Erőss János 1997-ben hunyt el Sepsiszentgyörgyön, s életében összesen 14 és fél esztendőt raboskodott a magyarságáért, előbb a Magyar Királyi Honvédség katonájaként a szovjet hadifogolytáborokban, majd az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc melletti kiállásáért a megszálló románok börtöneiben.

Benedek Elek emlékére

Az igen nagy szellemi és művészeti értéket képviselő, a székely és az összmagyar történelem, a népi mondák alakjait is megjelenítő faragványok iránt – az 1998. évi egyszeri emlékkiállítástól eltekintve – nem mutattak érdeklődést Székelyföldön, pontosabban Erőss János egykori munkahelyén, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. S ezért özv. Erőss Jánosné, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nyugalmazott tanára, férje alkotásait a Szíjártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. 

Czoma László, a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója fölismerte a székely művész alkotásainak jelentőségét, s így a múzeum kibővítésekor létrehozott vadászati teremben lehetővé tette az Erőss János 37 alkotásából álló gyűjtemény állandó kiállítását. Erőss János művei kiállításának június 12-i megnyitóján más személyiségek mellett megjelent Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, aki már az 1999-es balatonboglári kiállításon is méltatta a székely művészt és alkotásait. 

Erőss János: Krisztus-fej

Ruzsics Ferenc, Keszthely város polgármestere a mostani, állandó kiállítást megnyitó beszédének elején ismertette Erőss János gyötredelmes, magyarságáért fogságot, börtönt, kínzásokat és mellőztetést elviselő életét. “Igaz ügyért szenvedett ártatlanul, de az embertelen körülmények között is mindig megőrizte tartását, tisztaságát, becsületét, s a magyarságára mindenkor büszke maradt”, emlékeztetett a polgármester, aki érdekes hasonlóságként elmondta, hogy 1950-ben az ő édesapját is 15 évre ítélték, történetesen a “magyar” kommunisták, amiből nyolc évet lehúzott, s, akárcsak Erőss János, titokban ő is faragott csontot a rabsága idején. 

“Erőss János élete igazolja Wass Albert szavait: >>Magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbb lenni, egy kicsit többnek lenni minden tekintetben, többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkozni, okosabbnak lenni, hajlékonyabbnak lenni, meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni, ha kell, de meg nem törni soha<<” 

Erőss János: Kőrösi Csoma Sándor emlékére

Ruzsics Ferenc valódi őstehetségnek nevezte Erőss Jánost, a faragóművészt, aki csodálatosan munkálta meg ezt az idők kezdete óta használt anyagot, a csontot. Alkotásaiban a népi élet, a gazdag székely mondavilág és az egyetemes magyar történelem alakjait jelenítette meg, de közben műveibe a hitvallását, a saját életét és magyarságtudatát lehelte – mondta Keszthely polgármestere, majd megemlítette: özv. Erőss Jánosné férje műveit a Balaton Akadémiának ajándékozta, s valójában neki köszönhetjük, hogy most Keszthely városában megcsodálhatjuk ezt a művészi és nemzeti szempontból egyaránt jelentős értéket képviselő gyűjteményt. 

Keszthely polgármestere végül megköszönte Czoma Lászlónak, a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatójának, hogy méltó helyet adott az ezentúl már állandó kiállításnak. 

Czoma László igazgató a megnyitóbeszéde kezdetén fölolvasta Lénárd József pécsi költőnek Erőss János előtt tisztelgő Kérges a tenyér című versét. “Kellenek a példák és a mintaképek, az olyan emberek, akik kijelölik számunkra az utat. Erőss Jánosnak az volt a bűne, hogy idegenben is magyar maradt olyan időkben, amikor hazája hűtlen lett hozzá, mert Trianon következtében Erdélyt elcsatolták”, hangsúlyozta az igazgató, majd beszédét így folytatta: “Aki a szívében, lelkében megőrizte a magyarságot, az valamilyen módon kárvallottja lett annak a korszaknak. Erőss Jánost ártatlanul hurcolták meg, s ezért is méltó módon adózunk neki, csontba faragott emlékét megőrizzük a halhatatlanság számára” – mondta Czoma László.  

Kérges a tenyér, vésőt tart, kalapál.

Csontfaragásban születik az emlék.

Múlt könnyeiből az őrzést keresték

remegő kezek, s szállt a lélekmadár.

Vádemelésből döntés lett – Kolozsvár.

Erőss Jánosnak sok évi verejték.

Bűne, hogy magyar, s mert szólt, elítélték

tizenöt évre ártatlanul. Ma már

egy életsorsot üzen Székelyföldről

a csontfaragó. Magyarságtudatunk

mint virág, kinő az apró patakunk

folyammá duzzad, sziklákon dörömböl.

Hívnak a hegyek, visszahangzó csobogás

kézben a kezek, kell az összefogás!