Magyari Lajos, a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék című napilap főmunkatársa a Gázai övezetben jelenleg is zajló izraeli népirtásról szóló cikkében előbb egyenlőségjelet tesz az áldozat és a gyilkos cselekedetei közé, majd a cionista propaganda kelléktárából kölcsönzött fogalmakkal és kifejezésekkel többek között elmebeteg terroristáknak nevezi a hazájukat, nemzetüket és földjüket védő Hamász harcosait. Végül egy szekus besúgó stílusában felszólítja a kisebbik anyaországi zsidó párt, az SZDSZ két magyargyűlölő politikusát, Eörsi Mátyást és Gusztos Pétert a népük gyilkolászása ellen Budapesten tüntető arabokkal szembeni ellentüntetésre.

A Hamászt elmebetegező Magyari Lajos
Magyari Lajos a Háromszék napilapban 2009. január 6-án az Új esztendő, új háborúk című opusában tájékozott újságíróhoz, bizonyos erkölcsi értékrenddel bíró lírikushoz és magyar emberhez méltatlan stílusban szólalt meg a Gázai övezetben kivitelezett hol lassú, hol intenzív izraeli népirtásról, illetve a palesztinok kétségbeesett válaszlépéseiről.
„Az izraeli-palesztin háborúk új kiadását most vívják éppen, s ezúttal a zsidó állam a Gázai övezetbe befészkelődött Hamász nevű palesztin fegyveres terrorszervezetet próbálja móresre tanítani (ha lehet, fölszámolni, megszüntetni), de senki nem kérdi meg a civileket, gyermekeket, asszonyokat, öregeket, vajon van-e kedvük az újabb háborúskodáshoz?!” - írja Magyari Lajos.
Nos, egy tájékozott tollforgatónak azt tudnia kellene, hogy a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom nem „fészkelődött be” a Gázai övezetbe, hanem ott született meg 1987-ben, majd 2006 januárjában a demokratikus parlamenti választásokon pedig fölényesen nyert (a Palesztin Nemzeti Hatóság ciszjordániai és Gázai övezetbeli országrészein egyaránt), mert a mindössze 386 négyzetkilométer nagyságú Gázai övezet egymillió 600 ezer, döntő többségükben a zsidók által Palesztina más vidékeiről elűzött menekültnek ez a szervezet élelmiszert, oktatást, ruházkodást, gyógyászati ellátást és nem utolsó sorban a nemzeti méltóság reményét adta és adja a jövőben is. Tehát lassabban a terroristázással, tisztelt Magyar Lajos.
Ha lehet „befészkelődőkről” beszélni a Földközi-tengertől a Jordán folyóig terjedő vidéken, azok a gyilkos, állig felfegyverzett zsidó telepesek és az őket védelmező, népirtó izraeli hadsereg. A Hamász hívei és támogatói palesztinok, akiknek a szépapái is ezen a földön születtek, s akiknek a földjeit, otthonait és nemzeti, szellemi és anyagi értékeit a világ minden részéből odavándorolt cionisták elrabolták. Amiképpen tették ezt a magyarokkal a románok, akiket Magyari Lajos a Megyei Tükör helyettes főszerkesztőjeként, főmunkatársaként 1968-1989 között, tehát a legvisszataszítóbb Csacsóleon-korszakban, majd kifinomultabb módszerrel, Szekus Béla egyik jobbkezeként 1992-től bukaresti szenátorként szépen kiszolgált (A mostani opusához hasonló erkölcsi színvonalú egykori írásai kikérhetők és olvashatók az Országos Széchényi Könyvtárban.)  „A Hamasz vitéz, álarcosbált játszó elmebetegei egyáltalán nem közvélemény-kutatnak, gyilkos rakétákat fabrikálnak, s azzal lövik az izraeli állam területeit, ugyancsak civil áldozatokat termelve.” - folytatja Magyari.
A Hamász egy sarokba szorított, hazájától megfosztott nép szabadságharcát vívja a szupermodern Merkává tankokkal, F 16-os harci repülőkkel és atomfegyver arzenállal felszerelt megszálló ellen, valóban kezdetleges és házilag fabrikált eszközökkel. A Háromszék főmunkatársa újságíró létére talán nem látja a tévécsatornák által közvetített döbbenetes képeket a Gázai övezetben véghezvitt izraeli népirtásról, a gyermekek, asszonyok tetemeit? Vagy ha igen, akkor milyen erkölcsi alapon tesz egyenlőségjelet az áldozat és a hóhér közé? Mi jogon nevezi elmebetegeknek a nép döntő többsége által támogatott szabadságharcosokat? Magyari Lajos nem egy egyszerű, pityókát és murkot árusító eladó a sepsiszentgyörgyi dollárpiacon, hanem - elméletileg – jól tájékozott újságíró.  „Azt soha nem hittem volna viszont, hogy Budapesten ily élénken hágyászkodhatnak (a székely kifejezés jelentése: fenyegetőzve veszekszik – a szerk.) az iszlamista tüntetők, azt pedig végleg nem értem, hogy miért nem ment ellentüntetni Eörsi Matyi és Gusztos Petike például...” - fejezi be a Gázai övezettel foglalkozó újévi gondolatait Magyari Lajos.  Talán ez az írás csúcspontja. A Háromszék főmunkatársa leiszlamistázza (ami önmagában nem bűn) a népük körében kivitelezett tömegmészárlás ellen, egyébként elég későn és kevesen szavukat felemelő arabokat. Eddig két megmozdulásra került sor Budapesten, előbb néhány tucat ember részvételével az Erzsébet téren, majd jóval többen a palesztin nagykövetség előtt. Mindkét tüntetésen született magyar „iszlamisták” voltak többségben. A népükért kiálló embereket élénken fenyegetőző személyekként feltüntetni megint csak érdekes erkölcsi érzékre vall.
Eörsi Mátyást, Gusztos Pétert és többi anyaországi cionistát – akiknek szekerét Magyari Lajos ezzel az írásával jócskán meglódította – nem nagyon kell biztatni a cselekvésre. Ők voltak azok, akik utcára vezényelték az izraeli rendőrökkel és harci eszközökkel is megerősített, szemkilövő pribékeket Budapest utcáin a magyarok ellen 2006. október 23-án.
Magyari Lajos kisebbségi magyar költő létére nyugodtan gúnyolódhat a palesztin Hamász harcosain, nevezheti őket álarcos elmebetegeknek, de az már egyre bizonyosabbá válik, hogy nagy a hasonlóság a magyar és a palesztin nép sorsa között. Az anyaországiaké és székelyföldieké között egyaránt.
Mikó Áron – Kuruc.info