Kétegyháza Újfalu nevű, különálló része mára gyakorlatilag egy homogén cigányteleppé változott, ahol már csak néhány idős magyar él. Matyi bácsit hosszú éveken át terrorizálták a mokkák, majd miután beállt a Magyar Gárdába, gárdista társaival együtt támadták meg őket a hordába verődött előemberek. Kocsijukat kövekkel dobálták meg a helyi színesek, majd miután kilenc fővel tértek vissza a gárdisták, már a környék összes orkja támadásba lendült, s végül a magyaroknak kellett menekülni. Nemrégen érkezett a hír, hogy a hős gárdista, Matyi bácsi vissza akar térni a házába.

Mivel a súlyosan cigányfertőzött Kétegyháza Békés megyében, tehát a Dél-Alföldön fekszik, amely terület hagyományosan a betyárok egyik fő fészke, a Betyársereg felajánlotta a Magyar Gárdának, hogy a környéken jelen lévő klánjainak több tucat tagjával biztosítja a visszatérést a buckalakóteleppé süllyedt Újfaluba. Ennek köszönhetően igen komoly erősítéssel érkezett haza Matyi bácsi, és miközben a női és férfi gárdisták füvet nyírtak, beköltözésre alkalmassá tették a kertet és a házat, addig betyárok szállták meg az utcát, s jelenlétükkel távol tartották a gyülekező cigányhordát. Időközben, bár a betyárok biztos nem hívták őket, a rendőrség is megérkezett, akikről kiderült, hogy csak a cigányokat védték - látva, hogy béke van, a cigányok nem mernek támadni - a betyárok elindultak hazafelé, a pár autóval kivonuló rendőrség is elhagyta a helyszínt.

 

 

 

A betyárok erejét látva egyébként a cigányterroristák ezúttal meghúzták magukat, mindössze egyikük kiabálta a rendőrök mögé bújva, hogy Molotov-koktélt dob a magyarok közé, s csak a betyárok autókonvojának távozásakor ordított néhány, addig a kapuk alatt megbújt, késsel hadonászó kigyúrt cigány bűnöző a kocsik után, hogy “büdös magyarok”, “rohadt parasztok”. Persze, a betyárokat sem kellett félteni, a cigányok és a velük kollaboráló polgármesterasszony is megkapták a megfelelő válaszokat. Az ÁVH természetesen nem lépett fel a fülük hallatára életveszélyesen fenyegetőző mocsadék népség ellen.