Csak valami szörnyű összeesküvésnek köszönhető, hogy a világon senki nem akarja legyártani a csodálatos szabadalmát immár húsz éve (pedig hetek alatt hülyére gazdagodhatna belőle), de most végre itt a lehetőség, mely minden gondunkat megoldja, adakozzon Ön is...

Vagy küldje el válaszul cikkünket javíthatatlan körlevél-küldözgető ismerősének.

Egy csaló trükkjei - leleplezzük "gróf" Spanyol Zoltán szélhámosságait
(eredeti megjelenési idő: 2009. 08. 03.)

Természetesen nem kötelező adakozni. Ám a felvázolt mérhetetlen gazdasági előnyök ecsetelése, az állami támogatás hiányának, valamint a szakemberek elutasító magatartásának olyan módon való tálalása, miszerint itt a feltalálót kisstílű és önös érdekek miatt gáncsolják – az előadás alatt érzelmileg megdolgozott, s az államban már oly sokszor csalódott kisembereket arra buzdítják, hogy a felvázolt nagy nemzeti cél érdekében összefogjanak és adakozzanak. Gróf Spanyol Zoltán az emberek hazafias érzelmeit használja fel egy olyan adakozásra, amely kizárólag Gróf Spanyol Zoltán egyéni gazdagodását szolgálhatja.

Előadásaiban azt hangoztatja, hogy szabadalma alapján olyan készülék állítható elő, melynek segítségével a vízből, rendkívül olcsón, mérhetetlen mennyiségű „nukleáris” energiát lehet kinyerni. A készülék működési elvének ismertetése helyett csak tudományos zagyvaságokat hallunk, és valljuk be, nem is hallhatunk mást, hiszen a tudomány mai állása szerint csak az úgynevezett magfúziós folyamat révén lehet nukleáris energiát kinyerni a víz egyik alkotóeleméből, a hidrogénből (ez az a folyamat, amely révén a csillagok termelik az energiájukat). Mi több, Spanyol Zoltán néha arra is célzást tesz, hogy a találmánya alapján építhető készülékből több energia nyerhető ki, mint amennyit abba beleviszünk - tehát feltalálta az örökmozgót. Ehhez a butasághoz, azt hiszem, nem kell különösebb magyarázatot fűzni. Az előadásokból, az ott elhangzott hülyeségekből egy sarlatán képe rajzolódik ki, aki még tudományos ismeretterjesztő cikkek megértésére is képtelen, és a plazma meg a nukleáris energia fogalmaival sincs tisztában. Annál inkább ért viszont az érzelmi zsaroláshoz, a természettudományokban és a szabadalmi jogban kevésbé jártas emberek elkápráztatásához. És ami legalább ennyire visszataszító, "találmányának" ügyét, hazugságoktól sem visszariadva, nemzeti sorskérdésként állítja be (lásd www.vizenergia.hu ). Aki pedig megkérdőjelezi szavait, azt dilettánsnak és nemzetárulónak kiáltja ki: nem kímélte dr. Hantz Péter fizikust sem, aki az Erdély.ma portálon leplezte le Spanyol csalásait. Nosza, a magyar feliratok kihelyezése miatt a Babes-Bolyai egyetemről elbocsátott, és jelenleg egy rangos németországi kutatóintézetben dolgozó fiatal tudós meg is kapta a magáét: "Hantz Péter nyilatkozatával ellentétet szít a hazában, a hazáért gondolkodók között, az összeugratásért, a sikeréért a Babes-Bolyai Tudományegyetem nevét használja fel" (lásd itt és itt )

Spanyol Zoltán azt állítja, találmányát a világ 27 országában szabadalmaztatta. De nézzük csak meg közelebbről, igaz-e ez az állítás. Valóban az örökmozgó fölfedezését sikerült lenyomnia huszonhét szabadalmi hivatal torkán? Távolról sem. Spanyol Zoltánnak jelenleg egyetlen érvényes szabadalma sincs! Van viszont több lejárt, illetve reménybeli szabadalma (úgynevezett szabadalmi bejelentése). Ezekre nyilvános adatbázisokban is rákereshetünk (mint látni fogjuk, nemzeti szélhámosunk leleplezése szempontjából az európai, illetve a német adatbázisok lesznek érdekesek).

Ha az európai szabadalmi adatbázis keresőjébe beütjük Spanyol Zoltán nevét, öt találatot kapunk, ezek közül csak kettőben (a 3630345 számú, 1986-ban benyújtott, lejárt német szabadalomban és a 102006020132 számú, 2006-ban benyújtott, elbírálás alatt levő német szabadalmi bejelentésben) esik szó az alkotóelemeire, hidrogénre és oxigénre bontott vízről, amely alkotóelemekkel egy robbanómotort lehet meghajtani. Ő találta volna fel a hidrogén alapú robbanómotort? Nem, hiszen azt már a múlt század húszas éveiben megépítette Rudolf Erren német mérnök. Vagy tőle lopták a plazmavágó ötletét, ahogy előadásaiban állítja? Aligha, hiszen a plazmavágó berendezés működési elve közismert, és már a múlt század hetvenes éveiben szabadalmaztatták.

Lássuk tehát, miből is áll az amúgy lejárt, „világmegváltó” szabadalom, ha már a hidrogénhajtású robbanómotorokat közel egy évszázada megépítették, és a plazma tulajdonságai is jól ismertek.

Az 1986-os szabadalmi leírás szerint (amely megtalálható az európai szabadalmi hivatal honlapján), a vizet alkotóelemeire - hidrogénre és oxigénre - kell bontani (ami egy energiát igénylő folyamat), majd a hidrogén elégetéséből származó energiát mechanikai munkavégzésre használjuk. Ami a szabadalomban - ha elnézőek vagyunk - újszerűnek tekinthető, azt Spanyol nagyképűen "Nukleonbehälter"-nek, vagyis nukleontartálynak nevezi. De még mielőtt nukleáris energiára gondolnánk, vegyük észre, hogy a király meztelen! A szóban forgó tartály szerepe mindössze annyi, hogy elektromos áram bevezetésével a vízgőzt „gerjessze” (és, amennyire a leírásból ki lehet venni, alkotóelemeire bontsa): "Der voraufgewärmte, bereicherte Wasserdampf kommt von hier in den Nukleonbehälter, wo die weitere Erregung durch Strom erreicht wird. Die hier erregte Atome, Ionen, ..." stb. Az egész gondolatmenet nem több egy köteg nem kellően megalapozott feltételezésnél (spekulációnál), és persze nem jelenti az örökmozgó feltalálását. Becsületes magyar szakemberek lesújtó véleményét, amelyeket Spanyol Zoltán elismerőnek hazudott, ezen az oldalon tekinthetjük meg.

Az 1986-os szabadalmi leírásban még nem szerepel a plazma szó. A „vízplazmának” nevezett agyszülemény csak a 2006-os, az 1986-oshoz alapjaiban hasonló, jelenleg elbírásás alatt álló kérelemben bukkan föl. Ez egyébként egy helytelen kifejezés, mert a víz nem lehet plazma. Plazmaállapot legfennebb a vízgőz hevítés vagy elektromos kisülés révén történő gerjesztésével érhető el. A plazmaállapotot ugyanis ionizált atomok és elektronok keverékeként értelmezzük. Akkor lenne értelme vízplazmáról beszélni, ha valamilyen módon el lehetne érni, hogy a vízmolekulák elveszítsék elektronjaik egy részét, és együtt létezzenek, dinamikus egyensúlyban, az elveszített elektronokkal. Ez képtelenség. A deutérium-, oxigén-, argon- stb. plazma elnevezéseket akkor használják, amikor tiszta a kiinduló anyag, amelyből energia betáplálásával nyerjük a plazmát. A kiindulóanyag lehet víz, de amikor már plazmaállapotba jutott, semmi köze nem lesz a víz tulajdonságaihoz. Nos, a szabadalmi bejelentés szerint „plazmaállapotú vizet” (a vízből hevítés és elektromos gerjesztés által létrehozott, részlegesen ionizált plazmát?), kell egy robbanómotor égésterébe fecskendezni. Az az állítás pedig, hogy ily módon jobb hatásfok érhető el, mint abban az esetben, ha hideg hidrogén- és oxigéngázt juttatunk az égéstérbe, nem több puszta spekulációnál. És az is valószínűtlen, hogy mindez újszerű. Az állítólagos újszerűséget és nagyszerűséget pedig nem szakszerű érveléssel, hanem néhány, valószínűleg középiskolás tankönyvekből értelmetlenül összevágott szöveggel és számítással támasztja alá a szerző.

De hogy csúszhatott át az 1986-os bejelentés a Német Szabadalmi Hivatal rendszerén? A kutya ott van elásva, hogy szabadalmaztatni ki nem próbált, a gyakorlatban meg nem valósított ötleteket is lehet. Ez a szabadalmi jogban kevésbé jártas emberek számára furcsának tűnik, de így van rendjén, ugyanis sok esetben a feltalálónak nincs pénze a találmány megvalósításához. A szabadalmaztatási folyamatról egyébként jó összefoglalókat találunk a Magyar Szabadalmi Hivatal, valamint több magyar szabadalmi iroda honlapján (pl. itt , itt és itt  ). Olyan ötletek is szabadalmi védettséget kaphatnak tehát, amelyek nem vezetnek különösebb műszaki áttörésekhez (sőt, az is előfordul, hogy megvalósíthatatlanok, vagy semmilyen előrelépést nem jelentenek). Az sem mellékes, hogy egy szabadalom fenntartásáért éves díjat kell fizetni minden olyan országban, ahol a szóban forgó találmány védettséget nyert, egyébként a szabadalmat „lejártnak” fogják tekinteni. Húsz év elteltével pedig minden szabadalom szabadon „lejár”, és szabadon felhasználhatóvá válik. „Ellopni” egy találmányt tehát csak a legfennebb húsz éves érvényességi időtartam alatt lehet.

Spanyol Zoltán találmányát már csak azért sem lehet ellopni, mert a „vízautóra” kapott 1986-os szabadalma 2006-ban lejárt (ezt itt ellenőrizhetjük, a 3630345 ügyiratszám begépelésével), így az abban fölvázolt szerkentyűt bárki, bármikor, szabadalmi díj kifizetése nélkül gyárthatná, ha megérné gyártani. És, tegyük hozzá, a szabadalom nem 27 országban, hanem csak Németországban volt érvényes. Spanyol Zoltán tehát hazudik. Nem kicsit, nagyon.

Nemzeti szélhámosunk azonban nem adta föl. 2006-ban a lejárófélben levő szabadalmának alapjait felhasználva újabb (ezúttal a „vízplazmás”) szabadalmi bejelentéssel boldogította a Német Szabadalmi Hivatalt. Az elbírálás alatt levő, 102006020132 ügyiratszámú reménybeli szabadalom hercehurcáját szintén a https://dpinfo.dpma.de/protect/pat.html adatbázisban követhetünk nyomon. Aki egy kicsit is ért a szabadalmi joghoz, az tudja, hogy nem lehet egy szabadalom (jó vagy rossz) ötleteit felhasználva még egyszer szabadalmi bejelentést tenni - ezt maga a feltaláló sem teheti meg -, ugyanis az első bejelentés „újdonságrontó” a másodikra nézve. A 2006-os bejelentésben már nincs „nukleontartály”, van viszont benne az értelmetlen „vízplazmából”, minden mennyiségben. A hivatal elutasította a kérést, amit Spanyol Zoltán megfellebbezett. Az ügy jelenleg elbírálás alatt van, de valószínűtlen, hogy a bejelentést el fogják fogadni.

Spanyol Zoltán magyar nyelvű kiadványokat (pl. ISBN: 963 00 5387 X) is felhasznál arra, hogy mérhetetlen baromságokkal etesse potenciális áldozatait. Az „Energia világhatalom lehetne Magyarország” című "tanulmányában" ugyanis a következő mondatok találhatók:

„A víznek van egy belső, eddig ismeretlen energiatartománya. A vizet semleges anyagnak tekintették, használták a tömegét, mint pl. a vízerőművekben stb. Arra senki sem gondolt, hogy ha a víznek ezt a belső, nukleáris energiáját növeljük, akkor ebből egy jól égő vízplazmát lehet képezni, hiszen a víz hidrogénből és oxigénből áll.”

Nem kell fizikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ennek a mondatnak az égvilágon semmi értelme nincsen. Ilyen összefüggésben ugyanis nincs értelme a víz „nukleáris energiájáról” beszélni. Ha a hidrogéngáz hőmérsékletét százmillió fokra növeljük, valóban beindulhat az úgynevezett magfúzió, a folyamat, amely révén a csillagok termelik az energiájukat. Ezt azonban nem lehet a sufniban megcsinálni, ráadásul a fúziós folyamat során a rendszer energiája nemhogy nő, hanem éppen csökken, hiszen energiatermelésre használjuk az erőművet, lásd ezt. Fúziós reaktor csak alig néhány van a világon. Ezek hiányában a víz belső energiáját növelhetjük csupán, például úgy, hogy melegítjük a vizet.

"Gróf" (nincs is grófi címe) Spanyol Zoltán előadásai után a nemzeti összefogásban hinni képes hallgatóságát adakozásra buzdítja, állítólag azért, hogy a mérhetetlen gazdasági előnyökkel kecsegtető találmány kizárólagosan Magyarországon valósuljon meg. Jó lenne tudni, mire mentek el eddig, és kinek az érdekét szolgálják „A VÍZENERGIA ALAPÍTVÁNY” -ba befizetett kisemberek forintjai? És vajon miért csak a nemzeti érzelmű nemzettársainkat sarcolja?

Dr. Kende József Ferenc fizikus