Mi csak most bukkantunk rá, de sebaj, jobb későn, mint soha. Ez a téma amúgy sem veszít aktualitásából, sőt, a lehető legidőszerűbb most, mikor napról napra jobban roskadozik a holokauszt-hazugság építménye. Amikor egyre több ember kérdezi: miért kötelező elhinnünk egy semmivel alá nem támasztott történetet, és miért zárják börtönbe azokat, akik annak bármelyik részét kétségbe merik vonni, miközben a többi történelmi esemény szabadon kutatható és megvitatható?

A soron következő kérdések pedig így szólhatnak: hogy létezik, hogy tizenöt évvel az után, amit a zsidóság legnagyobb tragédiájának neveznek, hódít a "túlélők" körében ez a fajta pornográf irodalom? Nem furcsa, hogy ők jól szórakoznak rajta, s beteges vágyaikat élik ki az ilyen történetek papírra vetésében, miközben nekünk naponta könnyeket kell hullatnunk a téma kapcsán? Hogyan tudja egy nép a legnagyobb tragédiáját egy évtizeddel később pornódíszletnek használni? Gulág-pornó miért nincs? Miért nincs a többi népirtásnak hasonló "irodalma"? És mi van, ha ugyanezzel a beteg kéjjel születtek a kivégzett milliárdokról szóló, egymásnak és a józan észnek minden második oldalon ellentmondó úgynevezett holokauszt-történetek? Mi van, ha ugyanazon beteg elmék kitalációja a történet eleje is a sokmilliós mészárlásokkal, nemcsak a szado-mazo epilógus? - És folytathatnánk a kérdések sorát, de fölösleges. Mindenki meg tudja ítélni a helyzetet. Alább az említett cikk általunk fontosnak tartott részei.

A téma a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen: Adolf Eichmann tárgyalása során kerültek az izraeli könyvesboltokba azok a koncentrációs táborokról elnevezett "stalag" nevű könyvecskék, amelyekben a kor grafikai színvonalának megfelelően kikapós SS-katonanők inzultálták és zaklatták szexuálisan a brit és amerikai foglyokat.

A könyvek a korban igazi bestsellerek voltak, már csak címük alapján is: az egyik leghíresebb például a "Schultz ezredes magánkurvája voltam" címet kapta, és a borítón is hiányos, dominaöltözetű, dús idomokkal ellátott katonanők álltak. A korban a témában készített filmek is igen népszerűek: az ún. Grindhouse-filmek műfaján belül készült el az "Ilsa, az SS nőstényfarkasa" című alkotás is, amelynek esztétikai értékeléséről igencsak megoszlanak a vélemények.

Bár a műveket eredeti náci alkotásokként és amerikai szerzők fordításaként tüntették fel, azokat a valóságban Izraelben írták.

Kapcsolódó: "Nem perverz" izraeli: "Begerjeszt, ha arra gondolok, hogy hatmillió zsidó nevében análisan megerőszakolom egy SS-tiszt unokáját"