1990 és 1992 között Václav Havel „csehszlovák” köztársasági elnök egyik tanácsadója, majd a Somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója. 2003-tól az Ottawai Carleton egyetem vendégtanára. Idén Bródy Sándor díjban is részesült. Dunaszerdahelyen él.

Pszichiáterként az etnikumok közötti konfliktusokra szakosodott, és a világ számos pontján segédkezett az ottani konfliktusok rendezésében. Hogy milyen sikerrel, az kérdéses, mivel a tót-magyar konfliktust sem ismeri jól és a benne lévő szereplőket sem. Íme a bizonyíték.

A cikket finomkodva lehozta a Felvidék.Ma, a „legradikálisabb” felvidéki magyar hírportál is

Az érdekes és kihagyott részek csak itt: 

Huncík: - Mindkét oldalon vannak nézetek és álláspontok, melyek nagyon mélyek, és ezeket nem lehet gyorsan megváltoztatni. 

- A szlovákoknak a magyar egy olyan nemzet, mely őket évszázadokon keresztül elnyomta. A magyaroknak a szlovákok a kocsisok nemzete, buták, akik a hegyekben élnek, és nincs egy intellektuális képviselőjük sem. 

- Az ottani szocialisták éveken át tartó rossz kormányzása azt az érzést váltotta ki, hogy már komolyan kell valamit tenni. Orbán Viktor az elvesztett választások után polgári köröket hozott létre, hogy valamilyen módon a szélsőjobboldali csoportokat is bevigye a Fideszbe. Az emberek ezekben a jobboldali csoportokban észrevették, hogy a Fidesz sem csinál semmit. Ennek a végeredménye a Jobbik és az ő 15 százaléka az EP-választásokon. Ez szörnyen veszélyes jelenség nem csak Magyarország számára, de az egész közép-európai régió számára is. 

- Minden nemzetnek megvannak a saját frusztrációi. Most kezdődtek összerakódni a magyar frusztrációk. Keveredik az autonómia, Benes-dekrétumok és Trianon. Egy európai azt mondja: „Autonómia? Jó, gyerünk, beszéljünk róla. Mit gondoltok ez alatt? Területi, kulturális? Nos a területiről nem, de a kulturálisról beszélgethetünk.” A Benes-dekrétumok diszkriminatívak voltak? Természetesen. De nem kapcsoltatjuk hozzá Trianont. Az csak egy fiók volt a nagy versailles-i szerződésben, mely befejezte az első világháborút. Mindig azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a középpontban, de itt a német-francia, német-lengyel, lengyel-orosz határról is beszélünk. Tehát az összeurópai határrendszerről. 

- Nekünk, szlovákoknak (kiemelés tőlem - a szerk.) is meg kellene magunktól kérdezni, mi a mi hozzájárulásunk ehhez, például Slota úr helytelen és vulgáris kijelentéseivel a görbe lábú ázsiaiakról a csúnya lovacskákon. Ez is hozzájárult a Jobbik szavazatnöveléséhez. 

- Nem tudom, de látok ott sok hasonlóságot. Azt hiszem, csak abban van különbség, hogy az egyik magyar, a másik meg szlovák. 

- Ugyan olyan a fellépésük, személyiségük, mindketten pontosan tudják, mit tesznek, összekapcsolja őket a hatalom és a pénz iránti vágy, intolerancia, nincs meg a képességük, hogy meghallgassanak más véleményt is. 

- Miért fontos a magyaroknak az autonómia kérdése? 

- Mert az autonómia egy védekező lehetőség az asszimilációval szemben. Nem az egyetlen, de az egyik leghatékonyabb. Kanadában Quebec államban van egy törvény, hogy az összes gyereknek francia általános és középiskolába kell járnia. Ez alól csak akkor lehet valaki felmentve, ha hivatalosan is bizonyítja, hogy angol gyökerei vannak. És még így sem tudják megállítani az asszimilációt, csak lelassítani. Emellett az quebec-iek 80%-a nem szeretne független államot. 

- A magyarok ezt úgy látják, hogy a szlovákok saját szemszögükből néznek az autonómiára. A szlovák történelemben az első csehszlovák állam alatt a szlovákok autonómiát szerettek volna, és lett belőle egy saját állam. A magyarok így gondolkodnak, és így érvelnek: Azt gondoljátok, mindenkinek azért kell autonómia, hogy azt tegye, amit Ti? Mit gondol a szlovákiai magyar a határmódosításról? 87%-uk hallani sem akar róla. Talán csak 5%-uk helyesli. A szlovákiai magyar ránéz Magyarországra, és azt gondolja, ezek rosszabbul élnek, mint mi. Már nem olyan irigylésre méltó magyarnak lenni, talán 15 évvel ezelőtt ez így volt. 2004-ben népszavazás volt Magyarországon a kettős állampolgárságról. Óriási kudarccal végződött. Az emberek 25%-a ment el szavazni, és a fele elutasította. Féltek, hogy az ország szociális hálózata ezt nem fogja kibírni, hogy jönnek majd a romániai, szlovákiai magyarok, és összedől az egészségügy. Ez nagyobb sokk volt számukra, mint amikor egy magyart megkérdezitek, hogy élte meg Trianont. Mindenki azt várta, hogy a magyar nemzet széttárja a kezét. Ahelyett, hogy a szlovák politikai elit azt mondta volna: Látjátok, mi lett veletek? Gyertek ide. Ti a mieink vagytok. Gyertek együtt velünk dolgozni a közös Szlovákiáért - senki sem állt fel és szerezte meg a magyarokat a saját oldalára. Elég lett volna egy mondat: Itt vagytok otthon! Miért szeretne valaki elcsatolódni ilyen tapasztalatok után? És hová? Oda, ahova nem is akarnak benneteket? 

- Lehetett. Ez egy tipikus erőszakos konfliktus. Ha rosszul becsülitek fel a represszív erők számát, küldtök több vagy kevesebb rendőrt, hirtelen az emberek nem tudják, hogyan viselkedjenek. Erről szól a tömegpánik az utcákon. Egy ember elkezd futni és kiabál: „Gyertek, ott hátul valami történik.” Egy ismert szociális pszichológus készített egy ilyen vizsgálatot. A Fifth Avenue-n így elkezdett futni egy férfi, és húsz perc múlva néhány száz ember futott utána és hátrafelé mutogatott… 

Ajánló: Miért is létezik a nagy Szlovákország? - A trianoni diktátum nyomtatásban (x)