Kapcsolódó: - A BH-Hungária szervezésében: Ian Stuart emlékkoncert

Azaz: a híres szkinhed-per, a Viking-klub és egy ítélet, amikor a köztársaság bírósága a demokráciát sárba tipró módon beleszólt abba, hogy ki és mit énekelhet egy színpadon, ki és mire emlékezhet törvényesen. A cionista próbálkozás krónikája:

„A közösség elleni izgatás vádjával indult szkinhed-per hat vádlottja közül hármat bizonyítottság hiányában felmentett, hármat pedig felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság kihirdetett elsőfokú ítéletében” – szóltak a híroldalak beszámolói 1999-ben. A vádlottak padján zenekarok – köztük az Archívum és az A.C.A.B. –, az eljárás mögött pedig a patkányrezsim aljas húzásai.

1999 februárjában a Budai várban hazafiak emlékeztek meg az elesett magyar és német katonákról, este pedig a Viking klubban folytatódtak a Becsület napi megemlékezések különböző koncertekkel. Azaz folytatódtak volna, ha az ÁVH – még a szakma által is vitatott módon, az igazság szerint pedig jogellenesen – rá nem tör a fiatalokra. A droidok azonban elszámolták magukat, az arrogáns és erőszakos egyenruhás csürhe itt nem a rasztás, lófejű, füvezős hülyegyerekekkel, hanem kisportolt, az igazságukért szenvedélyesen kiálló fiatalokkal került szembe.

Összecsapás a zsarukkal, botrány a cionista médiában, ferdítések és hazugságok, sebtiben meghozott ítéletek, külföldi vendégeink kitiltása stb. Ezt követte az ama jeles napon fellépő zenekarok elleni per. A judaista bíróság az NBH által titokban készített felvételekkel próbálta bizonyítani, hogy a vádlottak padján ülő fiatalok milyen szörnyűséget követtek el... Vicces volt. Az Archívum zenekart be sem tudták azonosítani, az ACAB tagjai pedig vállalták, hogy ők léptek fel, azonban ebben ők semmi törvényellenest nem találtak. Zétényi Zsolt ügyvéd megfogalmazása szerint: „vajon megteheti-e az állam, hogy behatol egy szubkultúrába, zárt közösségbe, majd személyi bizonyítékok nélkül vádat emel egyes tagjai ellen azért, amit hasonló gondolkodású társaiknak nyilvánosan mondtak?”

Mint kiderült: igen, megteheti... A vád által kifogásoltak közé tartozott ez a szövegrész is: „szemét dögök, országunkon élősködő rohadék zsivány horda, megkapta részét, amire vágyott, kezében tartja Magyarországot, ők azok, akiknek mindent szabad, küzdj ellenük, védd magad".” Nos, ez közösség elleni izgatás, meg a fene tudja még, milyen őrült vádakat eredményezett. Aztán jöttek sorra: a Peresz-féle kijelentés, Sukoró, 2006 ősze, a kilőtt szemek, a csalással megnyert választás stb. Az A.C.A.B. tagjai esetében pedig, az „élesszemű” bíróság megállapította: „a zenészek és az énekes társtettesek, hiszen az elkövetésnek elválaszthatatlan része volt a dalszöveg mellett a zene is”, így aztán menetrendszerűen megkapták a felfüggesztett szabadságvesztést. Az azóta eltelt időszakról, az újrakezdésről és a világ dolgairól pedig – egy hosszú és kalandos, ám végül sikeres internetes kapcsolatfelvételi kísérlet után – sikerült elérnünk Kölköt, az A.C.A.B. énekesét, aki válaszolt kérdéseinkre.

– Hosszú-hosszú évek óta nem voltunk színpadon, a régi ügyek miatt ez kényes kérdés, hogy mennyi is volt ez az idő. Ez év márciusában, szintén BH-koncerten, a válogatáslemez megjelenésének alkalmából négy számot játszottunk, a pozitív visszajelzések ösztönöztek minket arra, hogy visszatérjünk.

– A Nimród igazából kifutotta azt az időt, amit egészségesen elbírtak a tagok, nehéz ügy egy zenekar összetartása, itt nem sikerült tovább vinni. Viszont a tagok, kevés kivétellel, zenei tudásukkal tovább szolgálják a hazát.

1999-ben, a hírhedt Viking klubbeli koncerten játszottunk, a koncerttermet (mint később kiderült), ha jól emlékszem, két kamerával és több audiofelvételre alkalmas eszközzel technikázták be. Valamikor egy májusi hajnalon több zenekar tagjainál házkutatást tartottak a rend szigorú őrei, előállítások, aztán nyomozás, majd vádemelés. Rajtunk kívül a Hunnia és az akkori szerintük Archívum zenekar tagjainál jelentek meg. Magáról a perről annyit kell mondani, hogy természetesen a nagy testvér figyelte az ügyeket, és mivel belegyalogoltunk a csapdába, nem volt esélyünk.

Egy jó tanács a fiataloknak: ügyvéd nélkül egy szót se, megéri az akár 72 óra is. Felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a Hunnia és az ACAB tagjait, közösség elleni izgatás volt a vád. A vélt Archívum tagokkal nagy bajba kerültek, mert azt sem tudták, kit keresnek, mutogattak egy csuklyás zenekart, de a tárgyalóteremben senki sem ismerte azt a csapatot.

– A zenekar tolnai illetőségű bőrfejűekből alakult 98-99 környékén, a BH akkori vezetője biztosította első próbatermünket, majd a folyamatos tagcserék Pécs felé sodorták a csapatot. Ott próbáltunk jó ideig, és így mértünk csapást az ország több pontjára. Hogy meddig, azt inkább ne firtassuk.

– 1995-től számítható az NS-skinek előretörése, a Sqadron budapesti koncertjét szoktam én vízválasztónak tartani. Attól a naptól besűrűsödött az élet az egész országban. Remek rendezvények, hatalmas bulik zajlottak. Kevesebb, de számomra emlékezetesebb esték voltak, mint a mai koncertdömpingek. A rendőri zaklatásokon meg sem lepődtünk. Előfordult, hogy Miskolcon pont csak abban az épületben volt áramszünet, ahol játszottunk, vagy Zsámbékon a helyi pénzes emberekkel keveredett konfliktusba a koncertközönség.

Ezek bele voltak kalkulálva az estébe. Minden koncert élmény volt, az ország minden szegletéből jöttek a bajtársak, egy este elég sem volt, hogy mindenkivel rendesen el tudj beszélgetni. Mindig nagyon vártuk a következő bulit. A nemzetközi rendezvényekre emeletes turistabuszokkal jöttek a vendégek, ha jól emlékszem, a rekord 21 vagy 23 nemzet fiai egy koncerten. Talán a legextrémebb a fehér Brazíliáért küzdő vendég volt, de voltak görögök, franciák, ausztrálok is.

1995-től a legnagyobb zenekarok fordultak meg hazánkban, büszkeség tölt el, hogy egy színpadon lehettem a Landserrel, a Bound for Glory-val vagy a Fortres-sel. Nagyon sok kiváló hazai és külföldi zenekar szórakoztatta a magyarországi közönséget. Nem is folytatom a felsorolást, megállok a legnagyobbaknál, nehogy valaki kimaradjon.

– A tagokat a munka kicsit szétsodorta, és a lehetőségek beszűkültek. Próbáltam életben tartani a bandát, de ez nehéz ügy. A tagcserék, a pofára esések és a bírósági ítélet hosszú időre betette a kaput a csapatnak. Én ez év elejéig úgy gondoltam, hogy végleg megszűnik.

Jelenleg a régi bandából három fő és két új tag zenél. Így igazából a közönség a régi stílust hallhatja. Márciusban nagyon jólesett, amikor a zenekar régi motorosai megkerestek, hogy nyomjuk tovább, megegyeztünk a mikéntben, aztán azóta speciális körülmények között, de működik a csapat.

– Új albumról még nem volt szó, meglepetésekkel készülünk, ezeknek az ”új” számoknak a gyakorlása volt a fő szempont, és a régiek megfelelő felelevenítése. Sok munka van benne, minden elismerésem a zenésztársaimnak, az ő elszántságuk és kitartásuk nélkül nem sikerült volna talpra állítani a zenekart.

– Nehéz kérdés, jelenleg zenélni könnyebb, mint akkor, viszont a koncertdömping miatt teljesen szórakozáscentrikus lett a történet. Régen a koncertek látogatása is egy volt az ellenállás formájának. Most csak fölkattint az érdeklődő a netre és egy szombatra akár 4-5 rendezvény közül is válogathat, ha valami kedvenc zenekar éppen az ország másik végén muzsikál, rámegy az ember a honlapra, és máris látható az ideális időpont a közelben. Persze ez kicsit sarkos, de nagyjából így működik.

Ami a politikai ellenállást illeti, az szinte ugyanaz maradt, egy nemzetiszocialista gondolatvilágot követő embernek általában először a "jobboldallal" kell megküzdeni. Simán elhiszik az emberek a kommunisták és a liberálisok állításait. Gondolkodás nélkül fújják a legnagyobb ökörségeket, mert ugye az iskolában azt tanulta, hogy a II. világháborúban ez rossz volt, a többi meg jó. Sőt, még filmet is látott erről. A hatalom természetesen ellenséges a nemzetiszocializmussal szemben, azon nem lepődik meg az ember.

Szerencsére a fiatalok nyitottabbak a világra, és a normál kínálatú könyvesboltok, valamint az internet elég segítséget nyújt ahhoz, hogy akinek kicsi lökés kell a jó úthoz, az megtalálja. Sok nemzeti rendezvényen láthatóak a fiatalok egyértelműen nemzetiszocialista pólókban, és már annyian vannak, hogy az ettől eleinte ódzkodó szervezők is inkább csendben tűrik. Rengeteg lehetőség lenne a kibontakozásra, már látni egy kis fényt a sötétségben. Vannak, akik megértették, hogy ezek az idők miről kell, hogy szóljanak. Reméljük, sikerül előre lépni, de többet erről még nem beszélhetek.

– Talán annyit, hogy nekik nem kell azon a felesleges körön átesni, mint nekünk, mindannyian úgy kezdtük, hogy Turul, Horthy, Nagy-Magyarország stb. Nem volt választási lehetőség. Sok idő eltelt, mire hozzájutottunk az igazi történelemhez, akkor tudtuk helyére rakni a Turult, Nagy-Magyarországot és ugye Horthy helyett Szálasit, és kaptunk hozzá ideológiát, kaptunk hozzá igazságot. Nekik ez a rész kimaradhat, hozzáférhetnek a nemzetiszocialista irodalomhoz, képezhetik magukat már a csatlakozás elejétől.

Sokszor elhangzott, hogy a jelenlegi fiataloknak ezt meg azt kellene tenni és, hogy így vagy úgy kellene kinézni. Ha előkapok egy pár képet a poros cuccok közül, annyi különbséget veszek észre, hogy míg mi kézzel rajzolt pólókban virítottunk, addig ma már szinte pár utcát kell menni, berángathatja a szülőket egy nemzeti boltba, és ott a Kánaán. Az utcai harc is nagyot változott, de szerintem természetes folyamat, hogy elrendeződjenek a gondolatok a fejekben, lehet és kell segíteni, de nem szabad erőltetni, vagy lenézni valakit azért, mert fiatal. Azon csodálkozom, hogy még mindig az öreg motorosok szervezik az NS-rendezvényeket, jól jönne egy kis vérfrissítés, ezt lehetne ötvözni a tapasztalatokkal, aztán még bármi is lehetne belőle.

 

 

 

 

– A zenekarnak nem volt még fellépése az elszakított területeken, természetesen szívesen játszunk Nagy-Magyarország területén bárhol. Az új „meglepetésszámok” közül kettő is foglalkozik a kérdéssel!

– Az üzenet egyszerű: tépték, vágták a magyart az évszázadok alatt, gyűrte őt a történelem. Oly erővel, hogy csoda, hogy létezik. De nem, nemcsak, hogy létezik, hanem kezd az öntudatában is talpra állni. Ritkán rázta meg magát e nemzet, de ezen ritka alkalmak meghatározóak a világtörténelem számára is. Vagy talpra áll csendesen, vagy megrázza magát, de abba ismét belesajdul Európa vagy a világ. Addig is: kitartás!