A „speciális blokkok", vagyis a tábori bordélyházak története hosszú évtizedeken át tabunak számított a munkatáborok túlélőinek körében. A koncentrációs táborok rabjutalmazó bordélyházaira legtöbben szégyenük miatt nem akartak emlékezni - vallja be a oldalán a National Geographic.Ideje, mi 2007-ben megírtuk.
 Nocsak, nocsak |
Heinrich Himmler 1941-ben rendelte el a koncentrációs táborokban bordélyházak felállítását, ugyanis úgy gondolta, hogy a férfi rabok jobban teljesítenek a munkatáborokban, ha jutalmuk szex lehet - olvasható a hivatalos honlapon. (Micsoda szentségtörés! A jámbor olvasó eddig úgy tudta, szöges ostorral préselték ki a 12 kilósra fogyott rabok utolsó erejét, erre a National Geographic-nak van képe azt állítani, hogy a hírhedt náci vezetők azon gondolkodtak, hogyan lehetne a rabok kedvében járni, hátha egy kicsit többet dolgoznak ! Hallatlan! Akárcsak az az állítás, hogy, mint tudjuk, 3-4 órás alvással dolgoztatták halálra a rabokat, és mégis volt kedvük esténként egy kis pásztorórára! Nincs itt egy kis ellentmondás?)
Íme a folytatás: Himmler emellett a táborok férfi lakói közötti szolidaritás megbomlasztására is alkalmasnak találta a „speciális blokkok" létrehozását. 1942-től kezdve 200-300 női fogoly került ki a ravensbrücki női táborból, akiket 10 koncentrációs táborba osztottak szét. A prostitúcióra kényszerített nők keresztények voltak, többségük antiszociális magatartása miatt került fogolytáborba. Bár a náci Németország hivatalosan törvénytelennek minősítette a prostitúció intézményét, az SS elit alakulatai elégedettek voltak a tábori bordélyházak üzemelésével, így elkerülhetőnek látták a homoszexualitás katonák közötti megjelenését is.
A prostituálttá vált foglyok közül sokan önként jelentkeztek a feladatra, mivel azzal hitegették őket, hogy hat hónap elteltével szabadon távozhatnak. Később névsor alapján, végül pedig már a gyengélkedőről is vittek el nőket. Kiváltságos helyzetük kimerült abban, hogy nem kellett tábori ruhát viselniük, fizikailag viszont teljesen tönkrementek, fertőzéseket kaptak el, kísérletezések alanyaivá váltak, abortuszra is kényszerítették őket.
A nőknek minden este két órát kellett szórakoztatni a rabokat. A megjutalmazottak számára két birodalmi márkába került a nőkkel töltött 15 perc. A tarifát sokan a rokonok által küldött pénzből tudták fizetni, az összegeket a német tisztek tábori számlán tartották nyilván. A táborok felszabadulását követően a "speciális blokkok" történetét mély hallgatás fedte, a túlélő nők és férfiak egyaránt tartottak a megszégyenüléstől és a megbélyegzéstől.
És ki tudja, hány hazugságot azért nem tárnak fel, mert félnek a megszégyenüléstől, azaz annak lepleződésétől, hogy olyan képtelenségeket volt képük hazudni, mint a szappanfőzés, a lámpaernyő-készítés, a futószalagos vagy az elgázosítós gyilkolás... De szépen, lassan minden kiderül, s amint ez a példa mutatja, beszivárog az igazság a fősodratú médiába is. Akkor pedig vége a holokamu-iparnak.
(National Geographic Magyarország nyomán)
Kapcsolódó:
