Az elmúlt tíz év alatt nagyjából megszázszorozódott az íjászattal foglalkozók száma. Egyre többen kapnak kedvet ehhez a közösségi kikapcsolódáshoz, így a szakboltok száma is gyarapodik szépen. Első íjunk megvásárlása előtt mindenképp érdemes megismerni néhány alapfogalmat, átgondolni, milyen íjat szeretnénk és felmérni a költségeket. Igyekszünk segítséget adni a jó választáshoz.

A vásárlás nem a boltban kezdődik

Hogy milyen típusú íjjal bírunk el, egyáltalán, melyik illik hozzánk, szobában ülve lehetetlen eldönteni. Matyasovszki Tamás tapasztalt íjász szerint kezdőként vásárlás előtt érdemes a legközelebbi egyesületet felkeresni. Hagyományőrző, íjászattal foglalkozó csoportosulás ma már számtalan van, be nem jegyzett, inkább baráti körhöz hasonlító egyesületektől a sportszakosztályokig. Ebben a körben - mondja Matyasovszki - szinte kizárólag befogadó szellemű közösségeket találunk, akik szívesen segítenek, tanácsokkal látnak el bennünket megfelelő íjunk megtalálásához.

Nem csupán a tanácsok és a segítség miatt érdemes felkeresni egy ilyen kört - több íjat ki is próbálhatunk, így már úgy mehetünk vásárolni, hogy tudjuk, melyik eszközt szeretnénk megvenni. Később aztán egy közeli egyesületben vagy közösségben sajátíthatjuk el a megfelelő íjhasználatot. Az alapok már két hét alatt megismerhetők, további néhány hónap gyakorlás után pedig az első sikerélményeket is megtapasztalhatjuk. Kellő kitartással és tehetséggel fél év után részt vehetünk első versenyünkön is - persze ehhez heti több alkalommal illik kézbe venni íjunkat.

Az interneten való tájékozódás, illetve beszélgetések során biztosan találkozunk alapfogalmakkal, amelyeket választás előtt szükséges megismernünk.

Szarvak: Az íj két végének részei, kilövéskor plusz erőkart biztosítanak. Szerepüket elsősorban dőlésszögük határozza meg, ettől függ, hogy mekkora pluszenergiát adnak a nyílvessző kilövéséhez.

Kifutó: Kis támaszték az íj markolatán a nyílvessző számára. Könnyebbé teszi az íj használatát, a pusztai íjakról hiányzik.

Húzó- vagy fonterő: Meghatározó tulajdonság. Ez az adat mutatja meg, mekkora erő kell a húr kihúzásához (1 font=0,453 kg). A különböző íjaknál jobb esetben nemcsak a fonterőt adják meg, hanem azt is, hogy ez hány colra érvényes, azaz mekkora kihúzásra vonatkozik - ez íjanként eltérő, általában 28 col (Kassai-íjaknál 30), gyerekíjaknál pedig 24 colos érték. A megfelelő fonterő kiválasztása kortól és nemtől is függ, persze mindenkinek személyesen kell kipróbálnia, mennyit bír kihúzni. A választásnál azt is észben kell tartani, hogy egy íjászattal töltött délutánon akár több százszor is meg kell feszítenünk íjunkat. Ne válasszunk olyan eszközt, amit épp hogy meg tudunk feszíteni. Egy öt-nyolc éves gyerek kb. tizenkét-tizenöt fontnyi húzóerőt képes kifejteni, tizennégy éves korig pedig ez az érték huszonöt-harminc fontra is nőhet. Nőknek általában harmincöt fontos húzóerő a maximum, egy átlagos férfi pedig a negyvenfontos eszközzel is elbír. Vadászatra használt íjaknál követelmény a legalább ötvenfontos húzóerő. Kezdőknek erős íjat vásárolni nem célszerű, hiszen a helyes lövéstechnika elsajátítását nehezíti, ha az erőkifejtésre koncentrálunk. Fontos megemlíteni azt is, hogy egy íj hatékonysága nem csupán húzóerő kérdése. Elsősorban persze az számít, hogy milyen kezdősebességgel lőjük ki a vesszőnket. Ez azonban több tényezőn múlik, így az íj anyagán, a szarvak vagy karok kialakításán, a kifutón, valamint a húzáshosszon, előfeszítettségen, sőt, a felajzás magasságán is.

Húzáshossz: Azt mutatja, milyen hosszon húzhatjuk ki íjunkat anélkül, hogy károsodna, szabatosabban kifejezve: a nyílvessző ideggel érintkező része, illetve az íj háta közt megfeszített állapotban mért távolság. A számunkra legmegfelelőbb íjat megtalálásához meg kell mérnünk saját húzáshosszunkat. Ennél rövidebb húzáshosszú eszközt ne vegyünk, hiszen túlfeszítve könnyen tönkretehetjük íjunkat.

Előfeszítettség: A tradicionális íjak karjai leajzott állapotban előrehajlanak, felajzásnál a karokat ellenkező irányba hátrafeszítjük. Az előfeszítettség a karok leajzott állapotú előrehajlása. Kezdők számára nem ajánlott az erősen előrefeszített íj, a felajzásnál ugyanis könnyen kifordulhat az eszköz. A szakszerű felajzás némi gyakorlást, kezdetben segítséget is igényel. Ha szakszerűtlenül csináljuk, és ezért károsodik az íjunk: ugrik a garancia!

A felajzás magassága: A markolat belső oldala és a húr közti távolság. Minél közelebb van az íj a húrhoz, annál jobban kihúzható, ugyanakkor minél jobban ki lehet húzni a húrt, annál hosszabb - így nehezebb - vessző szükséges hozzá.

A tradicionális vagy történelmi íjak úgynevezett merevszarvú reflexíjak. Merevszarvúak, mert szarvuk nem rugalmas, és reflexíjak, mert leajzva a kihúzás irányával ellentétesen íveltek. Koricsánszky Csaba, a Nap Párducai közösség egyik vezetője emlékeztet arra, hogy legtöbb esetben ezek az íjak nem anyagukban, csupán formájukban emlékeztetnek az eredeti fegyverekre. Vannak természetes anyagokból készült íjak is, de ezek egyrészt nagyon drágák - nagyjából százhúszezer forintos árnál kezdődnek -, másrészt rendkívül érzékenyek páratartalomra és hőre, ápolásuk, használatuk nagy odafigyelést igényel. Aki mégis ilyen fegyvert szeretne, Grózer Csabát és Ihász Oszkárt keresheti. Ők azok az íjkészítő mesterek, akik elsősorban természetes anyagokból készült íjakkal foglalkoznak - világosít fel Koricsánszky.

Ugyanakkor még a legnagyobb mesterek sem tartják szentségtörésnek, ha nem az eredeti anyagokból készült íjakat használunk. Kassai Lajos, világszerte számon tartott íjkészítőnk szerint ugyanis „nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek, és a XXI. század technológiáját és anyagát kell beletenni ezekbe az íjakba. (…) Így ezek az íjak gyakorlatilag elnyűhetetlenek.”

Az íjászok túlnyomó többsége ennek megfelelően ma már kétféle íjat: műgyanta és laminált íjat használ. A műgyanta íjak olcsóbbak, a lamináltak valamivel drágábbak - elsősorban előállításuk összetett mivolta miatt. A műgyanta íjak elterjedtebbek, mivel olcsóságuk mellett a környezeti paraméterekre sem érzékenyek. Laminált íjak esetében a fa magra műgyanta réteget vonnak. Ez ugyan könnyebbé teszi az eszközt, de két gyenge pontot is jelent, egyrészt a ragasztást, másrészt a fát, mint anyagot. A ragasztás és a fa miatt az eszköz érzékenyebb a hőmérsékleti viszonyokra, és karbantartást is igényel, esetleg a hibás faanyag jelentheti az eszköz korai végét. Kinézetre nem sok különbséget láthatunk, hiszen ezeket az íjakat általában bőrrel bevonva árulják, így téve esztétikusabbá a fegyvert. A műgyanta és laminált íjak jellemzően tizennyolcezer és negyvenhatezer forint közötti áron szerezhetők be, hozzátéve, hogy kivitelezőtől és üzlettől függően a felső határ képlékenyebb.

Az íjászüzletek eladóiról elmondható, hogy nem csupán alkalmazottak, legtöbb esetben magas szinten értenek az íjászathoz, és maguk is űzik ezt a sportot. A Csodaszarvas Íjászbarlang eladója elmondása szerint már a vevő belépésekor fel tudja mérni, milyen íjat fog ajánlani neki, hiszen termete és karhossza behatárolja a választható eszközök körét. Az üzletbe azonban csak alaposabb tájékozódás után érdemes bemenni - nem csupán húzóerőnket kell kitapasztalni választás előtt, de a különböző íjkészítő mesterek számtalan munkája között is válogathatunk. Így, ha már kiválasztottuk a megfelelő íjat, és betérünk az üzletbe, akkor is megvásárolhatjuk, ha éppen nincsen készleten - a legtöbb íjászboltban ugyanis rövid időn belül beszerzik a kívánt típust. Abban minden általunk megkérdezett íjász egyetértett, hogy magyar íjkészítőtől érdemes vásárolni, hiszen a Kassai-, Grózer-, Gelencsér-, Liskány-íjak világszínvonalú fegyverek.

Könnyen megszédülhetünk a különböző fantázianevektől, melyeket egy íjászboltban vagy műhelyben hallhatunk: szkíta, avar, hun, mongol, magyar íjak közül választhatunk. Ezekre szintén igaz, amit korábban mondtunk: a különböző régészeti leletek alapján következtettek az egyes népek által használt íjak formájára, így ezek alakjukban igen, anyagukban nem nevezhetők hagyományőrző fegyvereknek - Matyasovszki Tamás szerint egyszerűen azt válasszuk, amelyiket külsőre tetszetősnek találjuk.

És hogy mire van még szüksége a kezdő íjásznak? Természetesen nyílvesszőkre. A legtöbb íjász a favesszőhöz ragaszkodik (bár a lovasíjászatban sokan alumíniumvesszőt használnak). Ezeket kilencszáz és ezerötszáz forint közötti áron szerezhetjük be, de vannak tízezer forintért kapható fa nyílvesszők is. Kezdetben elég öt-hat vesszőt vásárolni, később aztán - egyre nagyobb tapasztalatot gyűjtve - már a vessző súlyát, hosszát figyelembe véve bővíthetjük készletünket. Előfordul, hogy egy egyesület tagjai maguk készítik a vesszőket, de ha többen összeállnak, akár nagyobb tételben is vásárolhatnak, a nyílvesszőket készítő mesteretől is.

A többi - íjászatban használatos eszköz - nélkülözhető vagy később magunk által elkészíthető. Az íjászkesztyűt például helyettesítheti egy kezünkre csavart bőrdarab, tegezt pedig könnyen csinálhatunk magunknak, amúgy háromezertől húszezer forintig választhatunk is egy íjászboltban. Gyakorló hegyeket hetvenforintos darabáron vehetünk, de később a vadászathoz használt hegyekre már hétszáz és ezer forint közötti összeget kell szánnunk darabonként.

Egy íj várható élettartama függ használatától - fontos a szakszerű felajzás és hogy ne húzzuk túl az íjat -, a tárolástól és szállítástól - a magas hőmérséklet minden íj ellensége -, illetve a karbantartástól. A műgyanta íjakkal sok dolgunk nem akad, esetleg a bőr bevonatot ápolhatjuk megfelelő szerrel, olyannal, ami nem károsítja a műgyantát. A markolat és szarv farészeit is ápolhatjuk - különösen, ha nedvesség éri - bútorápolóval. A laminált íjak nagyobb odafigyelést igényelnek, hiszen a farészeket víztaszító anyaggal kell kezelni. Ez lehet bútorápoló, viasz vagy akár szalonnabőr. A karcolt csont- és fafelületek polírozhatók is, ehhez lehetőleg finom polírpapírt használjunk. A favesszők felületét is le kell tisztítani néha, majd lenolajos ruhával át is dörzsölhetjük. A húrt először méhviasszal szokták átkenni, majd egy bőrdarabbal átdörzsölni, hogy a viasz egyenletesen jusson a szálak közé.

Az íjászattal foglalkozók többsége nem sportnak, inkább kikapcsolódásnak, közösségi programnak fogja fel tevékenységét. Matyasovszki Tamás beszámolója szerint egy edzés inkább baráti összejövetelre hasonlít, semmint egy sportfelkészülésre - beszélgetés, egymás segítése, a lövések értékelése színesíti az íjazást. Egy alkalommal kétszáz-háromszáz lövést adnak le, de természetesen mindenki addig van a terepen, ameddig kedve és erőnléte engedi. Hogy ki milyen sikeres az íjászatban, elsősorban nem is felszerelése minőségén és a rutinon múlik - állítja Matyasovszki -, hatvan-hetven százalékban a kedélyállapot, türelem, kiegyensúlyozottság és az összpontosítás dönti el, milyen eredménnyel lövünk egy alkalommal.

Nem csupán edzéseken, de versenyeken, találkozókon is részt vehetünk, a Szabad íjász portál kimondottan ezeket az eseményeket szemlézi. Az egyszerű kikapcsolódásra vágyók célba lőhetnek, a lovaglásban jártasak pedig elsajátíthatják a lovasíjászat alapjait is, ami természetesen nem egyenlő a lóról lövöldözéssel - ahogyan arra Kassai Lajos, a lovasíjászat kidolgozója-megalapítója figyelmeztet.

És hogy kinek ajánlott az íjászkodás? Annak, aki jó levegőre, társaságra, a stresszt levezető tevékenységre vágyik. Még a szűk pénztárca sem lehet akadály, húsz-harmincezer forintból már elindítható íjászkarrierünk.