennek tartja Hramcsihin a "kelet-európai NATO-támaszpontok" szóhasználatot, amelyet propaganda ízűnek minősít. Minden NATO-tagországnak vannak saját katonai objektumai, amelyeket szükség esetén a tömb fegyveres erőinek rendelkezésére bocsát. Nem európai lévén az Egyesült Államoknak vannak bázisai, de ezek száma, az ott állomásoztatott csapatok létszáma, a technika mennyisége a hidegháború vége óta töredékére csökkent. Hátországi alegységek vannak romániai és bulgáriai repülőtereken - orosz területtől hozzávetőleg 700 kilométer távolságra. Más lesz a helyzet a lengyelországi és csehországi rakétavédelmi objektumokkal, amelyeket Moszkva "az elsőknek és utolsóknak" tekint.

A cikkíró szerint a NATO-ba immár katonailag cselekvésképtelen országok törekszenek, amelyek nem is akarnak ezen változtatni. Horvátország és Albánia hivatalos meghívása a NATO-ba, vagy Macedónia, Ukrajna és Grúzia potenciális felvétele józan ésszel felfoghatatlan. Néhány más ország is nyomakszik a NATO-ba nulla, sőt negatív harcértékű hadsereggel.

"Persze felvetődik a kérdés: nem ágyútöltelékre van-e szükség iraki típusú műveletekhez? Kétséges, hogy Washington belátható időn belül hasonló akciókra vállalkozna. Ezen kívül a szóba jövő országok aligha lehetnek élőerő-források. Elméletileg szóba jöhet Ukrajna, de el lehet képzelni Kijev reagálását fiainak forró pontokra küldésére. Ilyesminek a Nyugat-pártiak sem örülnek. Létében kerülhetne veszélybe az ukrán állam, amit az Egyesült Államokban is világosan látnak" - zárja eszmefuttatását Alekszandr Hramcsihin.