A 2007. júniusban társadalmi szervezetként bejegyzett Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület, mint alperes ellen 2007 decemberében indított feloszlatási pert a Fővárosi Főügyészség arra hivatkozva, hogy 2007. augusztus 25-én zászlót bontott és az egyesülettel szerinte azonos Magyar Gárda Mozgalom 2007. december 9-i tatárszentgyörgyi rendezvénye és az egyesület működése sértette mások emberi méltósághoz fűződő jogait. A Fővárosi Bíróság soron kívüli eljárásban több tárgyalási napot követően és számos beavatkozó részvétele mellett 2008. december 15-én az egyesület feloszlatását elrendelő ítéletet hozott. Az ítélet szerint az egyesület működése a hazai cigányság emberi méltóságához, egyenlőségéhez és szabadságához való jogainak megsértésével járt. Az egyesület fellebbezése miatt indult másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 2009. július 2-án meghozott jogerős ítéletével (az ítélet itt olvasható) helyben hagyta az egyesület feloszlatását és a feloszlatás hatályát kiterjesztette a Magyar Gárda Mozgalomra is. Megállapította: a cigányság, mint közösség jogainak megsértése nem történt meg, de az egyesület mégis jogsértést követett el és feloszlatandó, mert a rendezvények szónoklatainak tartalma, az egyenruha használata, az alakzatban vonulás, a vezényszavak, speciális köszöntések elhangzása ugyan külön-külön megengedettek, de együttesen már „kumulatív hatásuk” miatt már jogsértők. Az ítélet szerint a rendezvények során fennállt az erőszak közvetlen, egyéni jogok sérelmével is fenyegető veszélye és ezen rendezvények a közrendet és a köznyugalmat támadták, amelyek sérelme mások biztonsághoz és szabadsághoz való jogát sértette.

A felülvizsgálati kérelem elsődlegesen a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla határozatainak hatályon kívül helyezésére és a kereset elutasítására irányul, továbbá jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését is kérte az egyesület, utalva arra, hogy a jogerős ítélet alapján rendszeresen és tömegesen zaklatnak, vonnak különböző eljárások alá egyesülési és gyülekezési jogukkal élni kívánó polgárokat, akiknél azt vélelmezik: közük van a Gárdához, ehhez sok esetben pusztán a gárdista öltözet viselése is elegendő. A másodlagos kérelem pedig arra irányul, hogy helyezze a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül a jogerős ítélet indokolásának azon részét, amely a fellebbezési kérelem kereteit túllépve az elsőfokú ítélet hatályát megalapozatlanul és jogszabálysértő módon kiterjesztette a Magyar Gárda Mozgalomra.

A 29 oldalas jogorvoslati kérelem egyrészt azt fejti ki bővebben, hogy a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével miért jutott arra a téves következtetésre mind az elsőfokú és másodfokú bíróság is, hogy az alperes tagozataként működött a Magyar Gárda Mozgalom, ezért a Mozgalom egyes, alsófokú bíróságok által egyébként tévesen mások jogait és szabadságát sértőnek minősített akciói az egyesület terhére lennének róhatók és emiatt lenne indokolt a feloszlatás. Ezzel szemben azt részletezi, hogy bizonyított tények alapján megállapítható: a Gárda Mozgalom, mint az egyesülési jog talaján álló, nem bejegyzéshez kötött közösség, amely önállóan működik és nem az egyesület tagozataként vagy bármely szervezeti egységeként.

Az első és másodfokú ítéletek a benyújtott kérelemben írtak szerint több tekintetben sértik az egyesülési jogra és egyéb alkotmányos alapjogokra vonatkozó hatályos jogszabályi előírásokat, így az Alkotmány több rendelkezését, az egyesülési jogról szóló törvényt, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga fényében értelmezendő tartalmát és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. Egyúttal megállapítható, hogy az alperesnek betudott jogsértés bekövetkezését a bíróságok a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével állapították meg, ezzel tehát az ítéletek egyúttal megsértették a Polgári perrendtartás vonatkozó szakaszait is.

A kérelem részletesen kifejti, hogy a feloszlatás teljességgel megalapozatlan, mivel a véleménynyilvánítási szabadságot és egyesülési jogot nem lehet olyan alapon korlátozni, hogy a polgárok egy csoportjának magatartása és viselkedése összesített hatásában jogellenes, annak ellenére, hogy ezen megnyilvánulások külön-külön jogszerűek.

Részletesen levezetésre kerül a kérelemben, hogy az alapjog korlátozáshoz szükséges alapjogi teszt hármas követelményének sem felelnek meg az ítéletek (szükségesség, alkalmasság, arányosság). Többek között az arányosság követelményét sérti az, hogy az ilyen, közrend és köznyugalom erősítését célzó törekvést és az ilyen társadalmi problémákra való figyelemfelhívást végző szervezet arra tekintettel kerüljön feloszlatásra, hogy az ilyen mondanivalójú rendezvények helyszínén lakók nyugalma ezáltal megzavarásra kerül.

A Fővárosi Ítélőtábla "foglyul ejtett közönség" amerikai jogban honos fogalmát vetette be, hogy a jogsértést alátámassza. A doktrína egészen más helyzetekre született, a Gárda esetére nem alkalmazható, ezért nem szolgálhat a feloszlatás jogi alapjául, ezt fejti ki részletesen a vonatkozó joggyakorlat bemutatásával a kérelem. Ha elfogadnánk zsinórmértékül azt, hogy jogsértést valósít meg egy olyan tüntetés, ahol olyan vélemények hangzanak el, amelyek a tüntetés közelében lakóknak nem tetszőek és ráadásul kellemetlen érzéssel töltik el azok egy részét, akkor egyetlen közterületi tüntetésről sem lehetne elmondani azt, hogy nem „ejtett foglyul senkit”, mivel egy plurális társadalomban szinte kizárt az, hogy mindenki egyetértsen egy adott véleménnyel.

Az Ítélőtáblának a gárda rendezvények helyszíneinek méreteire vonatkozó és abból az egyesülési és gyülekezési jog gyakorolhatóságára irányuló következtetéseket levonó álláspontja is tarthatatlan. A rendezvények helyszínein az állampolgárok mozgási szabadságát senki nem korlátozta, biztonságot és szabadságot nem sérthet az, ha egy kisebb település lakóinak közvetlen közelében kerül sor jogszerű gyülekezés megtartására, még akkor sem, ha a tüntetés üzenete az érintett lakók számára nem szimpatikus vagy éppen aggodalmat, megbotránkozást keltő. A bűn hatékony üldözésére való figyelemfelhívást szorgalmazó rendezvények nem jelenthetik objektíve senki jogának és szabadságának konkrét sérelmét. Tatárszentgyörgyön és Faddon a rendezvények közérdekű és közcélú tevékenység részeként hívták fel a figyelmet a tarthatatlan közbiztonsági viszonyokra, Galgagyörkön baráti-bajtársi segítségadás történt egy veszélyeztetett helyzetbe került családnak.

Ott ahol a társadalom rendje megbomlik és eluralkodik a „rendetlenség”, a társadalomellenes életforma, ott éppenséggel kifejezetten célszerű és indokolt a rend iránti vágyat, sőt jogos követelést markáns formában bemutatni. Tehát a gárda rendet, erőt külső megnyilvánulásaiban célzó ilyen irányú rendezvényei a vélemény-nyilvánítások egyébként másodfokú bíróság által is jogszerűség korlátain belülinek minősített tartalmának erősítését szolgálták és éppen ezért az egyesülési és gyülekezési jog kiüresítését jelentené az, ha öltözködési és viselkedési illemszabályi korlátokat igyekeznének az állami szervek olyan szerveződésekre erőltetni, amelyeknél egyébként az öltözet és alaki megnyilvánulások a vélemény-nyilvánítási szabadság körében előadni kívánt üzenetet erősítő hatásúak.

A közrend és a köznyugalom és a biztonsághoz és szabadsághoz való jog olyan elvont, általános jogi kategóriák, amelyekre nem lehet alapozni egy egyesület feloszlatását. A mozgalom rendezvényei a közrend és köznyugalom megvédése érdekében szerveződtek, azokat egyáltalán nem veszélyeztették.

A vonulások során beszédek egyébként sem hangzottak el, tehát senki nem kényszerült arra, hogy az egyébként vélemény-nyilvánítási szabadság körébe tartozó olyan véleményt hallgasson, amely adott esetben markánsan ítélte el a bűnöző életmódot folytatókat és rendet követelt. Az pedig, hogy kistelepülések terein beszédek hangzanak el ilyen témakörben senki biztonságát és szabadságát nem sérti, az erőszak veszélye sem közvetve, sem közvetlenül nem állt fent.

A biztonsághoz és szabadsághoz fűződő jog megsértése fogalmilag fel sem merülhet a perbeli egyesülettel összefüggésbe hozott rendezvények kapcsán, mivel ezen jogok megsértése a kifejezetten csak és kizárólag a helyváltoztatás és mozgásszabadság tényleges és jogellenes korlátozásával valósulhat meg. Ilyen korlátozást nem voltak kénytelenek elszenvedni a gyűlésekkel érintett települések nem résztvevő, hanem „passzív elszenvedőnek” tekinthető lakói: mivel bejelentett rendezvények zajlottak, másrészt őket senki nem korlátozta abban, hogy elhagyják a számunkra nem szimpatikus rendezvényt vagy annak közelét és senki nem zárta, szorította be őket sehová.

A másodfokú bíróság maga is ellentmondásba keveredett; nem tudta megállapítani, hogy az erőszak közvetlen veszélye állt fent, mivel az erőszaknak csupán közvetett veszélyét látta tévesen bizonyítottnak. Azonban az egyesülési jog korlátozásához nem elég az elvont veszélyeztetés. Azt nem tudták bizonyítani, hogy konkrét veszélyekkel járt az egyesülési jog gyakorlása a Gárda esetében. A kockázat nagyságának minősítésénél pedig mérlegelni kell azt a pozitív hatást, amelyet a nézetek ütköztetése jelent, hiszen ez a demokratikus közélet előfeltétele. A helyes mérlegelés szerint a Gárda feloszlatása nem indokolt.

A jogerős ítélet a strasbourgi esetjogból egyetlen döntést sem tudott megjelölni, amely alapján az egyesület feloszlatása indokolt lett volna. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának felülvizsgálati kérelemben részletesen bemutatott, egyesülési jog és vélemény-nyilvánítási szabadság tárgykörében hozott ítéleteiből viszont az egyértelműen kiderül, hogy csak az erőszakos cselekményekre való felhívás és az erőszak e felhívás által előidézett konkrét veszélye alapozhat meg jogkorlátozást. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának töretlen gyakorlata szerint a véleményüket erőteljesen kifejező, de a demokratikus viták kereteit túl nem lépő szervezetek feloszlatása minden esetben sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye 11. cikke által védett egyesülési jogot.

Sem az alperesi egyesület, sem pedig a vele nem azonosítható Magyar Gárda Mozgalom működése sem absztrakt módon, sem pedig konkrétan nem járt mások jogainak és szabadságának sérelmével, amely a feloszlatást indokolttá tette volna.

Fontos utalni arra, hogy a jogerős ítélet sem akadályozza meg a polgárokat abban, hogy a jogszerűség talaján saját értékrendjüknek megfelelő közösségeket hozzanak létre, akár olyat is, amely külsőségeiben sok tekintetben hasonlít a Magyar Gárda Mozgalomhoz. A július 11-én életre hívott Új Magyar Gárda Mozgalomban való tevékenység ezért sem minősül feloszlatott szervezetben való részvételnek, ezért az ilyen emberek zaklatása, üldözése jogellenes. A július 4-i gárdista megmozdulással szembeni rendőri fellépést az ombudsman is jogellenesnek nyilvánította nemrég közzétett jelentésében.

A jogsértést el nem követő, hatályos jogszabályok betartásával működő egyesület és mozgalom feloszlatására irányuló ítéletek nemcsak a tételes jogszabályi előírásokkal ellenkeznek, hanem egyúttal a nemzeti értékek és érdekek védelméért tevékenykedő egyesület és mozgalom, nemzet javát szolgáló törekvéseinek ellehetetlenítésére is irányulnak. Azonban le kell szögezni: ezt a szellemiséget és az ezen szellemiségben való tevékenykedést jogi eszközökkel kiiktatni nem lehet.

Az egyesület és mozgalom feloszlatását kimondó ítéletek az egyesülési jog megcsúfolásával a jogállamiság egyre szűkülő és gyengülő kereteit feszítik szét, így most a Legfelsőbb Bíróság feladata és felelőssége, hogy ennek megálljt parancsoljon és megvédje a jogállamiság maradékát. Nem várt, kedvezőtlen döntés esetén a Strasbourgban székelő, Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul Vona Gábor, az egyesület és egyúttal a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke.